A felújítás kezdetekor a legnagyobb problémát a 8 elektroncsőből 4 darab hiánya jelentette, mivel Európában sem a Philips, sem a Tungsram nem gyártott azonos paraméterekkel rendelkező loktál csöveket. Elsőre a huzalozást néztem át, mert a 63 év megtette a hatását: a gumiszigetelésű vezetékekről a gumi leporladt, így több helyen zárlat állt elő. A skálahúrozás, a hátlap zsanérjai és a hálózati zsinór is hiányzott. A szénréteg ellenállások színgyűrűkkel jelöltek, a kiskapacitású kondenzátorok műanyagházas csillám, a nagyobbak „Fólia" jelölésű jó minőségű papír kivitelűek -egyet sem kellett cserélni. Az elektrolit kondenzátoroknál már nem volt ilyen jó a helyzet. Hat darabból a fele elveszítette kapacitását, a másik fele jelentős átvezetést mutatott, így azokat pótolni kellett.

A hiányzó csövek a következők voltak: 1LD5 dióda-pentoda, 2 x 1LB4 végcsövek és a 117Z3 egyenirányító dupla dióda, mely párhuzamosan volt kapcsolva. Ennek pótlása látszott a legegyszerűbbnek a foglalata lábai közé rejtett BY238-as diódával. 1LD5 helyett 1S5 1,4 V 50 mA, a 2 x 1LB4 helyett 2 x 1S4T 1,4 V 50 mA fűtésű Tungsram miniatűr csöveket választottam, mivel ezen csövek egyéb paraméterei is hasonlóak a Sylvania csövekéhez. A pótlást az eredeti loktál foglalatok megmaradása mellett úgy oldottam meg, hogy a loktálcső középső csapjának helyére egy azonos méretű kb. 2 cm hosszú rézcsövet dugtam, melynek végére a miniatűr foglalatot felforrasztottam, majd a csőlábaknak megfelelő méretű huzalból kettős L alakú lábakat hajlítottam, s ezeket helyeztem a loktál foglalatba, majd összekötöttem a miniatűr foglalat megfelelő pozíciójú lábaival. Igy ha van eredeti cső, egy mozdulattal eltávolítható az adapter. A bekapcsolást telepes üzemben indítottam, így fokozatosan lehetett emelni az anódfeszültséget és figyelni az áramfelvételt. Az anódáram 90 V-nál 17 mA-re állt be, az 50 mA-es soros fűtésű csövek 10 V-nál 49 mA-t vettek fel. Először csak a hangfrekvenciás és KF rész működött, állomást nem lehetett fogni. A hullámváltó alaposabb átvizsgálása után derült ki, hogy az előkör és modulátorkör minden egyes tekercsénél valamelyik kivezetés szakadt állapotú, volt olyan tekercs, ahol csak 1 mm huzal állt ki a kezdésnél. A kivezetések toldása és megfelelő helyre történő forrasztása, valamint a kontaktspray jótékony hatása következtében megszólalt a készülék. Némi utánhangolást kívánt még a KF fokozat. A rádió vételképessége - köszönhetően az RF előkérnek és a gondosan felépített oscillátor fokozatnak - kitűnő. A hangerő a megszokott csöves táskarádió teljesítményhez képest hatalmas, a push-pull végfoknak, kiváló kimenő transzformátorának és hangregiszterének köszönhetően. Persze ehhez nagyban hozzájárul a hatalmas, rétegelt fából készült doboz is. A nagyméretű kerek skáláját sárgaréz kerettel díszítették, a hullámváltó gombsor mellett a legjobb terjedési körülményeket biztosító napszak is jelezve van. 117 V-os hálózati üzemben is búgásmentesen, tisztán szól a rádió a többlépcsős szűrőfokozatnak megfelelően. Ezúton is köszönöm Simoncsics Lászlónak és Pintér Lászlónak a csövek pótlásához nyújtott segítséget.

Ozorai Sándor

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu