Nem szokványos készülék. Általában megszoktuk, hogy egy 2+l-es nem túl érdekes szokott lenni, esetleg csak a külseje. Ez az Orion 122-nél nem áll, egyedi belső felépítése van, és a maga módján a káva is érdekes. Ha megnézzük az Orion 1940-4l-es sorozatát, látjuk, hogy kb. 15 féle típust hoztak forgalomba. Ha a Néprádiót nem számítjuk, akkor a 122-es modell a legkisebb, legolcsóbb ennél az évjáratnál. Az előző évi 022 továbbfejlesztett változatának tekinthető, a nagyobb testvérét a 144-et pedig előző lapszámunkban már megismerhettük. Természetesen a Kádár könyvből mindenki ismerheti, de nem biztos, hogy mindenki látott is ilyen készüléket. 1941-ben nagyobb mennyiségű olcsó készülékeként a 144-et hozták forgalomba. A 122 gyártását talán inkább a 2+1-esek iránti még létező szűk kereslet generálhatta, ennél az évjáratnál más gyárak már nem is igen gyártottak 2+1 -es audiont. Túl sok talán nem is készült belőle, a bemutatott példány száma: 023726, ezen kívül rossz állapotban a 20348, és a 024515-ös példánnyal találkoztam az idők folyamán. (A 20348-nál még csak öt számjegyű volt a gyáriszám.)

Tehát ezek szerint legalább egy ötezres széria készült, de a pontosításhoz gyári számadatokat kérnék. Érdekes módon a korabeli sajtóanyagokban nem igen reklámozták (annál inkább a 144-et), persze az Orion gyári 1941-es árjegyzékben szerepel, illetve a kereskedők jegyzékeiben. A Rádiótechnika 1940. szeptemberi száma is, mely a következő évi modelleket részletesen méltatta, igen röviden ismertette. Ezeken kívül szinte semmi.

A 122 külseje mindig érdekes benyomást tesz rám, igazából nem tudom hová tenni. Természetesen jellegzetes 40-es évekbeli darab, de a fekvő hasábforma arányai teljesen elnagyoltnak tűnnek. Erős, robosztusnak tűnik, semmi díszítés, díszlécezés, csupán az eleje van kicsit lekerekítve. Egyedül a furnérozásból nem engedtek, hisz a szép diófurnér az összes Orion gép jellegzetessége, igaz a 122-nél azért nem díszes mintázatút használtak, hanem a szolid homogénebb erezetű furnért. A hangszóró és a skála nyílása teljesen egyforma, és szimmetrikus, a házat alul fekete lábazat zárja le. Tehát teljesen összeáll a kép a három kis forgatógombbal, azért tudtak valamit a formatervezők akkortájt is.

A három gomb egyforma, a „recés" Orion gombok kisméretű változatai. Számuk nincs, még a gyári szervizkönyv alkatrészlistáján sem. Csupán a régebbi 22 és 56 modelleknél használta a gyár. Mondhatnánk, hogy felhasználták a megmaradt készleteket, de a régebbieknél fekete, a 122-nél barna színűek a gombok. A hangszóróvászon a jellegzetes durva Orion vászon, mint a többi 41-es típusnál.

A hátlapot három bőrfüllel rögzítették a készülékházhoz felül, mint a többi típusnál. Ezeken kívül alul a két sarokban kétM3 csavarral lehet rögzíteni. A bemutatott példánynál a jobb alsó saroknál csésze alátét volt a csavar alatt. Ha ez eredeti, akkor pecsétviasszal leplombálható volt a készülék, mondjuk a garanciális idő alatt. Az eredetiség kérdéses, mert a csavar alá nyilván bármikor kerülhetett csészealátét. Mindenesetre a használata logikus lenne. Talán költségcsökkentés címén csak a 122-nél elhagyták a jól ismert fémfüleket, de van más érdekesség is a hátlapnál, rászegecselték a gyári szám alumínium táblácskáját. Ez a többi Orion típusnál nem így van. így a hátlap levétele nélkül is olvasható a gyári szám. Mindenesetre a shasszira is nagyobb számokkal rábélyegezték. A hátlapon ezüstszínű feliratokkal van jelölve minden, plusz nagy betűkkel a készülék univerzális mivoltára utaló „Vigyázat" felirat a hozzátartozó szöveggel.

Az eredetileg fekete hálózati zsinór fixre be van kötve a shasszira, elhagyták a hátlapra szerelt biztonsági csatlakozót, ezt is talán költségcsökkentés okán.

A készülékházon alul nincs szerelő nyílás, a felépítésből adódóan, de azért egy szellőző nyílással ellátták. Sűrűn lyukasztott vaslemezt szegeltek rá nyolc szeggel.

A hátlap felnyitása után meglepődhet az, aki még nem látott ilyen készuleket. Kezdjuk sorjaban. A keszulekhaz belul barnára van festve, ez Orion jellegzetesség alul jól látható a szellőzőnyílás. Baloldalt be van pecsételve a gyártási idő is, a bemutatott példánynál 40.12.30, tehát 1940. év végén készült. A hangszóró porvédő vászonnal el van látva, a hangszóróról külön képet is láthatunk. A kisméretű kimenő transzformátor külön kis fémlemezzel a káva aljára van rögzítve a bemutatott példánynál. Ez így gyári, de a korai daraboknál a kimenő a hangszóróra volt rögzítve az ott kialakított helyre. Több készüléket átvizsgálva egyértelmű, hogy mind a két megoldás gyári. A hangszóró és a kimenő közé van a párhuzamos gerjesztés előtét ellenállása bekötve. A kimenő mellé került az antenna-föld csatlakozóhüvely is, melyet nyilván a felépítés miatt kellett így külön vezetékekkel bekötni. Amint látható a shasszi nem szokványos, közvetlenül a skála mögé került. Rögtön feltűnik a hálózati autótrafó kissé „csálén" van beépítve, de ez így gyári. Találkoztam átalakított készülékkel melyben az átalakítás folytán „kiegyenesítették". Alul biztosítéktartó, a hullámcsapda foglalata, antenna-föld bemenetek, gyári szám látható. Középen bakelitforgó, mellette a rezgőköri tekercs van. A három cső vízszintesen hátrafelé helyezkednek el, felül a „V" alakú kivágásban a skálaizzó található. A shasszit felül két facsavar, alul két M4 csavar rögzíti. A csavarok és a három gomb eltávolítása után a shasszi kiemelhető. A szerelési oldalt a skála takarja. Szerelés esetén a skálamutatót le kell húzni, és a skálát le kell csavarozni a négy csavarral. A skála egy festett vaslemez, színes betűkkel, látványos, jól illeszkedik a készülékhez. A szerelés áttekinthető, hisz csak egy 2+1-esről van szó. A hálózati trafó négyféle feszültsége átkapcsolható, a trafó bakelitlapjára egy olvadó biztosítószál is fixen be van forrasztva, gyárilag egy kis üvegcsövecskébe. Az elektrolit kondenzátor RHEO márka, az EL3 katódjánál is. Kondenzátorok barna bakelitcsöves, és piros papírházas Remix. Ellenállások sötétbarna Remixek, szürke WIRE huzalellenállások. Mivel a skálamutató közvetlen a forgókondenzátorra van rögzítve, így a skálahúrozás csak a hajtótengely és a forgó dobja közötti áttételként funkciónál. Speciális a kettős visszacsatoló forgókondenzátor, és az antenna körbe kapcsolt 10 Kohm kapcsolás hangerő potméter.

A kapcsolás a gyakorlottabb szemnek nem okoz gondot, csupán egy-két érdekességet említenék meg. Két biztosíték is be van építve, a hálózati körben papírlamellás, az anódkörben fixen beforrasztott kivitelben. A két erősítőcső fűtése és a skálaizzó a test és a 6,3 V leágazásra van kötve, a CY1 fűtése pedig a 6,3 V és a következő leágazásra. így kap 20 V fűtőfeszültséget. A hangszóró párhuzamos gerjesztéssel működik, vagyis nem sorba van kötve szűrőnek a gerjesztő­tekercs, így a hangszóró 4,5 Kohm mérhető ellenállású gerjesztő-tekerccsel rendelkezik, nem csereszabatos a többivel. A rezgőköri tekercsek egy tekercskomplexumot képeznek, a forgón levő kapcsoló kapcsolja a KH-HH sávot, külön hullámkapcsoló nincs. A kettős isszacsatoló kondenzátor igen lágy és a teljes sávon kiegyenlített visszacsatolást tesz lehetővé. Érdekes megoldás az antennakörben levő hangerőszabályzás. Igen jól működik, furcsa, hogy régebben miért nem terjedt el. Egyetlen hátrány, hogy a potméter vihar, villám esetén eléghet. Ez a bemutatott példánynál is így volt, le volt égve. A pótlás gondot okozhat, ugyanis 10 Kohm logaritmikus kapcsolás potméter a REMIX csak a 122-höz gyártott. Találtam plusz példányt, de az is le volt égve, ráadásul szétszedés után állapítottam meg, hogy nagyobb 100 Kohm 0,5 potmétert a gyár alakított át 10 Kohm-osra úgyhogy az ellenállás pályát tartó bakelitlap hátoldalára alakították ki az új 10 Kohm-os patkót.

Tehát tényleg lehet, hogy csak annyi ilyen 10 Kohm-osat gyártottak, amennyi a 122-esek részére kellett. Ujabb típust nem akartam beépíteni, így átalakítottam az eredetit. Első gondolatom az volt, hogy keresek más típusú újabb potméterből ellenálláspatkót és átszegecselem. Ez nem sikerült, mert az újabb potméterek mind kisebb méretű ellenálláspatkóval rendelkeznek. Igy az eredeti nagyméretű Remix potméterbe beépítésre került egy új komplett kisméretű potméter. Így kívülről nem látszik semmi, mégis új megbízható potmétert kapott a készülék. Ennek az átalakításnak a menetét egy külön kis cikk keretében írom le.

A 122-nél kényes pont lehet még a visszacsatoló és a hangoló forgó, a kimenőtrafó a hangszóró. A skála hibája (gyakran rozsdás), a skálamutató könnyen eltörik, hiányzik. Szóval nem is olyan egyszerű a 122-nél a restaurálás.

A bemutatott példány most esett át a felújításon és jó állapota ellenére sok sebből vérzett. A készülékház jó állapotban volt, egy kis csiszolás után lenolajat, majd selakkal új fényt kapott. A hangszóró gerjesztő tekercse szakadt volt, kiépítettem és szerencsére a felső kivezetés forrasztásánál volt szakadás. A felső rétegeknél le kellett azért tekerni 3-400 meneteta biztonság kedvéért. Ez a mennyiség kevésnek számít a gerjesztőtekercsnél, és nem okoz gondot. Papírcsíkokkal beállítva a légrést újra szépen össze lehet rakni a hangszórót. A kimenőtrafó is szakadt volt, azt szerencsére találtam, eredeti másokat, az került beépítésre. Hiányzott az eredeti tekercskomplexum, ugyanis át volt alakítva a készülék RH-KH sávokra más tekercsekkel. Itt is szerencsém volt találtam eredetit a készleteim között, így az került visszaépítésre. A mellékelt rajzon külön láthatjuk a tekercskomplexum bekötését. A potméter átalakítását már említettem, ezeken kívül egy-két ellenállás és kondenzátor lett cserélve, persze eredetivel, azonos darabokkal. Az eredeti elkót nem építettem ki, csak kikötöttem, pluszba lett bekötve két kisméretű modern anódszűrő elkó. A skála is kényes, ne próbáljuk meg nedvesen tisztítani, ugyanúgy lejön a festék, mind az Orion skálaüvegeknél. Én is majdnem megjártam vele. A készülék „természetesen" (hisz csak egy 2+l-es) azonnal megszólalt szép hangon. A kapcsolási rajzot az eredeti gyári ismertetőnél láthatjuk. Mindent összeverve az volt a tapasztalatom, hogy a 122 nem egyszerű eset, megakadhatunk az egyedi alkatrészeknél a restaurálás folyamán. Misem bizonyítja ezt, hogy a másik két átalakított roncs készülékben is megvolt ugyan az eredeti hangszóró és kimenőtrafó, de azok mindegyike szakadt volt. A fémskálák pedig teljesen rozsdásak voltak, eredeti pótméterek hiányoztak.

Legvégére hagytam a hullámcsapdákat. Az Orion gyár a 40-es évek elején forgalomba hozott egy kis kocka alakú bakelitházba épített hullámcsapdát. Ez a 122-es típushoz készült, belül a shasszira dugaszolható be a rövidre záró villa helyére, ilyenkor a villát a hullámcsapda tetején levő hüvelyekbe kell dugaszolni. Két hullámcsapda is egymásra dugaszolható. A gyári leírás is úgy említi, hogy a 122 két hullámcsapdával van ellátva. Ezek a kis „kockák" természetesen mindig hiányoznak a készülékekből. Bővebben egy külön cikk keretében ismertetem a következő számunkban ezt a tartozékot.

Kóger László

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu