Külsőre nagyon elegáns álló alakú szekrény, gyönyörű diófurnérozással.

Különlegessége a lebillenthető és a szekrénybe tolható intarziás takaró ajtó, melyet, ha nem tolunk be teljesen a szekrénybe, akkor kis asztallapként is szolgálhat.
Az ajtóra egy függőleges nyíl van sötét furnérból intarziázva, ez talán a felül levő fém fogantyú funkcióját jelzi, azt, hogy a fogantyút lefelé kell mozdítani és abba az irányba nyílik az ajtó. A fogantyú alatt a nyíl közepébe a Philips embléma van még beintarziázva. Az ajtó mögött található az összes állítószerv és a skála. A skála és a gombok elhelyezése aszimmetrikus, ez nekem eleinte nem tetszett, de később rájöttem, hogy ez a kor és a készülék stílusához ragyogóan illeszkedik.

A készülék stílusához tartozik a hangszóróselyem előtti két nagy borda is, az egész hangfalrész kialakítása. A hangszóróselyem a világossárgás drapp színű selyemanyag apró vízszintes mintával. Kicsit szokatlan a lemeztartó oldal elhelyezése, ez esetleg hátrány is lehet, nem lehetett keskeny helyre berakni a készüléket, mert akkor nem lehet kinyitni a lemeztartókat. A gramofon legfelülre került, nem süllyesztve a szekrénybe, hanem ha a fedelet felnyitjuk, kényelmesen kezelhető a gramofon, mintha egy asztallapra lenne szerelve.
A készülék már 1938 őszén megjelent, mint 1939-es zenegép, nem mindig volt így, ugyanis az ilyen drága berendezésekből a megrendelések alapján gyártották le azt a mennyiséget, amennyire igény mutatkozott.

Készpénzára 847 Pengő volt, de 12 havi részletnél már 980 Pengő. Ezenkívül egyedi engedményeket is adtak az ilyen nagy értékű berendezéseknél.
Az egész szekrény szép diófurnérozást kapott, kivéve a hangfalrész bordázatát, az vagy sötétbarna, vagy mahagóni árnyalatú, mint a bemutatott példányon. A hálózati kapcsoló kívülre oldalt került, ez még praktikus is lehetett, nem kellett lenyitni a takaró ajtót, ha minden be volt már előzőleg állítva. A skála szép díszkeretet kapott rézlemezből, a betűk fehérek. Érdekes megoldás a skálamutató, fémlemezből készült, feketére van festve, és az adott sáv állomásnevei mellett nyilak vannak kivágva belőle. A nyilak hátulról meg vannak világítva az adott sávnál.
Érdekes látványos megoldás, a középhullámnál három oszlopban levő állomásnevekhez három nyíl tartozik. A rövid és hosszúhullámnál egy-egy oszlophoz egy-egy nyíl tartozik.
A három kezelőszervből kettő iker, baloldalt nagy gomb a dinamika expander kapcsolója, kis gomb hangszínszabályzás négy állásban, mely a sávszélességet is szabályozza. Érdekes, hogy nem folyamatos hangszabályzást építettek be. Középső gomb hangerő, jobbszélső nagy gombhangolás, kis gomb sávváItó és gramofonállás.

A gramofon pick-up TPA 77-es Tonalit gyártmány elfordítható fejel. Eredetileg a TPA 77-es fej maszkján a Tonalit embléma látható, de a Philips részére Philips emblémával szállították a pick-upot. Gyárilag valószínű Thorens vagy Dual motorral szerelték, de erről megbízható információ nincsen egyelőre. Jelen példányból és a többi fellelt példányból is kiemelték az eredeti gramofonmotort, a restaurálás során Dual motor került vissza, 30 cm-es lemeztányérral. A korabeli információk szerint a gramofonrész külön hang erőszabályzóval is el volt látva. Ez csak a bal sarokban lehetett, ha tényleg volt, jelen készülékben ott a gramofonmotor kapcsolója van. Szóval ennél a zeneszekrénynél, a gramofonrésznél azért vannak még kérdések.

A rádiórész viszont egyértelmű dolog, szerencsére kicsit romos, de nem hiányos állapotban maradt az utókorra. Az hogy milyen állapotból lett felhozva a shasszi látható az egyik fényképen. Gyártmánytörténetileg érdekes, hogy ez a Philips shasszi már nem az Ericsson gyártelepén készült. Látszik is hogy a 39-es évjáratú Philips shasszik már nem hasonlítanak az előző évi rádiók shasszijaihoz. Egyébként praktikus jól áttekinthető felépítés, a shasszit ezüstszínűre festették, de itt már nincsenek rézcsavarok, viszont a fekete gumiszigetelésű kötőhuzalt meghagyták. Ellenállások szürke Always típusok, a kondenzátorok is Ericsson típusok maradtak. A forgatógombok is újak, jelzéssel nincsenek ellátva, a hullámváltó gombra a hullámsávoknak megfelelő jelzések viszont fel vannak gravírozva. A skála feletti optikai kijelzés hasonló, mint a régebbi nagy típusú Philips készülékeknél, bal oldalt a sávszélesség-szabályzás, jobboldalt a hullámváltó jelzései láthatók a kicsiny ablakban, középen a varázsszem.

Kapcsolástechnikailag természetesen egy igen kimunkált csúcsszuper, de azért nincs benne meg minden ami a legújabb kapcsolástechnikának megfelelne 1939-ben. A Philips sokáig ragaszkodott az októdához, itt is azt használta és nem a jobb trióda-hexodát. Még EM 1 hangolásjelző csövet alkalmaztak, a korszerűbb kettős érzékenységű EM 4 helyett. Érdekes megoldás a végfok, a kettő EL 3 párhuzamosan van kötve nem pus-pullban, természetesen ehhez megfelelő méretű kimenőtrafó is jár. A kettő EL 3 A osztályú végfokként akkora anódáramot fogyaszt, kb. 2x40 mA, hogy tekintélyes méretű hálózati trafó jár hozzá AZ 4 egyenirányító csővel.

Érdekesség az EAB 1 hármas demodulátor dióda alkalmazása. Ez természetesen késleltetett fadding szabályzást takar, egyik dióda a hangfrekvenciás demodulását végzi a másik kettő a fedding szabályzást. A kettő fadding dióda egyike szabályoz, a másik az októda késleltetését állítja be. Ez nem szokványos, de bizonyára az októda használata kívánta meg ezt a részletesen kimunkált megoldást, bár az egyszerűbb októdás kapcsolásoknál egy fadding diódával is megoldották a kérdést. Itt bizonyára fontosnak tartották a nagyfrekvenciás rész legjobb kimunkálását, az októda eltérő szabályzási igénye, illetve nem kívánatos torzítások ellen vetették be ezt a hangolást.

Igazából nem vált be az izzólámpával kombinált dinamika expander használata, de pont ebben az időszakban volt divatos ez a negatív visszacsatolású kapcsolástechnika, ezért ezt itt is alkalmazták.

Röviden csak a legfontosabb érdekességeket soroltam fel kapcsolástechnikailag, a rajzról lemaradta kF kondenzátorok értéke: 150 pF, illetve az anódköri szűrőkondenzátorok fordítva vannak jelölve, a Kádár könyvből közölt rajzon.

Egy kis előtanulmányt igényel a Philips kapcsolásokon használatos hullámváltó jelzések megértése, ez sajnos elsőre nem áttekinthető.
A bemutatott példánynak története is van, és a restaurálásról is friss élményekkel szolgálhatok. A készülék először egyik börzénken bukkant fel igen romos állapotban. Aztán egyik gyűjtőtársunk birtokába került, félig felújította a szekrényt. A belső részt teljesen pótolni kellett egy másik shasszival, a gramofon részt is újra kellett felépíteni teljesen hiányzott. Az eredeti hangszóró nem volt meg, azt egy legnagyobb típusú Orion mágneses hangszóróval pótoltam, igen jó hangja lett tőle a készüléknek. A shasszi restaurálása 3 hétig is eltartott. Külön gondot okozott a motoros hangolás restaurálása. A motor le volt égve! A motoros hangolásról egy külön cikkben olvashatunk. A gramofon rész újraépítése, beállítása, hangszínezet, pick-up stb. szintén jelentős időt vett igénybe.

Sok időt vesz igénybe az is még egy ilyen bonyolultságú készülék minden funkcióját áttanulmányozva, megérti az ember és azt sikerül üzembe helyezni is. A restaurálás nagy és szép munka volt örömmel végeztem, a zeneszekrény boldog tulajdonosa pedig Csizmadia Zsolt győri gyűjtőtársunk lett, akit skálaüvegjeiről mindenki ismer. Tudomásom szerint jelenleg ez az egyetlen teljesen felújított Philips Koncertszekrény 939!

KONCERTSZEKRÉNY 1939 váltóáramra

Szerencsés véletlen, hogy az alig két évtizede megszületett rádió fejlődésében behozta a sokkal nagyobb időelőnnyel rendelkező gramofont. Két ilyen, valóban korszakalkotó találmány, amelyek külön-külön is a legnagyobb élvezetet nyújtják, egyesítve a szórakozások kifogyhatatlan forrását s ezáltal Önnek a legjobb üzletek biztos ígéretét nyújtják.
A Koncertszekrény 1939 egyesíti magában a legnagyobb luxus-rádiókészülék és a legtökéletesebb modern elektrogramofon előnyeit. Nemcsak mint rádió és gramofon elégíti ki a legkényesebb igényeket, hanem mint fényűző külsejű műbútor is dísze a lakásnak.

A rádiórészbe a „motorizált világvevőt": 81 V típusú luxus-óriásszuperünket építettük be, amelynek eladási érveit a 8. oldalon találja.

A gramofonrészt a PHILIPHON DE LUXE 1939 luxus-elektrogramofonunk alkotja. Eladási érveit a 12. oldalon adjuk.
Mindezekhez járulnak még, mint újabb eladási érvek:
1. A koncertszekrény óriási hangfala következtében csodálatos hang!
2. Rendkívül praktikus újítás: a rádiórész előtti ajtó a koncertszekrény használata közben a dobozba visszatolható, tehát 100%-osan kényelmes kezelés! A 2 lemeztárban kb. 60 drb. 25 és 30 cm-es lemez fér el.
3. A legpompásabb luxussal kivitelezett élvezetesen szép doboz: a tükörfényes kaukázusi dió-alapot többszörös furnirozású faberakások és fém díszítik.
4. Automatikus lemezkikapcsoló.

RMK Nosztalgia Rá dó Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádó Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu