90 éve hunyt el: Süss Nándor (Marburg, 1848. szeptember 25. -Bp., 1921. április 1.) műszerész, a magyar finommechanikai ipar megalapítója. Régi mechanikus család sarja, 1876-ban a kolozsvári egyetem meghívására jott Magyarországra, az Egyetemi Mechanikusi Állomás megszervezésére és vezetésére. 1884-ben „a műmechanikának Magyarországon való elterjesztése céljából" Bp.-en létesített Állami mechanikusa, vezetője. 1890-ben a műszerek eladására s általában az intézet kereskedelmi teendőinek ellátására. 1900-ban a tanműhely megszűnt és Süss Nándor-féle Precíziós Mechanikai Intézet elnevezéssel magánvállalattá lett, majd 1918-ban ~ igazgatása mellett részvénytársasággá alakult. Ebből fejlődött ki a Magyar Optikai Művek (MOM). Termékeny konstruktőr, nagy képzettségű műszerész és kiváló oktató volt. Intézetének hírét leginkább az Eötvös-inga alapozta meg, melyből az első példány 1890-ben készült. Villamosbaleset áldozata lett. Halála után a cége foglakozott rádiógyártással is. Húszas években detektoros vevőket és csöves készülékeket is gyártottak, kb. 25 féle típust, melyből nagyon kevés maradt fönn az utókornak.
	125 éve született: Tomits Iván (Bp., 1886. március 11. -Bp., 1953. január 9.) fizikus, a műszaki tudományok doktora (1952). Tanulmányait a budapesti tudományegyetem, matematika-fizikaszakán végezte. 1907-ben Eötvös Loránd tanársegédje, 1913-ban doktori diplomát szerzett. Ugyanez évben a Posta Kísérleti Állomásra került, 1920-tól haláláig az Állomás elektromos osztályát vezette. 1924 - 41 között a műszaki egyetemen a távíró-távbeszélőtechnika meghívott előadója volt. Mint kutató főleg a távkábel- és légvezetékes áramkörök átviteltechnikai és fenntartási kérdésével, továbbá gyengeáramú vezetékek erősáramú befolyásolásának problémáival foglalkozott. Számos dolgozata jelent meg a Magyar Posta Műszaki Közleményeiben. Főbb művei: - Csillapítás fogalmak a távbeszélő technikában: a csillapítás-értékek mérése (Bp., 1947); - Katódcsövek alkalmazása a vezetékes távbeszélőtechnikában (Bp., 1947).
	115 éve született: Molnár János (Budapest, 1896. -Budapest, 1979. december 10.) Részt vett az első jó minőségű magyar rádióvevő, a Neutrodyn megalkotásában. Kollegáival a Gyáli útról indították el az első kísérleti rádió adást Magyarországon. Egy nemzetközi siker (Bécs szerint a budapesti adás zavarja az ő frekvenciájukat, holott Molnár megállapította, hogy ez pont fordítva van és ezt független mérőcég is megerősítette) megalapozta tekintélyét, Berlinbe is meghívták, hogy ismertesse saját mérési technikáját, mely sokkal pontosabb volt, mint a korban bármelyik másik. Fentiek folyományaképp a Nemzetközi Rádió Unió az országot bízta meg a tőlünk keletre eső területek frekvenciavitájának döntőbírójaként. 1927-ben a como-i világkiállításon megszervezte a magyar részvételt és prezentálta az ország hozzájárulását a villamosság fejlődéséhez. 1938-ban kitüntetést is kapott ezen munkájáért. Az 1924-ben induló Magyar Rádió Újság műszaki tanácsadó rovatának szerkesztője, rengeteget segített személyesen is a rádióamatőröknek. Tanított 1927-től a Posta rádiótávírdász tanfolyamán, 1931-től a Budapesti Villámfelszerelő Ipartestületben, szakkönyveket írt (legsikeresebb a Rádiósok könyve), megszervezte a Rádió Könyvtárat 1928-ban, 1930-ban megalapította a RÖSz-t (Rádiómérnökök Önkéntes Szervezetét), ez 1942-ig működött. 1931-ben a Nemzetközi Rádió Unió Budapesten tartotta ülését, rengeteg emberrel találkozott itt, sok nemzetközi kapcsolatot épített ki. Akusztikai kutatásokat végzett, Tárnokon felújította a rádióadót, repülőtéri irányadókon dolgozott, olcsó telepes népvevőt fejlesztett ki, a dunai hajókat rádióval látta el, orvosi műszereket tervezett és szabványokat vezetett be, szabadalmakat nyújtott be. Megalapította a Rádióamatőr című szaklapot, majd a Rádió technika című újságot, amikre példátlan érdeklődés volt: átlag napi 20-70 levélre válaszolt, emellett tehetségkutató versenyeket szervezett és külföldi szaklapokkal is kapcsolatban állt. 1944: a német bevonulás után áprilisban betiltották a Rádió Technika újságot, mert a szerkesztőség megtagadta az együttműködés. 1943-ban egy besugárzó berendezéssel megmentette lánya életét, aki súlyos sebet kapott, az eszköz tömeggyártására azonban nem volt lehetőség. 1945-46-ban 600-nál is több levelet kapott régi olvasóitól és újraindult a Rádió Technika újság is. 1950 végén elvették tőle a lapot és anyagi helyzete megint megrendült, ennek ellenére tevékenyen dolgozott: elkészítette például a rendőrség rádió adó-vevő buszának berendezését, a Népstadion hangosításának elvét, a vezetékes TV adás továbbításának elméleti megoldását, a Parlamentbe pedig tolmácsberendezést telepített. Nyugdíjas éveiben is folytatta egypár tevékenységét: 1967-ig a tengerészképző tanfolyamon tanított, közben a rendőrségnél, a Puskás Tivadar Technikumban, a Mérnök Továbbképző Intézetben, a Budapesti Műszaki Egyetemen, illetve 45 után 9 könyve is megjelent, egyikben a TV történetét írta meg. Szabadidejében iratait kezdte rendezgetni, ismerőseivel, munkatársaival vette fel a kapcsolatot. A pestlőrinci temetőben nyugszik felesége mellett.

Források:
mek.niif.hu
www.nava.hu
http://hu.wikipedia.org

Összeállította:
Perneky Sándor, Verőce
perneky@oregradiok.hu
www.oregradiok.hu
www.radiomuzeum.hu

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu