Ref: Kádár Géza: Rádió vevőkészülékek kapcsolása I.

A hátlap erős vastag karton, az „orion" hosszúkás kivágásokkal, rászerelve alul középen a feszültség mentesítő rövidzár érintkező. A szükséges feliratok, jelzések között ott a T763 WK jelzés is, ez nyilván egy eredeti, vagy központi Telefunken típusszám, de ilyen jelzéssel ott nem készült készülék. Az hogy eredeti német verziója volt-e a 440 V-nek nem néztem utána, de szerintem Németországban ekkor már a 11-es vascsöveket használták. A fenéklap már egy gyengébb anyag, ez sokszor tönkrement az idők folyamán, a képen látható hogy a hálózati trafó alatt szellőzőlyukakkal is el van látva eredetileg. Belső fele alumínium lemezzel van ellátva árnyékolásként.

A készülékbe belepillantva hátulról szembeötlő a hatalmas hangszóró külön alátámasztása, a nagy súly miatt. A tartólemez miatt a shasszit nehezen lehet a helyéről kiemelni, jobb, ha a tartólemezt is kiszereljük a shasszi kivételekor. A nagy kávához képest a belső szerkezet nem túl nagy, pont akkora, mint ahogy szükséges, a hálózati trafó így is az oldalára került. Az ikerpotméter is külön kis nyúlványra. Ennek van előnye is, a shasszi könnyen szerelhető. Szembetűnőek a nagy KF serlegek és az antenna-modulátortekercsek nagy árnyékolóserlege. A hármasforgó és a rácssapkák azonosak az Orionban használatosakkal. A szűrő elkók Philips típusok, ezek még eredeti gyáriak ebben a készülékben. Érdekes a skálahúrozás, külön van a hajtás a hangoló tengelyről, és külön a skálamutató húrozása, utóbbi még rugós feszítőgörgővel is el van látva. A hangoló tengely egyszerű és szellemes végállás ütközővel is el van látva. Ennek értelme, az hogy a két véghelyzetet a skálahúron keresztül ne a forgókondenzátor véghelyzete adja. Így hozzá nem értő vagy gondatlan kezelés esetén a skálahúrt kíméljük meg a szakadástól. Gondolom azoknál a készülékeknél ahol hosszú skálahúrozást kellett beépíteni, feltétlenül indokolt ennek alkalmazása. A 440 V-nél a hangoló tengelyen van egy menetes rész, mely egy elfordulni nem tudó anyában fut. A menet rész pont annyi hogy az megadja a két véghelyzetet. Nincs tovább menet, nem lehet továbbforgatni a hangolótengelyt, mert az anya nem tud elfordulni. Egyszerű és jó megoldás. A hangfal előtti skálaüveg tette szükségessé hogy a skálamutató szerelvény külön lett beépítve a kávába a skálavilágítással, és a hullámhosszt jelző izzósorral. A shasszi mérete ezekkel is egyszerűsödött csupán a ki-be szerelésnél kell vigyázni, a skálahúrt oldani kell a skálamutatótól, erről külön figyelmeztetés is olvasható a készülék belsejében. Ezen kívül le kell forrasztani az izzók vezetékeit.

A hullámváltó egyszerű bontóérintkezős 10 érintkezővel, eredetileg 13-as lenne, de 3 érintkező nincs beépítve. Ellenállások sötétbarna színűek, Remix típusok, a szűrőkondenzátorok egy része közös blokktömbbe került. A szerelés jól áttekinthető, a huzalozás színes acetáthuzal, több helyen ahol viszont kellett árnyékolt huzalt használtak.

A nagyfrekvenciás részben vastag porcelánszigetelésű kiskapacitásút, mint a csősapkáknál, a kisfrekvenciás részben vékonyabb szövetszigetelésűt. A hálózati trafó mellé alulra került a kimenőtrafó is. Nem túl nagyméretű, de elegendő az EL 3 végcsőhöz, nem is hajtja ki teljesen a hatalmas gerjesztett dinamikus hangszórót.

A kapcsolás klasszikus kiforrott szuperkészüléket mutat HH, KH, RH sávokra. Az első kettőn sávszűrővel külön antennakörrel, RH-n csak modulátorkörrel. A hálózati feszültség átkapcsolható 105-240 V-ig, a készülék el van látva gramofon bemenettel, hangszórókimenettel. A sávszélesség szabályzó mindkét KF-re dolgozik. Csövek: ECH 3, modulátor-oszcillátor, EBF 2 KF és demodulátor, EF 9 hangfrekvenciás előerősítő, EL 3 végerősítő, AZ 1 egyenirányító, EM 4 hangolásjelző cső. Itt használt először a Telefunken EM 4 csövet. Érdekesség, az AGC szabályzás a hangfrekvenciás előerősítőt is szabályozza. Az „előreszabályzás" még tökéletesebb szabályzást tesz lehetővé, a hangerő azonos szinten marad szinte bármelyik térerejű állomásnál is. Az AGC szabályzás természetesen késleltetett rendszerű. A hangfrekvenciás rész is jól kimunkált kapcsolás, az előerősítő pentóda alkalmazása nagyobb erősítést eredményez, mely gramofonerősítésnél is előnyös. Az erősítés-tartalék lehetővé teszi nemcsak az előre szabályzást, hanem megfelelő magas-mély kiemelést is. Az R-C tagok az EF 9 és az EL 3 anódjai közé van beiktatva. Az EF 9 anódkörében van a hangszínszabályozás is.

A bemutatott példány még a 80-as években került hozzám jó állapotban, és már majdnem 15 éve átesett egy felújításon. Gyári száma: 046654, ez a shassziba bele van ütve, ezen kívül a gyárilag belehelyezett csőgarnitúra is meg van jelölve a gyári számmal. Az egyik cső az EF 9 még eredeti, rajta a kis papírmatrica a sorszámmal. A kávát is megjelölték a sorszámmal hátul a jobb alsó élen. A gyári szám itt ennél a típusnál is érdekes a gyártási mennyiség megállapításához. Én hosszú idő alatt nem sok példánnyal találkoztam, a Telefunken amúgy sem gyártott sok készüléket nálunk, néhány ezres széria készülhetett belőle becslésem szerint.

A felújítást egyszerűen megúsztam, a készüléknek szinte minden alkatrésze eredeti volt. A kötelező tisztítás után mindössze egy-két ellenállást és egy-két kondenzátort kellett cserélni az oszcillátor környékén. Az eredeti szűrőelkók már gyengék voltak nem szűrtek rendesen, ennek ellenére nem akartam kicserélni őket valami új Remixre. A legegyszerűbb megoldást választottam, lekötöttem egyik kivezetésüket és bekötöttem két teljesen modern új kicsi méretű elkót. Így maradhat az eredeti is az új pedig bármikor kivehető cserélhető. Ez így látható a fotókon is. Sajnos tapasztalatom szerint a mai elkók nem bírnak valami sokat, nem célszerű nagyon beépíteni őket a régi elkók belsejébe, mert lehet, hogy egy idő után újra cserélni kell őket. Már volt három ilyen esetem régen felújított készülékeimmel. A skálaüvegen a piros szín már kifakult, ezt más készüléken is tapasztaltam már, a piros szín annyira ki tud fakulni, mintha fehér lenne.
Érdekes volt újra üzembe helyezni ezt a készüléket, legalább 8 éve nem kapcsoltam be. Nem is indult meg újra, első pillanatban minden rendben volt, de süket maradt. Csupán kontakthiba volt a végcső anódkörében, a végcsövet megmozgatva újra hallhattam a 440 V szép hangját.

Kóger László

RMK Nosztalgia Rá dó Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádó Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu