A hordozható készüléknek két egymással merőben ellentétes követelményt kell kielégítenie — egyrészt kicsinynek és könnyűnek kell lennie, másrészt lehetőleg sokat kell »tudnia«. Hogy a készülék sokat »tudjon«, ahhoz lehetőleg sok csőre van szűkség, amely nagy erősítést biztosít. Erre a hordozható készülékeknél annál is inkább szükség van, mert hiszen e készülékek keretantennával dolgoznak, amely aránylag kicsi szokott lenni, tekintve, hogy maga a készülék, amelybe beépítjük, szintén kicsi. Mennél nagyobb hangerőt és vételkörzetet kívánunk a hordozható készüléktől, annál több csövet és annál nagyobb telepeket kell benne alkalmazni, e készülék tehát annál súlyosabb és nagyobb lesz. A piacon sokféle hordozható készüléket találunk és ezek mindegyikénél a konstruktőr a készülék teljesítményére helyezte a fősúlyt, ami természetesen a készülék terjedelmének rovására ment. Írták: JOVITZA GYÖRGYés MAKAI ISTVÁN Célunkul tűztük ki, hogy a hordozható készülékek másik végletét kidolgozzuk. Olyan hordozható készüléket akartunk készíteni, amely tényleg könnyen »hordozható« és inkább lemondtunk arról, hogy a készülék hangszóróval legyen használható. Ehelyett jó fejhallgatóvételt igyekeztünk biztosítani. A készülék kapcsolási vázlatát 1. ábránkon közöljük. 2 voltos csöveket használtunk, még pedig soros kapcsolásban, úgyhogy az izzítóáramot 4 voltos zseblámpaelemből lehet venni. Anódtelep gyanánt kis 18 voltos száraztelepet használtunk. Ez utóbbit a Pala és Tsa elemgyár külön e célra készíti, savmentes, Excelsior Palaba elemekből összeépítve és különleges hőálló és jól szigetelő masszából kiöntve. Az izzítás részére nagyteljesítményű elemeket is készít a fenti gyár. A hőálló massza az ilyen készüléknél azért fontos, mert azt sokszor órákon keresztül használjuk kirándulásokon, strandfürdőn stb., szóval erős napon és ilyenkor a rendes szurokréteg megpuhul. Az első cső visszacsatolt audion, Hartley-kapcsolásban. A rezgőkör tekercse egyúttal a keretantenna. A második cső hangfrekvencia-erősítőfokozat transzformátoros csatolással. Hogy a készülék terjedelme minél kisebb legyen, a hangfrekvencia-transzformátor külső burkát el kell távolítani. Megjegyezzük, hogy ezt nagy óvatossággal kell végezni, mert ha eközben a transzformátort megsértjük, vagy elrontjuk, ez nem jogosít fel arra, hogy a hibát megreklamáljuk. Abban a pillanatban, amikor a transzformátor pecsétjeit megsértettük, a gyár részéről minden szavatosság megszűnik. Tekintve, hogy az alkatrészeket igen kis helyre kellett összeszorítani, a készülék összeállítását megmagyarázni nem egészen könnyű feladat. Éppen ezért lehetőleg sok ábrával igyekeztünk az összeszerelést megmagyarázni.

A doboz szerkezetét 2. ábránkon láthatjuk. Fent és lent bakelitlemezek vannak, amelyeket kis sárgarézszegletekkel és csavarokkal az előlaphoz erősítünk. A hátoldalon sárgarézcsíkokból készült merevítők rögzítik a két bakelitlemezt. E két sárgarézszalag felső és alsó végében egy-egy sárgarézhüvelyt forrasztunk, amelyekbe csavarok részére menetet vágunk. A hátlapon 4 megfelelő furat van, amelyeken keresztül 4 csavarral erősítjük a hátlapot helyére.

Az ily módon összeállított doboz alsó részében a telepeket fogjuk elhelyezni, felső részében pedig a vevőkészülék foglal helyet. A vevőkészüléknek bakelitből külön kis alaplemezt készítünk, amelyet 2. ábránkon pontozva berajzoltunk. Ezt az alaplemezt kis sárgarézszögletekkel erősítjük egyrészt az előlaphoz, másrészt az egyik sárgarézszalagon.

Az alaplemez elhelyezkedés 2. ábránkon jól látható; a felerősítés módját és az erre szolgáló rézszögleteket 4. ábránkon mutatjuk be. Az összes többi részletek, valamint a méretek a szabásmintákon láthatók, amelyeket eredeti nagyságban közöltünk.

Az alkatrészek elhelyezéséről különösebb megjegyezni való nincsen, tekintve, hogy ez szabásmintáinkból pontosan látható. Külön kell megemlékeznünk a burkolatától megfosztott 4003. sz. hangfrekvencia-transzformátorról, amelyet kis rézpánttal szorítunk az alaplemezhez. Erre nézve 5. ábránk nyújt részletes magyarázatot.

Elkészítésénél a kővetkező sorrendet követhetjük:

Először az alaplemezt és az előlapot vágjuk ki, ezeket összeillesszük és felszereljük az alkatrészeket, bekötve elkészíthetjük a felső és alsó bakelitlemezt a rézcsíkokkal. Ezzel a doboz váza kész és erre tekercseljük fel a keretantennát.

Mielőtt a meneteket felcsévéljük, vékony celluloidsávval borítjuk a tekercselés helyét. Ezzel meggátoljuk, hogy a lemezeken átnyúló csavarok és sárgarézszegletek zárlatot okozzanak. A celluloidszalag fölé tekercseljük a keretet, amelynek két leágazása van: Az egyik tetszés szerint antennához kapcsolható, a másik ilyenkor leföldelendő. Ezt a két pontot az előlapon banánhüvelyhez vezetjük ki.

A keretantennát 0,3 vastag, kétszer selyemmel szigetelt huzalból készítjük, összesen 60 menetet csévélünk fel és a 15. és 20. menetnél leágazást készítünk. Az előbbi ábráinkon 11 számmal, az utóbbit 10 számmal jelöltük.

A felső bakelitlapon két csavart kell átfúrni, amelyhez a doboz tetején levő fogantyút fogjuk leszorítani. E csavarok részére a bakelitlapba már előzőleg készítünk furatokat és a keretantenna feltekercselésénél a meneteket e furatoktól jobbra és balra úgy osztjuk el, hogy a csavarok a menetekkel ne érintkezhessenek és közöttük mintegy 3—4 mm távolság legyen. Legjobb a keretet úgy elkészíteni, hogy a csavarok a keretet két egyenlő részre osszák és így jobbra és balra 30—30 menet jut. A leágazásokat olyan helyen készítsük, hogy azokat a készülék megfelelő pontjaival lehetőleg rövid vezetékkel lehessen összekötni. A keret elhelyezése, valamint a leágazások helye 3. ábránkon látható.

A keretantenna menetei részére bőséges hely van és a meneteket ne egymás mellé fektessük, hanem lazán, menetközzel, úgyhogy a rendelkezésre álló tekercselési helyet teljesen kitöltsük. A szélső menetek a doboz szélétől 6—8 mm-nyire jussanak.

Az izzítótelep (zseblámpaelem) behelyezésekor ennek sarkai megfelelő rézszögletekkel érintkeznek és így a telep behelyezéskor automatikusan bekapcsolódik. A »—« sarok a doboz előlapján levő földhüvellyel leszorított rézpánttal érintkezik, míg a »+«-sarok az alsó bakelitlap és az előlapot összefogó egyik sárgarézszöglettel (L az 5. ábrát és a szabásmintát).

Az anódtelep bekötésére két kis zsinór szolgál, amelynek végére kis telepdugót forrasztunk.

A teljesen bekötött és összeállított készülékre végül a hátlapot rácsavarjuk és a keretantenna meneteit 1 mm vastag fekete celluloidsarokkal borítjuk. Hogy ezt a celluloidborítást miként végezzük, illetve, hogy a celluloidlemezeket hogy ragasztjuk a keretantenna fölé, ez olyan részletkérdés, amely a kézügyességgel rendelkező amatőrnek nem fog nehézséget okozni.

A készülékbe 2 db A 209 cső való. A telepek behelyezése és a készülék lezárása után az használatra kész.

A KÉSZÜLÉK TELJESÍTMÉNYE Kis készülékünk teljesítménye méreteihez képest kitűnő. Budapesten a Laki-hegy igen erős fejhall-gatóvétellel jön, de vidéken is jól hallható. Kedvező helyeken több külföldi állomás is vehető, tekintve, hogy a készülék szelektivitása kitűnő és a helyi adó nem zavar. Antenna és föld bekapcsolásával a vétel természetesen erősödik, a szelektivitás azonban romlik. A Laki-hegyi adó vételénél ez aligha jelent hátrányt. A KÉSZÜLÉK KEZELÉSE Az előlapon levő két tárcsa közül a baloldalival hangolunk, a jobboldalival visszacsatolunk. Ha keretantennával dolgozunk, a készülék nagyon szelektív és ezért a hangolás elég kényes. Ha a tárcsát túl gyorsan forgatjuk, megeshetik, hogy az állomáson átsiklunk, anélkül, hogy észrevennénk. A tárcsák alatt középen a kikapcsoló van. Használat után ne felejtsük el a telepeket kikapcsolni, mert különben másnapra kimerült telepeket és néma készüléket fogunk találni. A kapcsolótól jobbra az antenna és föld, balra a fejhallgató részére vannak hüvelyek. ANYAGLISTA 2 db 250 cm-es Nóra bakelit-szigetelésű, forgókondenzátor. (Más gyártmány nem használható, mert nagyobb és nem fér el!) 1 db 250 cm-es blokkondenzátor 1 db 2 megohmos rácsellenállás, 1 db 4003. sz. hangfrekvencia-transzformátor, 1 db kikapcsoló, 8 db 3 mm-es banánhüvely (cső-aljzatokhoz), összekötőhuzal, csavarok, sárga-rézanyag, bakelitlemezek, celluloidlemezek, bőrfogantyú és szerelési anyag.

Végül megjegyezzük, hogy az A 209 csőből kétféle nagyság van forgalomban. A »Liliput«-ba csakis a kisebbiket használhatjuk, mert a nagyobb nem fér el benne.

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu