|
|
Évfordulók
160 éve született: Kremeneczky János (Odessza, 1850. febr. 15. - Bécs, 1934. okt. 25.) Az elektrotechnikai ipar úttörője, a Magyar Wolfram-lámpagyár alapítója. Mint elektrotechnikus 1869-71-ben orosz vasúttársaságoknál dolgozott. 1874-ben a berlini műszaki főiskola, elvégzése után a Siemens-Halske villamossági gyárban vállalt állást. 1877-ben Párizsban a Jablochkov-féle elektromos világítást tanulmányozta. 1882-ben Bécsben Egger Bélával együtt megalapította az Első Osztrák-Magyar Elektromos Világítási és Erőátviteli Vállalatot. 1899-ben a szénszálas izzók gyártására önállóan létesített új vállalatot. 1913-ban megalapította bp.-i gyárát, melyet naggyá fejlesztett, gyártási ágait állandóan bővítette. 1923-ban megkezdte a rádiócsövek, majd az Orion védjegyű rádiók sorozatgyártását, melyek a bp.-i gyár nevét világhírűvé tették. Bécsi és bp.-i gyára 1931. márc. 15-én az Egyesült Izzó-lámpa és Villamossági Rt. érdekkörébe került, melynek vezetésében Kremeneczky János mint igazgatósági tag haláláig részt vett. 50 éve hunyt el: Nemes Tihamér (1895 -1960) Nemes Tihamér Budapesten született 1895. április 29-én. Oklevelét is itt szerezte 1917-ben. 1921-ben a Telefon Hírmondónál, 1929-től a Postakísérleti Állomáson dolgozott. 1930-ban szabadalmaztatta elektronikus "éter"-orgonáját, melynek egy oktávját el is készítette. Színes televíziós rendszerekkel már a '30-as évek közepén foglalkozott. Az emberi szervezet és a gépi szerkezet közös vonásait kutatva 1935-ben feltalált egy betűolvasó és egy beszédíró gépet. Ennek kapcsán alaposan tanulmányozta Kempelen beszélőgépét. Még ma is igen érdekes megközelítéseket tartalmaz e kutatásaival foglalkozó munkássága, a hangfelismerés és rögzítés előfutáraként tekinthető. 1944-ben járógép találmányával keltett feltűnést. 1949-ben megjelent tanulmányában az elektronikus számítógépek elve alapján a kétlépéses sakkfeladványok mechanikus megfejtését tárgyalta és gépének rajzát közölte. Ez a szerkezet is megelőzte korát, sajnos nem volt megépíthető. 1950-ben a Távközlési Kutató Intézet tudományos munkatársa lett. 1952-ben a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban dolgozott, 1953-ban igazgatói állását feladva a Postakísérleti Állomáson részt vett az első magyar televíziós kép- és hangadó berendezés létrehozásában. Ennek keretében dolgozta ki a 625 soros "flying-spot" filmközvetítő egységet saját találmányú kettős optikai rendszerével. Ezután a Magyar Televíziónál dolgozott 1957-ig. Külön érdemes kiemelnünk, hogy mint postamérnök, az egyike volt azoknak a mérnököknek, akik a magyar televíziózást megteremtették. Magát gépészmérnöknek vallotta. Műszaki tudományok doktorává avatták 1957-ben. Sokan feltalálónak, mások a kibernetika egyik hazai úttörőjének, rendszerezőjének tartják. A neuron hálózatok, műállatok, játszógépek, a műsúrlódás, a műfigyelem, az alkotógépek, a műöntudat kutatója volt, ami jelzi, hogy emberivé kívánta tenni a mechanikus szerkezeteket, hogy azokat az emberek emberi módon használhassák. Az emberi cselekvés és gondolkodás megismerését mérnöki módszerekkel, szerkezeti elemekkel, áramkörökkel közelítette meg. Az emberi test alapos megfigyelése során alakította ki a beszédíró és a lépkedő gépét, ami egyfajta idegműködési modell is. Rendkívül színes, szellemes és bölcs egyénisége sugárzott belőle mind a magánbeszélgetések, mind az előadásai során. Művészi ihletettségét jelzi, hogy rajzait, karikatúráit a kollégái is kedvelték. A tudást tisztelte, ezért metsző humorral lépett fel a tudatos butítás ellen. Zelenka László (Tiszolc, 1902.03.23. - Budapest, 1960.03.04.) Budapesti Műszaki Egyetemet végezte 1931-ben, gépészmérnök diplomát szerzett. Az egyetemi évek alatt is a rádiózás megszállottja volt. A diploma megszerzését követően céget alapított. A ZL Rádiólaboratórium 15 éven át készítette a rádiótechnikai berendezéseit, műszereit. Készülékeit, berendezéseit a honvédség és a Magyar Rádió is éveken át használta. A gyártmányai iránt a Marconi és a Philips cég is érdeklődött. Cégét a 1949. december 28-án államosították. 1950 májusától tanársegéd a BME Fizikai Intézetében. 1955. megírja kandidátusi disszertációját. Ezt követően állami vállalatoknál dolgozott tovább különféle elektronikai készülékek tervezésében és más az ipar számára hasznos berendezések kötődnek a nevéhez. Ugyancsak az ő nevéhez kapcsolódik több találmány és szabadalom is. 1957-ben a Magyar Elektronikai Ellenőrző Intézet (MEEI) Híradástechnikai osztályának vezető-helyettese lesz. Itt dolgozik korai haláláig. Halála után jelent meg: "nem villamos mennyiségek mérőműszerei" c. könyve a Műszaki Könyvkiadónál. 100 éve született: Barta István (Budapest, 1910.05.22. - Budapest, 1978.04.10.) Villamosmérnök, egyetemi tanár. Egyetemi tanulmányait a bécsi, a brnói és a karlsruhei műszaki egyetemen folytatta, villamosmérnöki oklevelét Karlsruheban szerezte 1934-ben ugyanitt doktorált. 1945 után az Egyesült Izzó kutató laboratóriumának nagyfrekvenciás osztályát irányította, s részt vett azokban a kutatásokban és kísérletekben, amelyek a Holdról visszavert rádiólokátor-jelek kimutatásához vezettek. Az Orion-gyárral együttműködve egyik elindítója volt az elektronikus mérőműszerek tervezésének; ebből az együttműködésből fejlődött ki az Elektronikus Mérőműszerek Gyára, s indult meg a magyar elektronikus műszeripar 1948-ban az Orion-gyár műszaki igazgatójaként tevékenyen közreműködött a néprádió megkonstruálásában. Alapító tagja, majd vezetője lett a Távközlési Kutató Intézetnek. Egyik megszervezője volt az Állami Műszaki Főiskolának, ahol - hazánkban első ízben - híradástechnikai képzés is indult. A budapesti műszaki egyetemen 1949-ben létrehozott híradástechnikai tanszék vezetője lett, 1972-1975 a Híradástechnikai Elektronika Intézet igazgatója volt. Kidolgozta és több éven át előadta a műszaki egyetemen a rádió-vételtechnika és a távolbalátás, továbbá az elektroncsövek, az elektronikus mérések és az impulzustechnika c. tárgyakat. A műszaki egyetem villamosmérnöki karának dékánja (1957-60), oktatási rektorhelyettese (1960-63) volt. 1949-től az MTA tagja. 110 éve született: Gábor Dénes (született Günszberg Dénes; Budapest, 1900.06.05. - London, 1979.02.09.) Nobel-díjas magyar fizikus, gépészmérnök, villamosmérnök, a holográfia feltalálója. Elemi iskolai tanulmányait a Szemere utcai községi elemi népiskolában (1906-1910), a középiskolát a Budapesti V. ker. Markó utcai Magyar Királyi Állami Főreáliskolában (1910-1918) végezte. 1911. november 14-én kelt az Aeroplán körhinta szabadalmi leírása (a bejelentés napja: 1910. október 8.). 1918. március 6-án érettségizett. 1918. március 15-én behívták katonának, az észak-itáliai fegyverszünet után tért haza. Ehhez kapcsolódik olasz nyelvtanulása, mely negyedik nyelvismerete lett. Novemberben beiratkozott a Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnöki osztályába. 1919. május 24-én áttért az evangélikus vallásra. 1920-tól Berlinben folytatta tanulmányait a charlottenburgi Technische Hochschule elektromérnöki karán. Itt rendszeresen látogatta a tudományegyetem előadásait, többek között Einstein szemináriumát, mely Szilárd Leó kezdeményezésére jött létre, és aki az előadásokra meghívta Wigner Jenőt, Neumann Jánost, és Gábor Dénest. Később a magyar baráti kör Polányi Mihállyal, Koestler Artúrral bővült. 1921. június 24-én tette le első szigorlatát a Műegyetemen. 1924-ben mérnöki diplomát szerzett Berlinben. Az 1920-as években a nagyfeszültségű hálózatok üzemében fellépő tranziens jelenségek sok problémát okoztak, de a vizsgálatukhoz sem módszerek, sem eszközök nem álltak rendelkezésre. 1927-ben disszertációjában tranziens jelenségek rögzítése érdekében az oszcillográf érzékenységének növelését dolgozta ki. 1927-1932-ig Siemensstadtban, a Siemens és Halske kutatólaboratóriumában, 1932-1933-ig pedig Erlangenben, a Siemens-Reiniger-Veifa nevű cégnél dolgozott. 1933-ban, a náci hatalomátvétel után elhagyta Németországot és hazatért Magyarországra. 1933-1934-ig az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában a gázkisülés fizikájával foglalkozott. 1934-ben végleg letelepedett Angliában. 1934-1948-ig a British Thomson-Houston Társaság kutatólaboratóriumában dolgozott Rugbyben 1936. augusztus 8-án feleségül vette Marjorie Louise Butlert, akivel haláláig harmonikus házasságban élt, gyermekük nem született. 1942. október 25-én, Budapesten meghalt édesapja. 1946-ban édesanyja hozzá és testvéréhez Angliába költözött. 1947-ben itt találta fel a holográfiát, amiért később, 1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott. A holográfia azonban 1960-ig, a lézer felfedezéséig nem terjedt el. 1949-1958-ig az Imperial College-ban elektronikát adott elő. 1956-ban a Royal Society a tagjává választotta. 1958-1967-ig az alkalmazott elektronfizika professzora volt az Imperial College-ban. .Gábor Dénes az emberi kommunikációt és a hallást is tanulmányozta. 1962-ben látogatott haza Magyarországra. 1967-ben nyugalomba vonult. 1968-ban részt vett a Római Klub alapításában. „A holografikus módszer feltalálásáért és a kifejlesztéséhez való hozzájárulásáért" 1971-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. 1974-ben súlyos agyvérzést szenvedett. 1979. február 9-én hunyt el Londonban. Emlékek róla: - Nevét megörökíti a Gábor-érem (Gábor Medál), - „Gábor Dénes fizikaverseny" - Gábor Dénes Főiskola viseli nevét, melynek Magyarországon több nagyvárosban van campusa és határon túl is (Erdély, Felvidék, stb.) - Szegeden található a Gábor Dénes Gimnázium és Műszaki Szakközépiskola - Gábor Dénes Gimnázium és MSZKI minden évben megrendezi a Gábor Dénes Országos Számítástechnikai Emlékversenyt - halálának 25. évfordulójára a Magyar Nemzeti Bank ezüst emlékpénzt adott ki. Források: www.kfki.hu www.netlexikon.hu www.sulinet.hu http://hu.wikipedia.org
Összeállította: Perneky Sándor
Dokumentumok :: Évfordulók, Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2010.12.19
|
