A népszerű ORIVOHM is mint minden korszerűségre igényt tartó műszer a műszaki követelményeknek megfelelően fejlődött. A megváltozott külső megjelenésen kívül a 1341/C,D,E sorozatban a miniatűr csövek helyett az új alkatrész kínálatban megjelenő novál csöveket alkalmazták. A 6AQ5 csöveket az ECC82 váltotta fel. Az ikercső alkalmazása kedvezően befolyásolta a stabilitást. Az azonos térben működő két cső munkapontja a hőmérséklet megváltozásakor kevésbé tér el. Az újabb típusok azonban nem csupán a csövezés terén változtak, hanem a mérőhíd kialakítása tekintetében is. Az aktív eszközök - a csövek - a mérőhíd felső ágába kerültek. A mérőműszer a katódkörbe került. (a 1341/D és /E típusokban általában 250 uA érzékenységű az alapműszer) A mérő egyenirányítást eleinte még, 6H6, 6AL5 és későbbiekben kettősdiódának (rácsot az anóddal összekötve) kapcsolt ECC82 csővel oldották meg. A mérő-egyenirányító körben a diódaként üzemelő ECC82 alkalmazásakor a leválasztó kondenzátorral sorosan egy előtét ellenállást is beépítettek. A tápegységben a 6X4-est felváltotta az EZ80. A működést tekintve a 1341/C,D,E változatlan osztóval és mérő-egyenirányító kialakítással került le a gyártósorról. Az ellenállásméréshez szükséges segédfeszültség egyenirányítójaként a szeléntárcsát időközben a 1341/E típusoktól germániumdióda váltotta fel. A műszer az ORIVOHM II nevet kapta. Örökölte elődje népszerűségét és használhatóságát. A 1341/E-ről (Kereskedelmi típusszáma: TR-1401) Kurucz László tollából a Nosztalgia Rádió Hírujság-ban megjelent cikk végén fotókat láthatunk. (65.sz. 2009 márc.-ápr. 26. old.)

Voltak formatervezési kezdeményezések, de a műszer túlélte az ezirányú erőfeszítéseket. A legömbölyített formájú „ridikül" ORIVOHM-okra gondolok. (pl. 1341/D) Nem egyszerű a kérdés ebben a vonatkozásban. Nehéz megítélni mikor kell (és hogyan) a célszerűség szépségére rásegíteni formatervezéssel. Az nem vitatható, hogy lehet.

A műszer életének fontos állomása, hogy az ORIVOHM a televízió készülékek javításának korszakába lépett. A szerviz szakemberek a rádiókészülékeknél megszokott feszültségtartományokhoz voltak szokva, ezért az impulzus csúcsok világa sok meglepetést tartogatott. Sok kapcsolótárcsa átégés volt a következménye a TV készülékekben végzett méréseknek.

Az ORIVOHM jól viselte az impulzus csúcsfeszültség korszakot, és szolgálta a műszerésztársadalmat a nagyobb elvárások mellett. (Nagyobb volt az állóképessége, mint félvezetős kortársaié.)

A műszer stabilitása több tényezőtől függ. A hálózat ingadozásától függő nullapont-stabilitás növelése céljából a régi 1341-es típusoknál előírt értékkel megváltoztatott hálózati feszültség mellett a csöveket (6AQ5) a lehető kis nullpontvándorlás elérése érdekében párba válogatták. (A zsargon ezt a műveletet hálózati ingadoztatásnak nevezte.)

A hálózati feszültségváltozás anódfeszültség és fűtőfeszültség változást okoz. Ennek a két változásnak eredményeként megváltozik az anódáram. Ez a változás csőpéldányonként és csőfelenként eltérő. Ennek nem kívánt eredménye a nullapont megváltozása. Bonyolítja a helyzetet, hogy az anódfeszültség változástól függő anódáram változás eltér a fűtőfeszültség változástól függő anódáram változástól. (A változás két eltérő függvény szerint történik). Az anódfeszültség változás kedvezőtlen hatása nagy negatív visszacsatolás alkalmazásával olyan mértékben leszorítható, hogy elhanyagolható mértékű nullapontvándorlást okoz. A fűtőfeszültség megváltozásakor a két csőfél anódáramában megjelenő eltérés kiküszöbölését a fűtőkörben alkalmazott szimmetrizáló ellenállással oldották meg. Az ECC82 két, félcsövenként különállóan 6,3V-os fűtésű. Ez a felépítés lehetővé teszi a fűtőfeszültség (fűtőteljesítmény) szétosztását úgy, hogy az együttes változás az anódáramban szimmetrikusan jelentkezzen. A hídáramkörben levő cső cseréjénél mielőtt nekifognánk a fűtőköri szimmetria beállításához, győződjünk meg arról, hogy gázosság szempontjából jó cső kerüljön a műszerbe. Ekkor a cél az, hogy legalább 30 perc „égetés" után a méréshatár váltó 3V és 10V-os mérés határára átkapcsolva a nullapontvándorlás lehető legkisebb legyen. A megengedett eltérés a végkitérésre vonatkoztatva 2%-os lehet. A fűtőköri beszabályozás ez után oly módon történik, hogy a fűtőköri ellenállás eltolható bilincsét úgy állítjuk be, majd rögzítjük, hogy megváltoztatott hálózati feszültség mellett (+/-10%) a kinullázott műszernél minimális nullpont eltérést érjünk el. A specifikáció szerint a végkitérésre vonatkoztatva +/-2% eltérés engedhető meg. Gondos beállítás mellett nagyon jó a stabilitás. Kevés korabeli hazai gyártású csővoltmérőnél találjuk meg a beállításnak ezt a lehetőségét. A további fejlesztés a nagyfeszültségmérés és a nagyfrekvenciák mérése irányában történt. Az új típusszám EMG 1343. A műszer mérete nem változott, előlapjára a mérőfejek csatlakoztatására alkalmas robosztus aljzatok kerültek. Csatlakoztatható nagyfeszültségű mérőfej H.T. PROBE (Max. 30kV) és nagyfrekvenciás mérőfejű H.F. PROBE. (10kc/s - 200Mc/s). Eltűnt sajnos az ORIVOHM elnevezés és H.T. AND H.F. WORKSHOP V.T. VOLTMETER felirat került az előlapra. A fotón bemutatott műszernek a gyári belső típusmegnevezése EMG-1343/C.(1. ábra). A belső elrendezését láthatjuk a 2. ábrán. Ennél a típusnál is volt formatervezett változat 1343/B. (3. ábra). Ez utóbbi készülék belső fotóján láthatók a hitelesítő potenciométerek. (4. ábra). A külkereskedelmi azonosítószám: TYPE TR-1402. (Hogy miért kellett ez a két típus-szám miért nem lehetett egy, előttem máig titok maradt.) Hétfokozatú a méréshatár választás. Az üzemmód kapcsoló is bővült a H.F. PROBE állással.

A Készülékhez csatlakoztatható nagyfeszültségű mérőfejjel a méréshatár kapcsolón beállított feszültség 100 szorosa mérhető. Max. 30KV. Ez a 300V-os méréshatáron érhető el. A készülék büszkén viseli az ORION-EMG feliratot, és nagyon jól használható stabil műszer. Megváltozott az osztólánc és a híd érzékenysége. Az alsó méréshatár 1V-os végkitérésű. Egyenáramú bemeneti ellenállása: 15MOhm. Az alapműszeren érzékenysége 100uA. A váltófeszültség mérő-egyenirányítójaként EA50-es diódát alkalmaztak. Láthatóan különös gondot fordítottak a méréshatár váltáskor fellépő nullpont stabilitásra. A hídáramkörben működő csőfelek rácskörébe méréshatár váltásakor alkalmas nagyságú ellenállások kerülnek. Az indulóáram kiegyenlítése a mérő és a kompenzáló diódák fűtésének beállításával történik, ami kiterjed a mérőfejben levő csőre is.

(Az EA50-esek cseréjénél, nem kell figyelni a csőbekötésre, mert az tükörszimmetrikus.) Természetesen a mérődiódák cseréje esetén az indulóáram kompenzációjáról gondoskodni kell.

A fejlesztés következő állomása az EMG-1344. Külső megjelenésében a műszer nem változott. Ennek a típusnak a mérő egyenirányítója az EA52 cső, mely egy nagyon kis anód-katód kapacitással (Cak < 0,5pF) rendelkező, koaxiális elrendezést lehetővé tevő nagyfrekvenciás egyenirányító. A mérőfej belső kialakítását az 5. ábra mutatja. A bemeneti kapacitás 6. ábrán látható alkatrészei a lehető nagy frekvencián való mérést szolgálják. Az (a) jelű ezüstözött érintkezőlemezek közé van befogva a (b) jelű ezüstözött felületű tárcsakondenzátor. Mindezeket az elemeket a (c) jelű rugós csatlakozóval ellátott zárólemez a (d) jelű csavarral rögzíti a fejbe. A mérőfejen 5. ábra látható jobboldali tüske illeszkedik a 6. ábra (c) jelű zárólemez rugós csatlakozójába. A műszerdoboz, miután az EMG leadta más cégnek a gyártást, változhat a húzott acéllemezt felváltja egy szögletesebb köpenyborítás. Erre más alkalommal visszatérek. A 1341/E kapcsolását a 8. ábrán és a 1343 típus kapcsolási rajzát a 9. ábrán közöljük. A 1342 típus információim szerint nem került gyártásra. Az öreg műszerek leggyakoribb hibája, hogy a hosszú tétlenség és a mostoha tárolás a kapcsolótárcsák oxidációjához az ezüstözött érintkezők korróziójához (szulfid) vezet. A korszerű kontaktusjavító anyagoknak időre van szükségük, hogy eltávolítsák a hívatlan rétegeket. A kapcsolók kezelése után várjunk türelemmel, míg a „vegyészek" dolgoznak és a kapcsolók kontaktushibái megszűntethetőek. A további lépés, hogy többször végigléptetjük a méréshatár és az üzemmód-választó kapcsolókat és ezzel a kapcsolók öntisztító tulajdonságát kihasználva, megtisztítjuk a vegyileg fellazított szennyeződésektől az érintkezőket. A modern kontaktusjavító anyagok ezen kívül vékony védőréteget képeznek az érintkezők felületén, ezzel megakadályozzák a további érintkezést a levegővel. Fontos még, hogy a legkisebb nyomás hatására eltakarodjanak az érintkező lemezek közül. Ennek a két feladatnak - szennyeződés-oldás és a felületvédelem - nem biztos, hogy egy vegyi anyag eleget tud tenni. (A kontaktusvédő anyagok közül az ELEKROLUBE 2X Electrical Contact Lubricant amit, ajánlani tudok. Az olajból egy kapcsolótárcsa kezelésére nagyon kevés elegendő!). Akkor, ha nem eredményes a kezelés a bizonytalan érintkező lemezek alkalmas szerszámmal történő hajlításával javíthatjuk az érintkezést.

Akkor, ha gyűjteményünkbe új példány kerül, mindenképen vizsgáljuk át gondosan a kapcsolótárcsákat, mert az átégett elszenesedett szigetelőanyag sok hibát és bizonytalanságot okoz. Törekedjünk az elszenesedett részek maradéktalan eltávolítására. Kisméretű fogorvosi fúróhegy nagyon óvatos használatával, vagy kisméretű éles vágószerszámmal sok esetben eredményesek lehetünk. Kapcsolótárcsát cserélni nem nagy öröm! A hídáramkör cső rácskörében található zavarszűrő R-C tag kondenzátorának átvezetése az osztót terheli, és leosztási pontatlanságot okoz. A hibás kapacitás cseréjével a pontosság javul. A különböző méréshatárokon a leolvasott értékeknek azonosnak kell lennie. A huzalellenállásokat vastag ezüstözött huzal közbeiktatásával forrasztották a forrcsúcsokra. A vastag huzalon olykor nem futott jól a forraszanyag, és ez kellemetlen kontaktushibát okoz. A hitelesítő potenciométerek nagyon sok gyártótól származtak. Sok okból az újrahitelesítéskor tengelyük nem fordítható el. Szerencsés esetben csupán az olaj száradt be és türelmes feloldása lazítóanyaggal megoldja a kérdést. Nagyobb bajt a spialter öntvényből készült potenciométerház jelenti. Ez esetben örülnünk kell, hogy a rögzítőcsavart addig ki tudjuk engedni, hogy a potenciométer cserére kivehető legyen. Végül egy figyelemfelkeltés, ha félvezetőket vizsgálunk az ellenállásmérés üzemmódon. Az ellenállásmérés egy mérőfeszültség segítségével történik. Ez a mérőfeszültség a kapcsokon megjelenik, és áramot hajt át a mérés alatt levő eszközön és a (méréshatártól függő) hozzáadódó osztórész ellenállásán. Ekkor a mért eszközön az osztásaránynak megfelelő része van a mérőfeszültségnek. Például a x1 ohm méréshatáron mérve egy alacsony letörési feszültségű P-N átmenetet azon maradandó változást okozó áram folyhat. (Pl. mesa tranzisztor B-E átmenetének (záróirány) 0,2V-os letörési feszültsége van.) A tranzisztor addig még akár jó is lehetett, amíg a fenti körülmények mellett meg nem mértük. A nagyfrekvenciás mérőfejre vonatkozó néhány adat:

	1343/C	1344
Frekvenciatartomány:	10kHz-200MHz	1kHz-700MHz
Pontosság:	10kHz-nél 5% a végkitérésre vonatkoztatva.	10kHz-nél 5% a végkitérésre vonatkoztatva.
Bemeneti impedancia:	kOhm/5,5pF	kOhm/2pF
100 kHz	900	900
1 MHz	650	650
10 MHz	200	200
100 MHz	20	20
200 MHz	5	5

Az ORIVOHM-ra fordított kevés, de gondos karbantartást nagyon meghálálja a műszer és megbízható társunk lesz munkánkban.
Köszönettel tartozom Fekete Andrásnak és Nagy Sándornak az adott dokumentációkért és az Országos Műszaki Múzeumnak, hogy lehetővé tették fotók készítését.

Mező Béla.

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu