A Standard gyártól volt már „Aranysorozat" 1937-38-ban, Jubileumi sorozat" 1940-41-ben, a 70 évvel ezelőtt kihozott 1941-42-es készülékeit pedig „Csúcsszuper" sorozatnak nevezte el a gyár. Talán egy kicsit reklámizű volt ez a dolog, már az előző évben is minden készüléke szuperrendszerű volt a Standardnak. Bizonyára rájöhetett a gyár, hogy a kereskedelem szempontjából előnyös lehet, ha valamilyen jól csengő névvel látja el a készüléksorozatát. A jó reklám több bevételt jelent, ezt biztosan alátámasztotta az előző két sorozat üzleti eredménye is. Egy biztos, műszaki szempontból egy lényeges új megoldást kezdett alkalmazni a Standard, a kétszer transzponálás elvét. Nem minden készülékében, csak a nagy típusokban, a Szuper 42, 42U, Csúcsszuper, és az 1942-es Zenegépében.

Az újdonságot bőségesen reklámozták, kiemelve az új műszaki megoldás fő előnyét, a rövidhullámú tartományt a kétszeres keverésnek köszönhetően, hat külön sávra osztotta szét. Igy a rövidhullámon is ugyanolyan könnyen lehet egy állomást behangolni, minta középhullámon. Gyártói alapára: 570 Pengő, ennyibe került egy jó minőségű rádió akkor. Ilyen készüléket a nagyközönség részére nem gyártott addig a magyar ipar. Az új rendszer előnyei-hátrányai ellenére bevált, több évig, több-kevesebb módosításokkal gyártotta a Standard egészen a háború utáni államosításig. A későbbi 4455A modellt már lapunkban régebben megismerhettük. A konstrukciót az EKA és a Telefunken is átverte, a Standard szállította számukra a kész shasszikat, minimális módosítással, melyeket az EKA és a Telefunken saját típusaként hozott forgalomba.

A Standard a jól bevált piros fénymutatós skálarendszert több éve alkalmazta már, melyet a kétszer transzponálással együtt alkalmazva, adta azokat a jellegzetes Standard rádiókat, melyeket mi gyűjtők jól ismerünk. Mivel a Standard a formatervezés terén is mindig élen járt, valami szépet, egyedit alkotott, ezért sokunk kedveli a Standard rádiókat. A Szuper 42-höz nekem külön vonzódásom van szentimentális okokból, még a gyűjtői pályafutásom legelején tizenéves koromban a 70-es évek végén már hozzájutottam egy példányhoz. Az csak természetes, hogy ez akkor számomra nagyon érdekes darab volt. Aztán a következő években is találkoztam még több példánnyal, és úgy gondoltam, hogy nem nagy szám, hisz sok van belőle. Utána az egyik évről a másikra mintha elvágták volna, vagy 15 évig nem találkoztam a típussal. Igy az utóbbi években kezdett ismét érdekessé válni a dolog újra. A bolhapiacokon mostanában sem látni ilyen készüléket, (a többi Standardot sem) de a börzéinken azért előfordul egy-egy darab.

Külsőre fekvő hasábforma, nincs rajta semmi cicoma, a megjelenése mégis elegáns a Szuper 42-nek. Felül a hangolásjelző mellett jobbról-balról a két optikai jelző, a nagyméretű skála zöld színű, melyre hátulról vetítődik a piros fénycsík mutató. A skála élvilágítást kapott. Alul öt kezelőszerv, baloldalt a hangszínszabályzó a hálózati kapcsolóval, nem a hangerővel. Ezt a megoldást néhány gyárunk alkalmazta, talán, a hangerő pótmétert kímélendő megoldásként. Mellette a rövidhullámú sávok hatállású kapcsolója, mind a hat sávnak külön skálája van, külön piros fénymutatóval. Középen a hangolás gombja, jobbra mellette a hullámváltó, jobb oldali gomb a hangerő.

A hangszóróvászon nagyméretű, látszólag az egész elejét kitölti a rádiónak, optikailag a skálarész mintha csak bele lenne illesztve a jobbfelőli részbe. Tipikus Standard jellegzetesség több évig hasonlóan néztek ki a gyár készülékei. A hangszóróvászon, a durvaszövésű, „Standardvászon" a forgatógombok rézbetétesek, száma: 4200 DY, valószínű hogy a Marosi Pál bakelitüzeme készítette, ezért van ellátva az MX 5019 jelzéssel is. (A Marosi Pál cége gyártotta az MX jelzésű gombokat.) A forgatógomboknál lehet, hogy van eltérés, a gyári kiadvány kétféle gombokat ad meg, a hangerő-hangszín gomboknak a kisebb méretű 4200 EZ/EA jelzésűt jelöli, ezek nem rézbetétesek. Lehet, hogy így kétféleképp szerelték, a gyári ismertető csak a nagygombokkal szerelt kivitelt mutatja be. A karos gomb jelzése: 077 OT, de ez nem szerepel a gombokon. Számomra az is nyitott kérdés, hogy a gombok színe sötétbarna vagy fekete. Mindegyikkel találtam Szuper 42-t.

A skála zöld vonalakkal, fehér betűkkel készült, nagyon impozáns, a Standard emblémával, és az óra jelzéssel. A skála jelzi azt is, hogy melyik rövidhullámú körzet a nap 24 órájában, körülbelül mikor vehető. Ez a skála is tipikus Standard jellegzetesség.

A szokásos hátlapot felül elfordítható fémfüllel rögzítik, három nagy szellőzőnyílással van ellátva. A szerkezet a Standardokra jellemző ezüstszínűre festett, magas shasszira készült, nem túl nagy méretű, ezért a hálózati trafó is az oldalára került. A szerkezet szépen fel van építve, a nagyméretű árnyékolóbúrák, csövek rendben sorakoznak egymás mellett a shasszin, ezt a látványt szeretjük a Standard szerkezetekben legjobban.

A nagyméretű készülékházban nem tűnik túl nagynak a jó hangminőségű hangszóró. A nagy alsó szerelőnyílás, melyet ezüstszínűre festett vaslemez zár le, könnyű javítási lehetőséget biztosít főleg az elektromos hibák javítása esetén. Főleg a mechanikus hibák, skálahúrozás stb. miatt azonban ki kell dobozolni a shasszit. A skálaszerkezet elég bonyolult az optikai kijelzések húrozásai és a fénymutatós rendszer miatt. A szerelés alul nem tűnik zsúfoltnak, pedig ez egy nagyobb készülék. A rövidhullámú tekercskészlet fémdoboza hívja fel magára főleg a figyelmet. Ellenállások rozsdabarna Remixek, kondenzátorok Standard gyártmányúak, huzalozás vörös pamutos „standardhuzal". Pótméterek is Standardok, és két nagy 3x8 mikrofarádos ezüstszínű papírházas Standard elkó került beépítésre. Az egyik 24 mikrofarádnak, a másik 16+8-nak van kötve. Csövezés: ECH-3 első keverőcső, ECH-3 második keverőcső, EF-9 kF, EBF-2 előerősítő+demodulátor, EL-3 végerősítő, EZ-3 egyenirányító, EM-4 varázsszem.

A kapcsolási rajzot a Standard 15 év gyári könyvből vettem át, a hozzátartozó táblázat tartalmazza az összes alkatrész adatait is.

A nagyfrekvenciás rész első ránézésre bonyolultnak tűnik, az öt kapcsolótárcsa köré csoportosul az egész.A baloldali kettő, és a szaggatott vonallal jelzett rész, a rövidhullámú fekercskészjetet tartalmazza. Az l-es tárcsa az antennakört és a fénymutatók izzólámpáit kapcsolja, a ll-es a modulátorkört, a lll-as az oszcillátorkört, illetve az első rövidhullámú keverőcső tápfeszültség ellátását. A tárcsák az éppen nem működő tekercsrészek rövidrezárását is végzik, gramofonállásban is. Az első keverőcső csakl rövidhullámú állásban működik, azonkívül az anódfeszültség és a segédrácsfeszültség is lekapcsolódik róla, a fűtése állandó.

Elgondolkodtató, hogy a Standard gyár szinte végig kitartott az alacsony, 127-130 kHz kF használata mellett, csupán egy-két kis típusánál tért át a nagyobb 463 kHz kF értékre. Előny a stabil nagy erősítés, a jól kézben tartható sávszélesség volt, hátrány a tükörszelektívitás problémája, főleg a rövidhullámon. Talán ez készítette a gyár konstruktőreit, a kétszer keverés bevezetésére a rövidhullámokon. Igy megtarthatták az alacsony kF nyújtotta előnyöket, viszont új probléma merült fel, a megfelelő árnyékolás kérdése. Rövidhullámú állásban a nagy térerejű állomások bezavarhatnak a rövidhullámú vételbe, nem megfelelő árnyékolás esetén. A kétszer transzponált vevőknek ez lett az új és fő problémája, így a Szuper 42-nek is. Az antennajelet mindenképpen távol kell tartani a második modulátorcső bemenetétől, oda csak az első keverőcső jele juthat be, mely már a beállított rövidhullámú állomás lekevert jelét tartalmazza. A kF fokozatban a Szuper 42-nél is alkalmazták az automatikus sávszélesség szabályzást, mint a többi Standard készüléknél, azzal az eltéréssel, hogy itt a rövidhullámú vételnél nem automatikusan kapcsolódik ki, hanem kézzel kapcsolható ki. Működési elve a Szuper 41 bemutatásánál részletesen lett ismertetve Irházi Sanyi jóvoltából. A Szuper 42-nél mivel rövidhullámú állásban is tulajdonképpen középhullámon dolgozik a készülék, (az AGC szabályzás is) így nem szükséges automatikusan kikapcsolni a sávszélesség szabályzást, csak ha szükséges. A Szuper 42-nél a hangszínszabályzóval kombinálva lehetséges ez, a pótméter tengelyre egy kapcsolóbüfyköt szereltek mely egy érintkezőt zár rövidre. Az kapcsolja az áramkört. A kapcsolóbütyök úgy van beállítva, amikor rövidhullámon amúgy is leszabályozzuk a magas hangokat a hangszínszabályzóval, akkor kapcsolja ki az automatikus sávszélesség szabályzót is.

A hangfrekvenciás rész két pentódával van felépítve, így az megfelelő erősítést biztosít gramofonállásban is. A tápegység egyszerű felépítésű, csak az tűnik fel, hogy a vevőcsövek fűtőtekercsét utólag rajzolták be a gyári rajzba, illetve az EZ-3 noha külön katóddal rendelkezik, mégis össze van kötve az a fűtőszállal. A magyarázat az, hogy a korabeli EZ-3-ak katód-fútőszál szigetelése nem bírta (vagy nem arra gyártották) a nagyfeszültség különbséget. Csak az EZ-2-k készültek nagyfeszültségre, az viszont csak a kisebb gépekbe volt alkalmazható. Később az EZ2-3 csövek már megfeleltek a nagyfeszültségű követelményeknek is a régebbi EZ-3-ak helyett.

Visszatérve a nagyfrekvenciás részre, feltűnik, hogy a rövidhullámú tekercseknél nincs forgó-kondenzátor. A magyarázat egyszerű, kihasználva rövidhullámon a rezgőkör lapos átviteli görbéjét, a modulátortekercseket a kívánt rövidhullámú sáv közepére kellett hangolni vasmaggal. A rezgőkör bőven átviszi azt a tartományt, melybe a hírszóró adók vannak. Ebből kifolyólag az oszcillátor sem hangolható, azt a középhullámú sáv közepének megfelelő értékkel lejjebb kell hangolni az oszcillátor tekerccsel. így a venni kívánt rövidhullámú sáv közepe, a középhullámú sáv közepére hangolódik le. A venni kívánt rövidhullámú állomások hangolását pedig a középhullám állításával valósítjuk meg, a középhullám sávközéptől elhangolva jobbra, balra. Tulajdonképpen egyszerű az egész, több előnye van, mint hátránya. A rövidhullámú sávok közepe a felettük levő középhullámú skála 350 m-es részére esik, a behangoláskor ezt az értéket kell figyelembe venni. Gyártás szempontjából is egyszerű az egész, a rövidhullámú tekercsek egyszerű kivitelűek lehetnek az itt előnyös lapos görbe miatt, az oszcillátor Colpitts kapcsolású, így nem kell leágazás az oszcillátor tekercsekre sem. Mindössze két áramkörrel megoldható az átkapcsolás, a rövidhullámú rész külön egységbe összeépíthető. Lapunk 2000/1. számában részletesen olvashattunk a kétszeres transzponálásról, illetve a behangolás műveletéről a 4455/A ismertetése keretén belül.

A Szuper 42-nek kényes pontja van több is, ami egy felújításkor általában ki is ütközik. Sokszor nincs meg az összes gomb, a hátlap gyakran hiányzik, gyenge volt az anyag minősége. Találkoztam újratekercselt, vagy más típusú hálózati trafóval. A speciális kerek feszültségjelzős dugó szinte mindig hiányzik. Sima bakelit lengőaljzatot használhatunk helyette egyszerűbb megoldásként, de az eredeti, utángyártott kivitelben börzéinken megvásárolható. Pótmétereket gyakran cserélték újabbra, és ilyenkor az optikai jelzők húrozását sokszor már nem tették vissza, illetve a sávszélesség kapcsoló bütyke is hiányzik ilyenkor már. Az eredeti pótméterek speciálisak, a hosszú tengelyük miatt. Érdekes eset az állomáshangoló tengely „csapágyazása". Ez egy U alakú idom szinte az összes Standardon ez így van kialakítva, a régebbi készülékeken rézből készítették, a Szuper 42-nél, illetve az 1941-42-es évjárattól alumíniumból. De miért pont alumíniumból, mert ez bizony hamar kikopott és lötyög az állomáshangoló tengely. Legalább vasanyagból készítették volna, mert azt megértem, hogy a rézre szüksége volt a hadi iparnak a háború miatt. Ebből kifolyólag a szép rézcsavarokat is mellőzni kellett ettől az évjárattól a Standard rádiókban. Gyakran hiányoznak az eredeti papírházas elkók, általában a nagyobb anódköri ellenállások is újak már. Főleg az első keverőcső segédrács ellenállása, mivel az a rövidhullámú álláson kívül egyszerűen le van kötve testpontra, hogy ne kapjon feszültséget a segédrács. Természetesen így jelentősen melegszik és előbb-utóbb tönkremegy. Ezenkívül persze bármi lehet, mindenesetre egy Szuper 42 feltámasztása komolyabb feladat a speciális kapcsolás, behangolás, felépítés miatt.

A bemutatott példány a 252720 gyári számú darab, és az előbb felsorolt hibák egy része itt is jelentkezett. Alapos tisztítás után Goldfinger ezüstpasztával való lekezelés után a shasszi ebben az esetben is igen látványos lett. A skálaszerkezettel és a fénymutató rendszerrel mindig külön kell foglalkozni, ki kell tisztítani, hogy megfelelő erősségű legyen a piros fénycsík. Én a középhullámú részre midig nagyobb 0,3 A-es izzót teszek be, mert ott jóval hosszabb a fénycsík, a hosszú és rövid sávoknál sokszor elég a kisebb izzó is. Ha jól működik már a készülék, pontosan behangolva, nagyon érzékeny az összes sávon. Meglepő, hogy a rövid sávokon milyen szépen egymás mellett könnyedén beállíthatóan jönnek az állomások. Jó vele rádiózni. Nem csoda, hogy annak idején, rövid idő alatt megnyerte a rádiózok tetszését, és a kétszer transzponált Standard rádiók a gyártásuk folyamán végig közkedveltségnek örvendtek.

Lapunkban pedig megismerhetjük majd az egyes variánsokat, ezek közötti eltéréseket, mert ezek a készülékek különlegesek voltak a magyar rádióipar területén, megérdemlik, hogy részletesebben foglalkozzunk velük.

Kóger László

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu