|
|
Hagyományőrző rádiókiállítások városunkban
Az 1996 és 2006 közötti években többször mutattuk be Győrben a nagyközönségnek 6 évtized rádiógyárainak termékeiből néhány különös érdeklődésre számot tartó műsor és speciális célú vevőkészüléket. Áldozatkész gyűjtők fáradságot és időt nem kímélve, kidobásra itélt roncsokból építették újjá eredeti formájába készülékeiket látogatóink csodálatára. Vendégkönyvünk bejegyzései tanúsítják, hogy valóban csodálták. Az 1925 után gyártott készülék-matuzsálemek látványának hatását a közönség arcáról lehetett olvasni. Meglepetést keltett,hogy az elektroncsöves készülékek csak néhány perccel a bekapcsolás után szólaltak meg, hiszen az utóbbi négy évtizedben készült félvezetős készülékek a bekapcsolás pillanatában már működtek. A későbbi korosztályoknak ez így vált természetessé. Az elektroncsöves készülékek működésével járó "bemelegedés" csak az ötven évesnél idősebbek számára volt ismert. Az érdeklődők kérdései bizonyították, hogy az elmúlt évtizedek elfelejtett készülékeinek bemutatása és megismertetése iránt valódi érdeklődés van a nagyközönség részéről. Látogatóink egy részének lelkesedését mutatja, hogy sokan ajánlották fel az addig kacatnak, lomnak tekintett készülékeiket a gyűjtők részére abban a reményben, hogy ezek szakértői kezekben megmaradnak a későbbi időkre. Másokat a hatalmas, fából készült rádiószekrények külső formája bűvölt el. Ám, mégis a varázs-szemes készülékeket csodálták legjobban. Nehezen léptek tovább ezektől, mert számukra a csukódó- nyitódó zöldszínű hangolásjelző igazi varázslatos élményt adott. Sokan közülük, lelkesedésük jeléül az addig féltve őrzött dokumentumokat, családi archívumokból a rádiózás kezdetétől származó okleveleket, engedély okiratokat adtak át nekünk azzal, hogy mi ezeket biztosan fogjuk megmenteni az utókor számára. Előkerült sok régi folyóirat, újságcikk is. Talán nem esünk túlzásba, hogy a legértékesebb ezek között egy 1929 szeptemberi keltezésű Győri Hírlap isi HALLÓ GYŐR címmel külön kiadásban jelentette be, hogy a Széchenyi téri Lloyd épületben megnyílott az első győri rádiókiállítás. Ennek alkalmából tudósított a kiállítás eseményeinek minden mozzanatáról. Megírta, hogy az épület legnagyobb termében két hosszú asztalon mutatták be a készülékeket. Egyik soron a kereskedők az akkor legújabb rádióműsor vevőket kínálták leendő vevőiknek, másikon a rádióamatőrök tették közszemlére saját készítésű berendezéseiket. A két tábor között teljes volt az együttműködés. A kereskedők nem féltették üzletüket a rádióamatőröktől, emezek pedig nagy tisztelettel tekintettek az akkori ipar gyártmányaira, részletesen érdeklődtek ezeknek felépítéséről. Szakmai féltékenység akkor még nem létezett, mert közismert volt a rádióhírközlés fejlődésében a rádióamatőrök segítő közreműködése.Világszerte sok ezer műkedvelő kísérletezett az új, titokzatosnak tűnő technikával. E kezdeti érdeklődők között találhatjuk ennek a vadonatúj szakmának későbbi tanárait, fejlesztő tudósait, egyetemi előadóit is. Mivel a rádióhírközlésnek semmilyen történelmi előzménye nem volt, mindenki autodidaktaként kezdte el az új technikai ágazattal való ismerkedést. Sok kudarc, ismételt próbálkozás rengeteg idő, olykor álmatlan éjszakák jelezték a sikerekhez vezető utat. Ma már nehezen tudjuk felfogni a nagyközönség akkori hatalmas érdeklődését. Álljon itt egy idézet a korabeli tudósításból: (Győri Hírlap 1929 szeptember 6.) "Itt voltak a környékbeli falvak iskoláinak növendékei is,akik lelkes tanítóik vezetésével fáradságot nem ismerve, gyalogszerrel jöttek be a kiállítás megszemlélésére, hogy megláthassák a magyar kultúra legerősebb zászlóvivőjének, a magyar rádióiparnak világszerte elterjedt kitűnő termékeit. Fél tizenkét óra tájban érkezett meg dr. Szauter Ferenc polgármester is, titkárának dr Tóth Józsefnek kíséretében. Műller Tivadar, nyugalmazott alezredes a rádióegyesület elnöke kalauzolta végig a kiállításon a polgármestert, aki az összes cég produktumait behatóan megszemlélte." Az említett különkiadás első oldalán vitéz Somogyvári Gyula verse olvasható: "Csak hang vagyok, csak szikra gondolat, Millió mérföld- nékem pillanat Atyám, a villám: pusztít, öldököl, De engem markol emberi ököl S most hordom szét hűséges szolgamód A magyar dalt, a tudást és a szót: Hogy akit sorsa szétszórt, szétzavart: Eggyé forrasszak minden szál magyarí" A tudósító a továbbiakban felsorolja a résztvevő kiállítók nevét. Közli, hogy a kiállítás végén szombati napon díjazásban részesülnek a legjobbnak ítélt rádióamatőr berendezések. Vasárnap délelőtt az Apolló moziban (ma: Baptista imaház!) kezdődött a hét kiemelkedő eseménye, a rádiómatiné.A díjakat a Polgármesteri Hivatal vezetői adták át. (Manapság ilyesmitől nem kell "tartanunk!") A Magyar Rádió, mely ekkor még csak négy esztendős, helyszíni közvetítést adott az elmúlt hét kiemelkedő győri eseményeiről. A belépőjegyek nem tekinthetők olcsónak, mert 3 pengő 50 fillérért és 4 pengőért kínálták ezeket. (A pengő 1927-től, a korona inflációja után jött használatba, s az új pénz ekkor még igen értékes volt!) A matiné iránti fokozott érdeklődés az ismert és népszerű rádióbemondó, Scherz Ede meghívásának is köszönhető volt.Csalódást okozott a felfokozott várakozás miatt, hogy Scherz Úr a látogatást a megnyitó előtti napon lemondta. Sok egyéb polgári körrel, magántársasággal együtt a Nyugatmagyarországi Rádió Egyesület is feledésbe merült. Megalakulása utána Király utca 5. szám alatt működött. (Megérdemelne egyemléktáblát. MRASZ???) Köszönetet mondunk az eredeti dokumentum átadójának. Későbbi kiállításainkon az 1929-es kiállítást említjük meg, mint legelsőt. Akkoriban a nagyközönség igen kevesett tudott a rádió működéséről, rosszul és hiányosan tájékozódott a drótnélküli hírközlés tudományos alapjairól. Nem lehetett csodálkozni, ha mindenféle álhírek terjedtek el, olykor babonás hiedelmekkel összekeverve. 1925 december 1. után már hivatalosan jelentkezett a középhullámsávon Rádió Budapest. Kis teljesítménnyel, a nagy európai államok adóállomásaihoz képest szinte csak cincogó hanggal, de mégis jöttek a Rádióhoz a környező államokból nemcsak magyar anyanyelvű hallgatóktól levelek. Hálásan köszönték meg a műsor szerkesztőinek, az előadó művészeknek, a felolvasó tudósoknak, íróknak és a magyar népzene megszólaltatóinak a számukra csodálatos élményeket.A teljes igazság kedvéért illik elmondanunk, hogy ekkor még Rádió Budapest teljesítménye összesen 2kW.,(= 2000W) teljesítményű volt, kb. annyi mint egy mai hűtőszekrény felvett teljesítménye! A mai középhullámú nagyadó 1977-től Solton , az Alföld közepén van és 2 MW azaz 2 millió Watt teljesítménnyel adja az MR1 Kossuth Rádió műsorát! (Itt kell megjegyeznünk,hogy időközben kiépült az egész országra kiterjedő, ultrarövid hullámsávon működő műsorsugárzó hálózat, amely mindhárom magyar közszolgálati adó műsorát sugározza területenként más-más frekvecián. Ismert, hogy az urh FM üzemmódú jelek az AM-nél sokkal jobb minőségben vehetők. A középhullámú rádió- műsorvétel főleg a nagyvárosokban mind nehezebben védhető a más jellegű rádiózavaroktól. Jellemző, hogy néhány szomszédos ország a középhullámú műsorsugárzást megszüntetve kizárólag az urh-n, FM üzemmódban működteti műsorszóró adóállomásait.) Az utókor szakembereinek mindennapi feladatai mellett kötelessége, hogy a kezdetleges műszaki lehetőségekkel birkózó elődök fáradozása iránt érdeklődést mutasson, mert ez vezet el minket munkálkodásuknak tiszteletéhez. Az Ő kinlódásuk,kemény akaratuk nélkül ma nem részesülnénk a korunkban megszokott szép és jó hangátvitel előnyeiben. Emlékeink felfrissítésére rendeztük eddigi kiállításainkat 1996 -tói 2008-ig több alkalommal.Részletes tudósításban számolt be ezekről a Kisalföld, Győr- Moson-Sopronmegye napilapja, a Nosztalgia Rádiósok folyóirata, és a Népi Krónika, a Népi írók Baráti Társaságának időszaki folyóirata is. Itt egy sajnálatos megjegyzést kell közbeiktatnom. A korábbi évek kiállításaira önkéntes örömmel hozták a gyűjtők készülékeiket. 2005 után terjedtél társaságukban a rettegés a vandál látogatóktól. Fiatal emberek, középiskolás vagy általános iskolások közül néhányan előszeretettel feszítik, vagy húzzák le a készülékek előlapjáról a díszítő elemeket, vagy forgatógombokat melyeket pótolni korunkban csaknem lehetetlen. Csak a kiállítást felügyelők éberségének köszönhető, hogy nagyobb rongálás városunkban még nem történt. Mindezek ellenére folytatni kívánjuk a már hagyományossá vált sorozatot, ha erre technikai lehetőség nyílik. Talán nem tűnik távoli álomnak egy állandó kiállítás lehetősége, amit múzeum részeként tudunk elképzelni. Köszönetet mondunk a Vasutasok Országos Kulturális Egyesületének, melynek Győrben működő Arany Jánosról elnevezett Művelődési Házában Fülöp Péter Igazgató úr mindenkor lehetőséget adott kiállításaink magasszínvonalú megrendezésére. Szemethy Róbert a kiállítások "házigazdája" távközlési technikus, az Országos Mérésügyi Hivatal ny. szakhitelesítője. HC1DCR hívójelű rádióamatőr
Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2011.6.13
|