A tízéves tartalomjegyzék összeállításánál vettem észre, hogy egyetlen Siemens készülék leírása sem jelent meg a lapunkban. Ennek nyilvánvaló oka, hogy a Siemens csak 1942-ben kezdte meg a hazai gyártást, és a háború után ('48 és '50 között) is csak néhány típust hozott ki. Mivel van a birtokomban néhány Siemens vevő, ezért a továbbiakban bemutatok párat ezek közül, és erre bíztatom gyűjtőtársaimat is.

A háború előtti bakelitszerszámok felhasználásánál csak egy példát szoktunk emlegetni, az Orion törpeszuper dobozának átalakítását az Orion Pajti és a VT Tihany és Badacsony dobozokká. Volt egy másik készülék is, amelynél az eredeti bakelitdoboz felhasználásával teljesen más kialakítást sikerült a gyárnak létrehoznia: ez volt a Siemens 344 U törpeszuper továbbfejlesztése 349 U és V típusokká. A háború előtti típus egy körskálás, három hullámsávos, „U 21-es" csövekkel szerelt, univerzális törpeszuper volt. Ez a készülék Vikert 344, és a háború után 346 U típusjelzéssel is szerepelt. Az 1949-ben gyártott készülék vízszintes skálás, ugyanazon csövekkel szerelt, két hullámsávos készülék volt ugyanabban a dobozban, de az oldalán elhelyezett hullámváltóval, és az univerzális változat mellett a váltóáramú változatot is kihozta a gyár.

A hozzám került roncsok nagy számából következtetek arra, hogy a gyűjtők birtokában sok ilyen készülék van, ezért tartom érdemesnek ezeknek az egyszerű készülékeknek bemutatását, és azt, hogy lássuk a „dizájn" megváltoztatásának egyszerű módját.

343 U és 344 U
Igazi háborús készülékek. A kapcsolási rajzuk több helyen megtalálható. A Kiss Tivadar Rádióévkönyv Kapcsolások Könyve az eredeti gyári rajzot közli, ebből megtudjuk, hogy a magyar Siemens-Schluckert-Művek Gyengeáramú Osztály Budapest készítette. Ebből vette át a rajzot a Kádár könyv. Csak egy hibát vétettek, a hálózati egyenirányító katódját és anódját kötötték össze, ezt a kötést az általunk közölt rajzon töröltük.

A hálózati feszültség átkapcsoló működése a rajzról nem derül ki egyértelműen. Csak 110 és 220 V állítható be. Az érintkezők köralakban helyezkednek el, ha az óra számlapja szerint számozzuk ezeket, akkor 110V-nál a 12 és 1,5 és 6, 9 és 11 pontok, valamint az utóbbihoz a külső 1 óra helyén lévő csatlakozik. 220 V esetén csak a 11 és 12-es pont van összekötve a külső bakelittárcsán lévő érintkezők segítségével. A skálavilágítás helyett egy glimmlámpa szolgál a bekapcsolt állapot jelzésére. A kisméretű hangszóró gerjesztése párhuzamos, a táplálás az első elkóról történik. Ugyancsak az első elkóról kapja a végcső az anódfeszültséget.

Nehezen áttekinthető a hullámváltó működése is. Magát, az átkapcsoló és az arretáló szerkezetet külön fényképen mutatjuk be, de az egész szerelés „bennszülött", a két tárcsához és a közöttük mozgó érintkezőkhöz nem lehet hozzáférni. A két rövidhullámú tekercs a panel alatt, a hullámváltó mellett került elhelyezésre, a közép- és hosszúhullámú tekercsek a KF trafókéval azonos árnyékoló burában, a panel felett vannak. Csak a rövidhullámú oszcillátor Meisner kapcsolású, a hosszú és középhullámú rész Colpitts kapcsolású, ezt a megoldást gyakran alkalmazták korabeli készülékekben.

A végcső előfeszültségét az elkóval áthidalt 175 ohmos ellenálláson eső feszültség biztosítja. Ezt leosztja a 8 Mohm és a hangerőszabályzó potméterrel sorbakötött 1,5 Mohmos ellenállás. Az UBL 21-es cső két diódája párhuzamosan van kapcsolva, így a szabályzófeszültséget a két heptóda a hangerőszabályzóról kapja. Látható, hogy egyetlen „fölösleges" alkatrész nincs a készülékben, a legminimálisabb ellenállás- és kondenzátormennyiséggel oldották meg a feladatot a tervezők. Az említett árnyékoló burák rögzítése az alumíniumserlegből kihajlított kis fülek alátétek alá szorításával történik (nem könnyű feladat). A dizájnról később még bőven lesz szó. Néhány kiegészítő információ: a gerjesztőtekercs ellenállása 3 kohm, a három erősen melegedő ellenállás hátulról nézve a hangszóró mellett jobbra van elhelyezve. Nem forrléceken, hanem csak átdugva egy bakelit lapon, a túlsó oldalon a vezetékek beforrasztva. A KF trafók és a közép- és hosszúhullámú tekercsek valamilyen ragaccsal átitatott papír csévetestre vannak tekercselve. Ezek hangolására négyzetes, 4 mm-es laptávú, belső kulcsnyílású, a rövidhullámú tekercsekhez hatszögletes hasonló hangolókulcsot használhatunk. Az előlap a kör alakú skálaüveggel és a hangszóróval a panelhoz hegesztett, felfelé álló vinklikhez van rövid facsavarokkal rögzítve.

A Rádióévkönyv 1947 tartalmazza a tekercsadatokat és a főbb pontokon mérhető feszültségeket 220 és 110 V hálózati feszültség esetén. Amennyiben minden rendben van, az egyenirányító cső katódján 180 V-ot kell mérnünk. A hullámváltás bonyolult kialakítása lehetett az oka a későbbi módosításnak.

349 V
A készülék kapcsolása nagyon hasonlít az előzőéhez, ezért csak az eltéréseket említem. Permenens dinamikus hangszórót építettek be, így a hálózati feszültségválasztó is egyszerűsödött.
Egy csavarral rögzíthető, bakelitlappal fedett csúszka végzi az átkapcsolást. A váltóáramú verzióban autotrafót alkalmaztak, a csúszka érintkezői a bejövő feszültséget és a két UCH soros fűtőfeszültségét (40 V) kapcsolják a megfelelő pontokra. A skálaizzó (a rajztól eltérően 6,3 V-os) táplálása külön tekercsről történik. A rajzról lemaradt a végcső katódjának földelése. A kimenőtrafó a panel alá került.

A legnagyobb különbség a hullámváltóban és a tekercskészletben van. Mivel a hosszúhullám kimaradt, nagyfokú egyszerűsítésre volt lehetőség. A tekercsek egy függőleges bakelitlemezre kerültek, amely tartalmazza a hullámváltót is. A trimmerkondenzátorokat huzaltrimmerek váltották fel. Rövidhullámú állásban a középhullámú antenna és rezgőköri tekercs rövidre van zárva, a középhullámú oszcillátortekercs (5 nF-os kondenzátoron keresztül, ami a rajzról lemaradt) van földre zárva. A két rövidhullámú tekercs 6 mm átmérőjű, a többi tekercs a KF trafóval azonos,
4 mm-es porvasra készült. A működtető mechanikát külön fényképen mutatjuk be.

A javítás során a legnagyobb nehézséget a porvasmagok gyenge minősége okozza. Ezek már csavarhúzós hangolásúak, de a „slicc" mindegyiknél el volt törve. Gyárilag beállították a magokat, majd átitatták a papírcsévét valamilyen ragaccsal, amely megfogta a vasmagot is.

Melegítéssel és oldószerrel megpuhítottam a porvas megfogását annyira, hogy kézzel ki lehessen csavarni, vagy hátulról egyszerűen kinyomni, majd 4 mm-es ferritmagokat tettem helyettük. Ezek megfogására pertligumiból kivágott gumicsíkokat használtam. Érdemes a KF rezgőköröket előre, árnyékolás nélkül GDO-val 450 kHz-re behangolni, a serleg ráhelyezése kb. 20 kHz-el viszi feljebb a rezonancia pontot (mintegy rövidrezárt gyűrű).

Mindkét készüléknél alkalmaztak un. antennahosszabbító tekercset, ez az utóbbi vevőnél a forgó alatt a panel alá van szerelve és a rövid és középhullámú antennatekercs közé van kapcsolva. Ezzel azt érték el, hogy a „papírcsévetes" modulátortekercseknél a szokásosnál kevesebb menetű antennatekercseket kellett használni, ezeket is a rezgőköri tekercsek alá helyezték el. A 349 típusszámú készülékek részletes adatai megtalálhatók Makai - Molnár: Rádiótechnikusok kézikönyve című kiadványában

Az átalakítás: Az eredeti doboz Futurit 7640-es számot kapott. A tipikus Siemens - Telefunken törpeszuper forgatógombok jelzése: Futurit 7691, de találunk hasonló, jelzés nélküli gombokat is. Ezek változatlanul maradtak az átalakítás során, amelynek egyes fázisait képeken mutatjuk be.

Az első képen balra az eredeti doboz látható kisméretű nyílással a tengelyek, és vízszintes kivágással a hullámváltó mozgató szerkezete számára. Jobbra a 12 mm átmérőjű furatban már benne vannak a skálatartó szerkezet rögzítő hüvelyei (külső, M 12-es finommenettel), és látható a 10 mm-es furat oldalt a hullámváltó tengely részére. A hüvelyek fogják meg a második képen látható KRT 8285 számú, középen SIEMENS feliratú, bakelit skálaüveg tartót. A skálaüveg mérete: 162x32 mm. Vigyázzunk, mert az üveg felirata könnyen letörlődik!

A körskálás készülék rétegelt lemez előlapjának külső mérete változatlanul maradt, de a vízszintes skála miatt a mutatónak helyet martak, a skálaizzónak és a forgó tengelyének lyukat fúrtak. A harmadik képen a két készülék kialakítását mutatjuk be az összehasonlítás kedvéért.

A bakelitdobozok eredetileg aranykerettel voltak díszítve, a feliratok szintén aranyozottak voltak. Ezek mára többnyire lekoptak. A bakelit alkatrészeken a mélyedésekben alkalmazott festéket viszonylag könnyű pótolni.

Keréktárcsa aranyfestéket csak spray flakonban lehet kapni, ebből egy kis konzervdobozban kinyomunk egy keveset, majd vékony ecsettel a megtisztított horonyba kenjük a festéket. Röviddel ezután lakkbenzinnel átitatott ronggyal a környezetre kikenődött festéket letöröljük. Szükség esetén a művelet többször ismételhető. Ugyanezen módszerrel pótolhatjuk a SIEMENS feliratot is.
Összefoglaló értékelés: csak az kezdjen ezeknek a készülékeknek a helyreállításához, aki nagyon szereti a törpeszupereket és kellő türelemmel és idővel rendelkezik. A munkát nagyon nehezíti a zsúfoltság és a korabeli alkatrészek gyenge minősége. A tervezők nem nagyon törődtek a javíthatósággal, de amennyiben a készülékek működőképesek, kedves kinézetű törpékkel büszkélkedhetünk.

Simoncsics László

RMK Nosztalgia Rá dó Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádó Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu