Egy lámpás készülékkel Európán végig

Ezt a készüléket még a nyár elején készítette el egy kataszter-mérnök. Hivatásánál fogva sok helyen megfordul, nagyvárosokban éppúgy, mint istenháta mögötti falucskákban. A kultúrát nem akarja háta mögött hagyni, ezért elhatározta, hogy rádiót visz magával. Természetesen nem jöhetett számításba semmiféle hálózati vevő, de még csak akkumulá­toros sem, mert mit csinált volna vele olyan faluban, ahonnan a legközelebbi töltőállomás 30 km-re van. Múlt évben és azelőtt kristályos vevőkkel kísérletezett, míg végre az idén elhatározta, hogy komolyabb lámpás vevőt csinál, de akkumulátor nélkül.
Megcsinálta és elutazott vele Kaposvárra, ahol kíváncsian kapcsolta be. Meglepetése nagy volt, mikor Budapesten kívül a külföldi állomások egész sorozata jelentkezett, anél­kül, hogy egymást zavarták volna...
Ezeket az állomásokat jegyzékbe foglalta, melyet alább közlünk.

Mit lehetett az egylámpás vevővel hallgatni Kaposvárott?

Az antenna házak között volt kifeszítve 4 méter magas (a földtől számítva) és mindössze 18 méter hosszú. A dűlt betűvel szedett állomások mindig tisz­tán, erősen jöttek. (A számok a kondenzátor skála állását jelentik).


A készülék kapcsolása.

Rendkívül egyszerű. Egy forgókondenzátor és egy tekercs van benne. Hogy a készülék ilyen kiváló ered­ményt mutat föl, az a megfelelő alkatrészek helyes összeválogatásából áll.
Elvi kapcsolási rajza 1-ső ábránkon látható.


Anyagszükséglet.

1 db szerelőszekrény 1 lámpás vevő részére,
1 db Erco Univerzál couplingtekercs,
1 db esőfoglalat,
1 db 2 rácsos, 1 voltos cső (Philips A 141),
1 db 500 cm-es forgókondenzátor mikrodiálskálával,
1 db 260 cm-es blokk,
1 db 2000 cm-es blokk,
1 db 12 ohmos izzító ellenállás.
1 db 2 megohmos ellenállásrúd,
1 db 60 milliamperes anódbiztosító lámpa,
1 db AD 240-es Le Carbon nedves elem,
2 db zseblámpaelem,
4 db banánhüvely,
4 méter 1 mm-es szigetelt szerelőhuzal.


A szerelés.

A vevőt kis szerelőszekrénybe építhetjük bele. (Ideig­lenesen akár egy deszkalapra is.) A szerelőszekrény mellső lapját kifúrjuk és fölerősítjük a forgókondenzátort

(erre a lapra kerül még a tekercs és az izzitóellenállás is, valamint az antenna-, föld és a hallgató­hüvelyek).

A szekrény fenekére állítjuk a lámpafoglalatot és a kis biztosítólámpát. Forgókondenzátor forgatógombjául föltétlenül finoman szabályozható, úgynevezett mikrodiál-tárcsát vegyünk, mert készülékünk na­gyon szelektív, igen finoman kell beállítani.

Az összekötő vezetékek hálózatát 3-ik ábránk mu­tatja. Minden vezeték 1 mm vastag, pamutszigetelésű (lehet csengődrót is). Egyáltalában nem kényes, hogy vezetjük a drótokat, csak arra kell ügyelnünk, hogy a 250 cm-es kondenzátor és vele párhuzamosan kap­csolt 2 megohmos ellenállás közvetlenül a lámpafog­lalat mellett legyen fölszerelve.

A telepvezetékeket (3 ér) gumiszigetelésű drótból csináljuk.


A telepek.

Ha vevőnkben 1 voltos izzítású csövet használunk, akkor izzításra egyetlen egy elem elegendő: ilyen ele­met készen lehet kapni (1 cella Le Carbon, v. 2 cella Cuprox), de házilag is meg lehet csinálni, a múlt szá­munkban közölt rézgálicteleppel, melyből két cella szükséges.

Anódtelepnek két zseblámpaelem teljesen elegendő. A készülék megépítőjének 4 és fél hónapig tartott az első eleme. Nincs azonban semmi akadálya annak, hogy anódtelepnek is rézgálicelemeket használjunk, ép mai számunkban közöljük leírását.

Tanyán, távol eső falvakban ajánljuk a nedves ele­mek használatát, mert így hosszú hónapokra, sőt évekre tartalékolhatjuk energiaforrásunk anyagát, egy kis cinket, rézgálicot, vagy szalmiák sót.

A kezelés.

Bekapcsoljuk az antennát, földet, majd az izzítást, ha a lámpát kissé megkopogtatjuk, így már csenge­tést hallunk fejhallgatónkban.

Ezután a mikrodiál-tárcsa forgatásával állomásokat keresünk. A visszacsatoló-tekerccsel (5—6) szabályozzuk a hangerősséget. Az 1—2-es tekercset is be kell állítani, még pedig úgy, hogy az erős állomások a gyengébbeket ne zavarják, szóval fül után. A beállítás egyszer és mindenkorra szól.

A készülékre több fejhallgató is kapcsolható, melyek mindegyike erősen fog szólni. Vevőnk kiválóan alkalmas

tanfolyam-vevőnek

a rádión leadott különböző tanfolyamok hallgatására, még nagy távolságról is.

Érdekes próbát végzett B. mérnök hazautaztában. A vonatban eszébe jutott, hogy vevőjét ott is kipró­bálja. Bőröndjéből kicsomagolta a vevőt, az elemeit is előszedte és összeállította. Általános mosolygás vette körül, mikor antennát kezdett csinálni a fülkében — belül. A szellőztetőkarra kötötte a szigetelt huzal vé­gét, majd körülvezette a csomagtartó hálón és így le a készülékhez. A föld a fűtés csöve volt. Közben a ka­lauz is bekukkantott és egyre kereste az — akkumu­látort, mert hát azt nem szabad szállítani. Persze, akku nem volt sehol s ez még misztikusabbá tette előtte az egész dolgot. Ő is ott maradt nézni. Pince­helyen elkészült minden és barátunk maga is izgatot­tan illesztette hallgatóját a fejére.

Széles, mosolygós arcáról azonnal észre lehetett venni az eredményt. A vétel — általános megrökönyö­désre — kitűnőnek mutatkozott, a meglepetés még nagyobb lett, mikor az érdeklődő publikum megtudta, hogy csak egy lámpáról, két zseblámpaelemről van szó! Óriási sikert aratott!

A vétel tehát a vonaton is nagyszerűen ment.

Kaposvárott pedig azóta már a 30-ik ilyen készülé­ket állítják össze. Ennyit tett élő propagandájával B. L. mérnök.

(M. J.) 1929
    RMK Nosztalgia Rá dó Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére
    Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos
    RMK Nosztalgia Rádó Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu

Dokumentumok :: <1930, Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2009.12.15