A Magyar Telefonhírmondó és Rádió RT. Villamos órái

Kevesen tudják talán, hogy a 20-as évek végétől a Telefonhírmondó és Rádió RT. (továbbiakban RT.) komoly időmérő szolgáltatást végzett Budapesten és a nagyobb vidéki városokban is. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány információt megosztani az olvasókkal. A Magyar Rádió Újság az 1920-as évek végén több cikkben mutatja be az Oraüzemet, annak tevékenységét. Az 1931. év novemberi filmhíradó képes riportban számol be a villamosított debreceni toronyórákról. Budapesti üzemekben, közterületeken sem volt ritka látvány az elektromos óraszerkezet jellemzően fali tartón, reklámmal vagy közterületi reklámoszlop formájában.

Az RT. 1941-ben közel 100 oldalas műszaki ismertetőt adott közre a szerelőkés üzemeltetők számára. Ezen források alapján rövid összefoglalót adok a rendszer működéséről, annak néhány részletéről, technikai megoldásáról:

A rendszer lelke a gyengeáramú „percugrós" villamos óra, amit főórának (fő vezérlő órának) nevezetek. Ez a főóra adta a rendszer alapját, lelkét (az időadót), amely tulajdonképpen precíz kivitelű ingaórát jelentett. A villamos főóra elektromos kontaktusok segítségével minden percben egy-két szekundumos villamos jelet adott a hozzá kapcsolt további főóráknak vagy/és alóráknak. Tehát a központi jelnek megfelelően a rendszer minden további órája egy osztással, perccel előbbre ugrott. A főóra a folyamatos működés érdekében villamos felhúzással működött. A rendszernek ezen része a mechanikus óraszerkezettől eltekintve (felhúzás és jeltovábbítás) villamos működtetésű volt. Szükségáramforrásként 8-12 voltos telep vagy akkumulátor szolgáit áramkimaradás esetére.

A főórákhoz hasonlóan az alórák is nagyon egyszerű, de precíz kivitelű szerkezetek voltak. Az órák beállításával, szinkronizálásával most részleteiben nem foglalkozom, csak érintőlegesen említem a későbbiekben.

Egy főóra 100 db 500 ohm belső ellenállású alóra vezérlésére volt alkalmas. A főóra és az alfőórák működését egy jelfogós írószerkezettel, papírszalagon rögzítették (mint egy Morse-vevő) és az esetleges hibák így kontrollálhatóak, javíthatóak voltak. A rendszer pontosságára jellemző adat a max. napi 2-3 sec-es hiba, ami főleg hírtelen időjárás változás eredménye lehetett (a mechanikus óraszerkezet ingája megnyúlásából vagy rövidüléséből következően), de jellemző adat a több héten keresztül max. 2-3 sec-os hiba normál időjárási körülményéke esetére vonatkozóan.

Óratípusok:
  • 101-es típusú főóra 3/4 másodperc lengésidejű ingával ellátott, keményfatokba szerelt szerkezet. Számlapja 22 cm átmérőjű, ezüstszínű, arabs számokkal.(1 .ábra) Aszekrény mérete: 36x100x17cm. Tömege: 17kg. Ha a főóra központi szabályozású, változatú megoldás volt, akkor elektromágneses szabályozóművel került szerelésre. Ez sietés esetén kikapcsolja, majd a megfelelő időben visszakapcsolja a működést.
  • 102-es típusú főóra A szerkezet megegyezik a 101-es típussal, eltérés csak az excentrikusan elhelyezett másodpercmutatóval van szerelve.
  • 121-es típusú főóra Eltérés a 101-estől az egy másodperces lengésidejű ingában és abban van, hogy a telepberendezés a tok külön zárható alsó részében van.
  • 126-os típusú főóra Egy másodperces ingával, de nem álló, hanem falba süllyesztett szekrényes kivitelű.
  • 251-es típusú főóra A 101-es típusú főóra kiegészítése 24 órára programozható jelzőkerékkel, amely 5 perces időközökre (vagy ennek többszörösére) beállítható. így csengőket, jelzőkürtöket vezérelhet egy áramkörön. A jelzések hossza egy-két sec.-tól hosszabb időtartamra beállítható.
  • 252-es típusú főóra Előző típussal egyező, de két jelzőáramkör vezérlésére, működtetésére alkalmas. Tehát egyes üzemrészek csengetési, jelzési idői egymástól eltérőek lehetnek.
  • 261-es típusú főóra A 251 -estől a vasárnapi jelzéskikapcsolási lehetőségben tér el.

Szerviz célokat szolgált a hordozható kivitelű, rugós felhúzású, 170-es típusú mobil főóra. Erre például a stabil főórák cseréjekor lehetett szükség. Svájci ankerjárattal szerelték, 35x35x16 cm-es kőrisfa tokban. Felhúzása ennek is telepről vagy akkumulátorról történt.

A 171 -es típusú rugós főóra ettől abban különbözik, hogy kézi felhúzású volt, 8 napos felhúzással. (2.ábra)

A főóraszerkezet két részből áll, az egyik a felhúzó rész, a másik a járómű. A két rész kapcsolórugóval van összekötve. A felhúzó rész fő része egy lendítőkerekes zsinórtárcsa, amelyhez az órasúlyok kapcsolódnak, ez a mellékelt fotókon jól látható. A hajtóerő egy spirálrugó közvetítésével kerül át a járómú're. (1/4 a. ábra és 3/4 ábra)


A főórák központi szabályozása
A főórákon elhelyezett jelfogók Budapesten 70 voltos szabályozó feszültséggel voltak vezérelve. A szabályozó főóra 1/4percig ad ki áramot, 2 percig pedig nem. így a szabályozó periódusidők: 0'; 3/4', 7';... 52'; 56' és így tovább.

Az összehangolás lényege, ha a vezérelt óra jól jár, nincs korrekció, ha nem, a korrigálás megtörténik.

Villamos alórák
Nagyon egyszerű szerkezetűek, fő részük egy 1/4 1/4 2 áttételű fogaskerék rendszer és mutatómű. Utóbbit a főórából jövő percenkénti impulzus mindig egy perccel tovább ugrat. (4.ábra)
Négy kiviteli formája ismert, ez a mellékelt fotókon látható. Ezek az alórák is felszerelhetőek jelzőszerkezettel, amely csengő, kürt vagy más, pl. fényjel működtetéséhez használható.

Ébresztő a lóra
Egyszerű alóra szerkezet, ébresztő mutatóval és ehhez tartozó kontaktussal kiegészítve.
Két csatlakozása van, egyik a főóra vezérlésétől jövő jelfogadóhoz, a másik a működést, felhúzást biztosító világítási, erősáramú hálózathoz dugaszolható. Hotelekben, üzemek vezetői irodáiban, gazdagabb polgári lakásokban volt használatos. (5.ábra)

Különleges órák
Toronyórák (6.ábra), bélyegzőórák, kapcsolóórák és egyéb jellemzően ipari alkalmazások.

Reklámórák
Ezek részletezésére nem térek ki, hiszen ezek változataival nap mint nap, ma is találkozhatunk fali konzolon vagy reklámoszlopon. (7.ábra)
A vonalépítés és áramforrások megoldásaira csak érintőlegesen térek ki, hiszen ez egy külön történet lehetne. A rendszerhez alkalmazott Le Carbone típusú AD 240 számú elem, száraztelep vagy akkumulátor volt használatos. A karbontelepek előnye, hogy veszélytelen sóoldattal kellett üzembehelyezéskor feltölteni őket. További érdekesség, hogy a szén sarkok 2-3 cinksarkot (+ elektróda) képes túlélni, kiszolgálni.
Aerodyn száraztelepek: ajánlott a Pertrix 2306-os 1,45 volt/cella kapocsfelszültségű száraz telep modul, és ebből összesen 7 db. A cellák tömege 1,6 kg.


Akkumulátor telepek
Használt típus Warta LGII. Akkumulátor kapacitás: 36 A/h.

Teleptöltő készülék
Garetz kapcsolású cuprox egyenirányítóval. Rendeltetése a folyamatos kisáramú fenntartó, vagy utántöltés. A 10 volt körüli telepeket 50-300 mA árammal kellett tölteni.
Remélem ezzel a rövid összefoglalóval segítettem megismerni ennek a hajdan volt műszaki szolgáltatásnak néhány részletét. Ne feledjük, hogy ez az elavultnak tűnő szolgáltatás akkoriban korszerűnek számított és a Magyar Telefonhírmondó és Rádió RT. 1 800-as évek végi indulásának, munkájának nem jelentéktelen része, számunka pedig ipartörténeti emlék.

Selyem Tóth Sándor

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére
Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos
RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu

Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2011.8.27