|
|
A rádiócső betegségei
Ha a vevőkészülék egyszerre csak felmondja a szolgálatot, vagy egy újonnan készült amatőrvevő nem szólal meg, a legelső gondolat az, hogy megnézzük, níncs-e valamelyik csőben hiba. Nem mintha a cső oly gyakran lenne a hibának oka — hisz rajta kivül ezernyi más alkatrész van, temérdek összekötőhuzallal és forrasztási hellyel - de mégis legegyszerűbb a hibakeresést a csövön kezdeni, mert ez a legkönnyebben hozzáférhető és kicserélhető. Ha a készülékben levő csöveken kivül még tartalékcső felett is rendelkezik az amatőr, ugy a csövek esetleges hibájáról igen egyszerűen lehet meggyőződni: a csöveket egyenkint, egymásután kicseréli és amelyik cső kicserélésénél megszólal a készülék, az a hibás cső. Ha a kicserélés nem segit, ugy másutt kell keresni a hiba okát, feltéve, hogy a tartalékcsövek jók voltak. Mindenesetre szabálynak tekintendő, hogy a csövet készülékbe betenni, vagy abból kivenni csak akkor szabad, ha a feszültségek, különösen pedig az anódfeszültség ki van kapcsolva, mert különben könnyen megsérülhet már a kicserélés alatt az eredetileg jó cső, vagy esetleg maga a készülék is kárt szenvedhet és azonkívül az amatőr a modern készülékekben használatos nagy anódfeszültségek okozta veszélyeknek is kiteheti magát. A hibakeresésnek ez a legegyszerűbb módja két okból nem nagyon elterjedt: az amatőrnek csak ritka esetben van mindegyik cső helyett tartalékcsöve, azután pedig, ha van is, érthető okokból, a cső hibáját is tudni akarja, hátha gyártási ok következtében lett a cső hibás, vagy talán a készülékben magában van az ok, ami a csövet hasznavehetetlenné tette. Anélkül, hogy a készülékben előforduló, hibákról bővebben szólnánk, e cikkben csak a csőben előforduló hibákat és azoknak okait iriuk le és a módszereket, melyeknek segélyével e hibák megtalálhatók. Tükrözési hiba, A legfeltűnőbb és már felületes megtekintésre is "szembeötlő hiba a cső tükrözésén észlelhető: egyes helyeken a tükröző felület levált, részben meglazult és nem tapad a belső üvegfalra. Ez a hiba magábavéve tulajdonképen teljesen jelentéktelen. Hiszen a tükrözés nem cél, hanem a csőgyártásnál felhasznált eszköz: a már erősen evakuált cső-ben fémet párologtatnak el és ez a fém-gőz magával ragadja a még jelenlevő levegőmolekulákat és lecsapódik ezekkel együtt az üveg falára, ezáltal fémesen tükröző felülettel vonva be. De a tükrözési hiba közvetve okozhat más bajt: ráeshet az elektródokra és rövidre zárhatja azokat, pl. az anódot és rácsot, vagy a rácsot és izzószálat kötheti össze. Nem tévesztendő össze a tükrözési hiba a tükrön látható sötét vagy átlátszó foltokkal, melyek az egyenlőtlen fémlerakodás következményei és semmiféle káros hatást nem okoznak. A tükrözési hiba majdnem kivétel nélkül gyári hiba, és amennyiben tényleg bajt okoz, legjobb a gyárhoz fordulni a cső kicserélése végett. Zárlatok. A csöhibák másik csoportját a különféle zárlatok okozzák. Aszerint, hogy a cső milyen alkatrészei között keletkeznek e zárlatok, hatásuk más és más. Ettől függetlenül azonban a zárlatok nagy részét igen egyszerű segédeszközzel már otthon fel lehet ismerni. Ez a segédeszköz a ködfénylámpa (inkább a német nevén, mint »Glimm-lámpa« ismertetés). Ez tudvalevőleg oly módon világit, hogy két egymástól elszigetelt fémvezeték van az üvegburába vezetve és az üvegbura nemesgázzal van töltve. Ha feszültség van a két fémvezeték között, a gázon keresztül kisülés következik be, minek következtében a gáz világit. Minél nagyobb a kisülési áram, az elektródáknak annál nagyobb felületét borítja be ez a fényjelenség, de maga a fényjelenség lényegében nem változik. Ez a lámpa csak igen kis áramerősséget (néhány mamp-t) vesz fel és főképpen emiatt alkalmas a vizsgálat céljaira, ellentétben az izzólámpával, melynek fogyasztása már oly tekintélyes, lattal, mint az izzólámpák, bármely szakkereskedésben kaphatók, 110 és 220 volt hálózati feszültségre. A ködfénylámpával a vizsgálat az 1. ábra szerinti kapcsolás alapján történhet: a lámpát célszerű falra erősithető, esetleg asztalra felállitható foglalatba becsavarni: a foelalat két kivezetésének egyikét a konnektor-dugasz egyik pólusához, másikát pedig egy banándugaszhoz kötjük. A konnektordugasz másik pólusát ugyancsak egy másik banándugaszhoz vezetjük. Ha a dugaszt a hálózati konnektorba dugaszoljuk és a két banándugasz végeit egymáshoz érintjük, akkor az áramkör zárva van, a lámpa világit. Ha az egyik banánhüvelyt a cső valamelyik részéhez, pl. izzószálkivezetéséhez, másik végét pedig egy másik részéhez, pl. a rácskivezetéshez érintjük, akkor abban az esetben, ha az izzószál és a rács között zárlat van, a lámpa világítani fog, ha nincs zárlat, a lámpa nem világit. Ilymódon a lehető íegegyszeruD&en lehet a zárlatról meggyőződni. A vizsgálatot a következő kivezetések között kell elvégezni: 1. izzószál-emittáló réteg (váltóáram csöveknél); 2. izzószálrács; 3. izzószál-anód; 4. emittáló réteg-rács; 5. emittáló réteg-anód; 6. rács-anód. Ha több rács van, akkor még ezeket is kombinálni kell mindegyik kivezetéssel. Az izzószálnál mindegy, hogy melyik kivezetést vesszük, minthogy a szál által vezető összeköttetésben vannak egymással. Ha a vizsgálatnál azt tapasztaljuk, hogy a lámpa nem világit az egész felületén, mint mikor a két banándugaszt összeértetjük, akkor ez annak a jele, hogy van ugyan érintkezés, de ez nem közvetlen, hanem valamilyen ellenálláson keresztül. Ilyen eset az, mikor a zárlat azáltal áll elő, hogy a bevezető állványon, pl. fémlerakodás következtében kerülnek vezetői összeköttetésbe az egyes elemek. Minél nagyobb a zárlatot okozó ellenállás, annál kevésbé világit a lámpa. De akármily kis mértékben világit is, feltétlenül hibás a cső. Ügyelni kell azonban arra, hogy vizsgálat közben a banándugasz szigeteléséi fogjuk kezünkkel és ne érintsük a fémes részeit, mert különben a saját testünkön keresztül menő áramot már megmutatja a lámpa és világítani fog, annak dacára, hogy a cső esetleg hibátlan. A kirt vizsgálati módszer nem alkalmazható a szál vizsgálatánál, mert akár ép a szál, akár zárlatos, az ellenállás oly csekély, hogy a ködfénylámpa a szál két kivezetéséhez érintve, világitani fog. Ehelyett a 2. ábrán látható módon lehet a szál épségéről meggyőződni. Ez mindenesetre egy egy megfelelő volt és- és ampermérő használatát kívánja meg, ami bizonyára, sajnos, nem minden amatörnél lelhető. A vizsgálat ugy történik, hogy az izzószálat az izzitásához előirt feszültségű áramforrásba kapcsoljuk árammérőn keresztül. A voltmérő mutatja a szál feszültségét. Ha az áramforrás feszültsége ismeretes, mint pl. akkumulátornál vagy megbízható izzitótranszformátornál, akkor a voltmérő használata el is maradhat. Az izzószál akkor ép, ha fogyasztása megfelel a gyár által előírtnak. A zárlat rendszerint mechanikai behatás következtében áll elő: pl. szállítás közben, vagy még inkább kísérletezés alatt: esetleg á cső betéteiénél leesik, vagy erősen hozzáütödik valamihez. Az ütődés következtében a tartó állványok elhajolhatnak és ezáltal létrejöhet a zárlat. Másik két okot már emiitettünk: a tükrözési hiba és fémlerakodás következtében. A zárlatnak másik, ritkábban előforduló fajtája az, melynél a cső hideg állapotban semmiféle zárlatot nem mutat. Azonban, ha egy bizonyos ideig üzemben van a készülék, elhallgat vagy erősen elhalkul, váltóáramú csöveknél gyakran erős hálózati bugás keletkezik. Ha a készüléket kikapcsoljuk és megvárjuk mig lehűl a cső, akkor bekapcsolás után ismét rövid ideig rendesen szól a készülék, azután bekövetkeznek a fent leirt jelenségek. E jelenségek oka az, hogy a cső ha működés közben felmelegszik, a felmelegedés következtében az egyes részek, különösen az izzószál, megnyúlik és ha a kifeszitése nem megfelelő, elhajlik és zárlatot okozhat. Majd kivétel nélkül az ilyfajta hiba csak az izzószál és a rács között szokott előfordulni, mert az izzószálat legjobban melegítjük, a többi részek ehhez képest csak nagyon kis meleget vesznek fel. Ez a hiba nagyon ritkán fordul elő, mert az izzószálat tartóállványa rugósan feszíti ki, ugy hogy ha felmelegedés következtében meg is nyúlik, a rugó mégis kifeszítve tartja. A hibát éppen a leirt jelenségek alapján lehet felismerni. Ez a hiba majanem kizárólag gyártási hiba. Az is előfordulhat, hogy a csőben nem lehet zárlatot észlelni, a készülékben jól is működik, de már kis lökéseknél zárlat áll elő. Ezért a leirt vizsgálatnál célszerű a csövet kissé megkopogtatni és ugy figyelni a ködfénylámpát. Ha kopogtatás közben felvillan, ez annak a jele, hogy tul közel vannak egymáshoz az elektródák és megkopogtatásnál érintkezésbe kerülnek egymással. A kopogtatásnak nem szabad erősnek lenni, mert különben ez maga teheti esetleg hibássá a csövet. Ennek a hibának ugyanazok az okai lehetnek, mint a rendes csőzárlatnak. Az izzószál hibái. a) Szálszakadús. A szálszakadást igen egyszerű módon lehet a legtöbb esetben megállapítani: ha az 1. ábrában lerajzolt ködfénylámpa két banándugóját az izzószál két kivezetéséhez erősítjük, akkor a lámpa ép szál esetén világit, szakadt szál esetén pedig nem. Ha azonban az izzószál két párhuzamosan kapcsolt részből áll, megtörténhet, hogy csak az egyik rész szakad el és igy a lámpa ennek dacára világítani fog. Ily esetekben a 2. ábrában közölt mérési módszer nyújt biztos felvilágosítást. Ha az izzitóáram csak kb. fele az előírtnak, akkor a szál egyik fele szakadt. A szakadt szál rendszerint érintkezésbe is jut a ráccsal és igy zárlat is kimutatható. A szál vagy azért szakad el, mert a tartóállványa tul erősen feszíti meg, vagy mert a megengedettnél erősebben vették igénybe. Ezt a két esetet gondos vizsgálattal jól meg lehet különböztetni egymástól; a vizsgálatnál azonban az üvegburát szét kell törni, hogy nagyitóval megvizsgálható legyen az izzószál. Ezért ezt a vizsgálatot ne végezzük magunk, hanem bízzuk a gyárra, mert széttört csövet természetesen a gyár már nem cserélhet ki, nem győződhetvén meg arról, hogy milyen hibája volt a csőnek. A szálszakadás különböző okaira részben a szál alakjáról, részben felületének minőségéből lehet következtetni. Ha a szál gyártási hiba folytán tul erős megfeszítés következtében szakadt el, akkor a szakadási hely közvetlenül a tartóállványnál van. Minthogy nem volt tulizzitva, az emittáló réteg épen marad egész felületén, és a nagyító alatt egyenletes szürke szint mutat. (3. ábra.) Ha a szál pl. leejtés következtében szakadt el, akkor a szakadás helye távolabb van az állványtól. A szál színe ebben az esetben is egész felületén szürke maradt. (4. ábra.) Mindkét esetben a szakadási hely nem sima, hanem cikkcakkos. A szálszakadás további oka a tulerős izzitásból is eredhet. Ha az előírtnál nagyobb feszültséget kap az izzószál, akkor a keletkező nagy hőmérséklet megolvaszthatja a- szálat; ez az eset az 5. ábrán látható. A szakadási hely közelében az emittáló réteg elpárolog és itt a sima wolframszál látható, melynek szine lényegesen erűt a többi rész színétől. Azonkívül rendszerint egy kis gömböcske látható a szakadási helyen, vagy legalább is sima, legömbölyített a szakadási hely. b) Süket csövek. Ez alatt olyan csöveket értenek, amelynél a szál ép ugyan, tehát a ködfénylámpa a kivezetésekre téve, világit, de emissziója vagy egyáltalában nincs, vagy nagyon kicsiny. Ennek következtében a készülék vagy egyáltalában nem, vagy csak nagyon gyengén szólal meg. Méréssel ugy mutatható ki, hogy az anódáramot mérjük milliamp. mérővel az előfeszültség megfelelő beállításával. Ezt a mérést nem tanácsos otthon elvégezni, mert könnyen megsüketül az eredetileg jó cső is. A csövek süketségének több oka lehet. A leggyakoribb oka, ami különösen egyenáramú csöveknél áll elő, az, hogy a csövet tulfütötték. A túlfűtés következtében az emittáló réteg elpárolog; ezt nagyon szépen lehet nagyi tóval észlelni; a szürke felület helyett most már a wolframszál fényes felületét látjuk. (6. ábra.) A süketség másik oka az lehet, hogy a cső elérte normális életkorát és az emittáló réteg fokozatosan elhasználódott. Ezt fel lehet ismerni abból, hogy a szál egyes helyein az emittáló réteg hiányzik, más helyein még megmaradt. <7. ábra.) A süketség további okát az a jelenség okozza, amit Gázos cső vagy rossz vákuum gyűjtőnév alatt foglalhatunk össze. Ha valami okból gáz jut a cső belsejébe, akkor az izzószálból az anód felé repülő elektronok bele ütköznek a gáz-molekulákba és >ionizáJják«, azaz pozitív és negatív töltésű részecskékre bontják fel. A negatív töltésű rész az anód felé halad, megnövelve az anódáramot, a pozitív rész pedig a katód és a rács felé; ennek következtében rácsáramok lépnek fel és egyéb káros jelenségek is zavarják a cső működését, ugy hogy gyengítik vagy teljesen meg is akadályozzák a cső működését. A cső gázos lehet üvegrepedés következtében — különösen a beforrasztási helyen állhat ez elő —, de ez nagyon ritka eset. Leggyakrabban az anódlemez túlterhelése következtében áll elő. Az anód túlterhelése vagy ' tulnagy anódfeszültség, vagy tulnagy anódáramkövetkeztében áll elő: az anódáram és anódfeszültség szorzata adja meg az anód terhelését; ha ez nagyobb, mint a megengedett, ugy felmelegszik és ennek következtében az elnyelt gázokat kibocsátja és igy romlik meg a csö vákuuma. Az erősen gázos csőnél az egész üveg-burát vagy jórészét betöltő fényjelenség mutatkozik, ami a tükrözéstől mentes részeken keresztül könnyen észlelhető. De méréssel is meg lehet győződni róla, habár mérése már finomabb műszert igényel. A gázos csőnél a megengedettnél nagyobb rácsáramok lépnek fel és ezeknek mérésével lehet legegyszerűbben kimutatni a gázosságot. Ezek a cső leggyakrabban előforduló betegségei, melyeknek felismerésére és mérésére igyekeztünk könnyen érthető képet és egyszerű módszereket adni. A hibák egy részét, mint láttuk, az amatőr minden különösebb mérőberendezés nélkül maga is megállapíthatja, de sok hibát csakis megfelelő berendezés birtokában fedezhetné fel és ebben az esetben is kitehetné magát annak a veszélynek, hogy jogos reklamációját nem vennék figyelembe, mert a vizsgálat következtében eltüntette azokat a jellemző elváltozásokat, amiből a hiba okára lehet következtetni. Azért tanácsos, hogy minden esetben, akár kereskedője közvetítésével, akár közvetlenül a gyárhoz forduljon reklamációjával. Ezt annál is inkább teheti a legnagyobb bizalommal, mert a gyárnak mindenesetre tökéletesebb vizsgálóberendezése van és már üzleti érdekei is megkívánják, hogy minden jogos panaszt orvosoljanak. Sőt kétes esetekben is, mikor a hiba eredete nem dönthető el teljes biztonsággal, mindig az amatőr javára történik a döntés.
Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság, Dokumentumok :: Rádiócsövek
2012.11.23
|