Emlékszem rá, egy keddi napon történt, augusztus 13-án, hogy este hazajövet, szokásom szerint azonnal bekapcsoltam hálózati készülékemet, ami állandóan Budapestre van állítva. Megszólal a hangszóró, egészen halkan. Igazítom a hangolást, a hangerősség nem emelkedik. A 3 kw-os tartalékadó ad, állapítom meg magamban meglepetten, de anélkül, hogy a legtávolabbról is egyébre gondoltam volna, mint múló lakihegyi üzemzavarra. Mint távoli sejtelem, felderengett ugyan bennem egy villámütéstől származó kábelhiba, mert láttam az estefelé átvonuló zivatar szokatlanul gyakori villámlását és a pár nappal azelőtti, ugyancsak villámütés okozta hatalmas rongálás a budapest—bécsi távbeszélőkábelen elég ok lehetett az eszmetársításra, azonban ez a sejtelem, csak egészen határozatlan volt. Éjjel a telefon vert fel álmomból. A Stúdióból kerestek: tudom-e, hogy a lakihegyi kábelt villám sújtotta? A Stúdióból és Lakihegyről kimérték már a hiba távolságát közelítően. Persze ez a hír rossz altatónak bizonyult számomra az éjjel hátralevő részére!

Másnap megkezdődött a helyszíni munka. Mielőtt azonban erre rátérnék, elmondok, egyet-mást a lakihegyi kábelről, ami amatőrjeink előtt bizonyára kevéssé ismeretes.

A Stúdió és az adó nem szokott sehol egymás közvetlen közelében lenni. Vannak ennek elektromos és pénzügyi okai is. Ez azt jelenti, hogy az adó vezérlése, modulálása a stúdióból vezeték közbeiktatásával történik. Így van ez nálunk is. A főhercegsándorutcai Stúdiót a lakihegyi adóállomással egy 18.330 m hosszú vezeték köti össze. Sok érv szólt amellett és csak igen kevés ellene, hogy ezt a vezetéket kábelben, a föld alatt vezessük. A modern telefonkábel, energiaátvitel jósága szempontjából, semmiben sem marad el a légvezeték mögött, viszontteljesen védve van úgy mechanikai, mint elektromágneses befolyásokkal szemben, míg a légvezeték nem.

Villámütéssel szemben mindaddig tökéletesen szintén védve van, amíg jóvezető (nedves) földben fekszik és nincs a közelében olyan, rossz földeléssel (vagy átmeneti ellenállással) bíró kimagasló tárgy (fa, rossz villámhárító), amely a villám energiáját mintegy rávezetheti a jóvezető kábelre.

A lakihegyi kábelben összesen hat érpár fut. Ezek közül kettő 1.3 mm átmérőjű erekkel bír és a tulajdonképpeni, az adóra kerülő átvitelt szolgálja, míg a többi négy 0.9 mm-es erekkel bír és a szolgálati telefonok, meg egyéb jelzőberendezések energiájának vezetésére szolgál. A két zeneátviteli érpár még külön staniolboritással is el van látva, azaz elektromosan árnyékolva van az áthallásmentesség növelésére, azonkívül körülbelül egy kilométerenként (1015 m-ként) önindukciós csévékkel is terhelve van (úgynevezett pupinozás) az átvitt energiának kisebb veszteséggel — csillapítással — való és frekvenciatorzítástól mentes átvitele végett. A kábel az átvételkor a szigorú megrendelési feltételeknek tökéletesen megfelelt és a tökéletesen hű átvitellel nagymértékben hozzájárult a magyar rádió külföldön is elismert jó hírnevének öregbítéséhez.

Ezt a nagy gonddal gyártott és szerelt kábelt tette tönkre a villám egy pillanat alatt. Képzelhető tehát aggodalmunk, amikor arra gondoltunk, hogy a villám esetleg az erek elszakításán (szétolvasztás, összehegesztés) kívül esetleg valamelyik önindukciós csévét is tönkretehette. Ennek pótlása már igen körülményes volna.
Másnap reggel kimentünk arra a helyre, amit az éjjeli hibahelymeghatározás megjelölt: a Stúdiótól körülbelül 11.300 méternyire, Csepel és az adóállomás közt, a Duna töltése mellé. Erre nézve tudni kell, hogy a kábelt részint a csepeli helyiérdekű vasút, részint a lakihegyi állomást megvilágító, motorenergiával ellátó 10.000 voltos, háromfázisú kábel esetleges káros elektromágneses befolyása elől távoltartandó, ezektől messze, a Duna töltése mellett kellett vezetni.

Az a hely, ahová az első éjjeli mérések mutattak, üres, homokos szántóföld, a töltés lábánál. Semmi sem mutat arra, hogy oda villám csaphatott volna. Sehol egy fa, még csak bokor se. A villámütés nyomán, a földön vakondtúrásszerű, nagyobb kidudorodás marad, sőt a bécsi kábel villámütésénél a villámsújtotta, letörött fától a kábelig alagútszerű üreg volt, a megfelelő földhányással a föld színén. Itt nem volt semmi. Ha volt is, azt a nagy zápor elmosta. A mérésadta helyen kiástuk a kábelt.

Semmi hiba rajta kívülről, hosszú darabon ép rajta a külső, kátrányozott jutaréteg is. És a hevenyészett éjjeli mérések precizitását bizonyítja, hogy a hibákat mégis ott találtuk meg később, de hibákat találtunk, nem pedig hibát. Lakihegyről ugyanis rövidzárat mutatott a mérés, vagyis hogy a kimért helyen néhány ér összehegedt, a Stúdióból viszont, az előbbi helytől körülbelül 400—500 m-nyire Budapest felé, erős, egy más éren pedig változó levezetést találtak. Ez a helyre is, minőségre is eltérő, kétféle eredmény ejtett zavarba. Nem számoltunk két hibahellyel, inkább a mérés pontatlanságának rovására írtuk a kétféle eredményt.

Az egyik helyen (a lakihegyi mérés helyén) felvágtuk a kábelt és az egyik vékony érpáron ismét hibahelyet mértünk. Lakihegy felé nem volt hiba, ellenben Budapest felé, úgy 20 méternyire a felvágás helyétől, rövidzárt mutatott a mérés. Kiástuk a kábelt és valóban, nem, pontosan a mért helyen, csúnya rongálást találtunk rajta: a jutaréteg szétszakadozott, a vaspáncélon pedig körülbelül centiméteres lyuk tátongott, kívüle jól kivehető volt a megömlött és újra megdermedt vasanyag. Óvatosan lebontottuk előbb a vaspáncélt azon a helyen, azután az alatta levő újabb jutaréteget, de legnagyobb meglepetésünkre az ólomköpenyen, ami már a papirosszigetelésű vezető, rézereket takarja, a rongálásnak semmi nyoma sem volt. Alatta a papiros és az erek tökéletesen épek voltak. Csalódtunk. Mérjünk újra; a mérés az előbbi eredményt adta, ami persze nem a talált páncélhiba helyére mutat, hanem kissé távolabb onnan. Bennünket a talált rongálás tévesztett meg. De ugyan kinek is juthatott volna eszébe, egy nagy páncélhibát látva, hogy alatta minden ép?! Viszont a kimért ponttól jobbra-balra néhány m-nyi távolságban szokás mindig kiásni a hibás kábelt a mérés gyakorlatilag elérhető pontosságára számítva. Így akadtunk, az igazi hiba után kutatva, arra az álhibára, amit természetesen szintén kijavítottunk. Tovább ásva aztán, megtaláltuk az igazi villámütést, ahol tudniillik — utólagos véleményünk szerint — a villámütés érte a kábelt. Megdöbbentő volt. A juta nagy darabon széttépve, alatta a páncélon óriási, háromszögletű nyilas, olyan, mintha háromszögletű, éles szerszámtól származnék; csak figyelmes szemlélés mellett látni köröskörül a megömlött és szétfreccsent vas cseppjeit. A lyukon gyufaszállal benyúlhatunk, mélyen az erek közé, ott elszenesedett papirost és az elszakadt erek végeit látni, rajtuk a jellegzetes megömlési göb. A hibás részt gondosan kivágjuk, azt el kell tenni a postamúzeumba; lefényképezzük. Utána lebontjuk róla a páncélt és a kátrányos jutaréteget. Az ólomköpenyen még-nagyobb kiolvadt nyílás, köröskörül megolvadt ólom, a fémgázok nyomásától csatornaszerűen - behorpadt a köpeny. Az erről készített fényképet idemellékeljük. (1. ábra.)

A felbontott kábel helyrehozása előtt természetesen újra méréseket végeztünk. Lakihegy felé rendben volt minden, de Budapest felé mérve, meglepetve tapasztaltuk, hogy öt ér szakadt. A hibahelyet kapacitásméréssel mértük ki. A mérés Budapest felé körülbelül 460 m-nyire mutatott. Tehát oda, ahol az első stúdióbeli hibamérés jelezte. A mérést akkor a földelés jelenlétében az úgynevezett Murray- (Mörry)-féle eljárással végezték. Ez a legpontosabb mérési módszerek egyike. A földelődés csak rövid ideig maradt meg. A mérés után eltűnt és többé nem is mutatkozott.
A kimérés mutatta helyén felástuk a kábelt. Semmi sérülési nyom rajta. Folytattuk az ásást: semmi eredmény. Az árok már körülbelül 15—20 m hosszú volt és benne a kábel végig érintetlen. Közben mértünk hiba helyet újra és újra. Az eredmény mindig ugyanaz maradt, de ott a kábelen semmi nyoma villámütésnek. Végre, hogy feleslegesen ne nyitogassuk a kábelt, egy ötméteres darabot kivágtunk belőle és a tartalékdarabból betoldottuk. A kivágott darabot gondosan lehámoztuk. Csak alapos vizsgálat után fedeztünk fel a csupasz, tiszta ólomköpenyen egy rizsszemnyi lyukat. Tehát csakugyan megsérült a kábel itt is. A köpeny óvatos lebontása után szinte ijesztő rombolást láttunk. Az ólom alatt levő papirosburkolás megszenesedett, a zeneátviteli érpárok staniolborítása megolvadva, az erek közül öt darab elszakadva, a szakadt végeken a jellemző megömlési gömb. Mindössze két vékony érpár érintetlen, bár a papirosszigetelés azokon is szenesedett. Az egyik zeneátviteli ér nem szakadt ugyan, de csupasz és azon is látszik egy kis olvadási sérülés. Mellékeljük az erről a sérülésről készült fényképet is. (2. ábra.)
A mérések a betoldás mindkét irányban hibátlannak mutatták a kábelt és nyugodtan rendbehozhattunk mindent. Már javában dolgozott a nagyadó Lakihegyen, a kijavított kábel — úgy hallottuk — kifogástalanul működött, mikor a harmadik nap késő este összekötöttük az utolsó telefoneret, amire mérés közben a telefonunkat kapcsoltuk és azzal a tudattal hagytuk ott háromnapos, kegyetlen melegben, tűző napon, lisztszerű finom homokban végzett munkánk színhelyét, hogy jó munkát végeztünk és sikerült a zeneátvivő kábelt helyreállítanunk. Az utólagos javítások, simítások, mérések még azután is eltartottak, ezek nyoma itt-ott az adóban még később is észrevehetők voltak, azonban a villámcsapás okozta katasztrofális rombolás kijavításának nagy munkája már augusztus 19-én befejeződött.

Egészen vázlatosan tájékoztatni akartam olvasóinkat, főképp a türelmetlen amatőröket arról, mit jelent ilyen váratlan elemi rombolás okozta kábelhiba rendbehozása. Abban a reményben tehettem, hogy ha — ne adja Isten — máskor is előfordulna hasonló baj, nyugodtan és türelmesen várják a detektoros készülékük hallgatóján a jól ismert pesti szünetjel megszólalását. Meg lehetnek felőle győződve, hogy akik ilyenkor a baj kijavításán dolgoznak, sokkal türelmetlenebbül várják azt. De persze a lelkiismeretes, jó munka elvégzéséhez idő is kell.

Kováts Zoltán.

A B. B. C.

mint ismeretes, tárgyalásokat folytatott a neves angol feltalálóval, Bayrddal, akiről az általa feltalált távolbalátási szisztémát elnevezték. Bayrd a B. B. C. adóin sokat kísérletezett, de amint már egy hírünkben említettük, nem ért el oly jó eredményeket, mint Mihály Dénes a witzlebeni adón. Mihályt, mint ismeretes, Londonba hívták, azonban eddig még rendes rádióadón nem volt alkalma kísérletezni Angliában. Most arról értesülünk, hogy a B. B. C. és a Bayrd közötti tárgyalások végleg megszakadtak, mert a B. B. C. oly rövid kísérletezési időt engedélyezett neki, hogy azalatt megfelelő eredményt elérni nem lehetett. E körülményekből következtetni lehet, hogy a B. B. C. nem nagyon bánta Bayrd félrevonulását és nem lesz meglepetés, ha rövidesen azt halljuk, hogy a B. B. C. adóin Mihály kezdte meg a kísérleteit. Az angol társaságnak most készült el egy adója, melyet annak idején épp azért kezdtek meg sürgősen építeni, hogy Bayrd kísérleteit ezen folytathassa, és ne terhelje a szórakoztató műsor céljait szolgáló adókat.

RMK Nosztalgia Rá dó Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádó Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu