2009. november 26-án a XIII. kerületi önkormányzat emléktáblát avatott a Váci út 169-es ház falán a korábban itt állt Vatea gyár és Patay Imre, tulajdonos igazgatója tiszteletére. A megemlékező beszédet az Elektrotechnikai Múzeum részéről Szűcs László, tagtársunk tartotta, majd dr. Tóth József polgármester leleplezte és megkoszorúzta az emléktáblát.

Szűcs László beszédét mellékeljük, és néhány képet közlünk az avatásról.

Tisztelt meghívottak, kedves érdeklődők!

Ennek a kis megemlékező találkozásnak az a célja, hogy egy mára már múltba vesző sikertörténetet felelevenítsünk. Immáron jó ideje, hogy nemzeti felemelkedésünk zálogának a vállalkozásokat kiáltottuk ki. Korunk eszményképe a vállalkozó, és ez a kijelentés ezekben a válságos években még nagyobb hangsúllyal bír, mint az előttünk járó esztendőkben bármikor. Közgazdasági-ipari példabeszédekben gyakran szerepel az amerikai világcég, melyet néhány lelkes fiatalember egy garázsban hívott életre, s mely az eltelt évtizedek során nem csak megkerülhetetlen, de hangsúlyosan irányadó és piacvezető tényezője lett szakterületének. Nos, el kell, hogy mondjam, ilyesmivel mi, magyarok is büszkélkedhetünk. Ma a körülmények nem igazán kedveznek egy-egy vállalkozás felvirágoztatásához, épp ezért jó felidézni, hogy az alkotó szellem képes kitörni korlátai közül, és a hittel és tisztességgel végzett munka nemzetközi elismertséget szerezhet. Nem könnyű, de lépjünk vissza az időben háromnegyed évszázadot. Az ismert történelmi viharok után próbál az ország társadalma és gazdasága magára találni. Anyagi és szellemi veszteségeink lesújtóak. Vannak szellemi műhelyek, ahol keményen dolgoznak a nehéz körülmények között is. Ezek egyike a Tungsram márkanév alatt elhíresült Izzó - Kutató Laboratórium. Itt dolgozik az a Patay Imre, aki a labor emblematikus figurájának számító Aschner Lipóttal összeveszve, új vállalkozásba fog. Nyolcadmagával egy pinceműhelyben létrehozza a „Vatea" Rádiótechnikai és Villamossági Rt-t. Végzettsége szerint vegyészmérnök, és tudatában van képességeinek, melyeket a szakma, a gyakorlati élet visszaigazol. Azokban az években a cég világelső volt a 2 és 3-rácsos csövek fejlesztésében, ugyanakkor - korukat megelőzve - felismerték a reklám és marketing jelentőségét, ennek köszönhetően a kor rádiós irodalmából jól ismerhető tevékenységük, gyártásfilozófiájuk és kultúrájuk. A cég-alapító munkásságát az 1929-ben elnyert műszaki doktori cím is fémjelzi, élenjáró fejlesztési tevékenységükre viszont a szakma nagyhatalmának számító Philips-művek reagál, méghozzá a többségi tulajdoni hányad megszerzésével (1928). Ezen a helyen - holland alapossággal - egy modern, példaértékű elektronikai termelő üzem működött 1931 és 1939 között, mely a kivívott dicsőséget megőrizve, a Magyar Philips Művek kötelékében öregbítette hírnevünket. Mikroelektronikai elemekre épülő korunkban kortévesztés lenne elektroncső karakterisztikákkal példálózni, vessünk inkább egy pillantást a Vatea tevékenységi köréhez szorosan kapcsolódó és szintén sikertörténetnek számító hazai rádióiparra. Magyarországon a rendszeres rádió-adás 1925. 12. 1.-én indult meg. Ekkor a vevőkészülékek kínálatában magyar gyártmány alig akadt, viszont világcégek rádióit reklámozta a szaksajtó. Az „oroszlánkörmök" már látszottak, hiszen a Telefongyár ezekben az években milliós darabszámban exportál fülhallgatókat és forgókondenzátorokat, a Vatea, a Tungsram, és az Orion számottevő tényezője az európai rádiócső-gyártásnak, és megindul a vevőkészülékek gyártása is, a pinceműhelytől a kor nagyüzeméig terjedő szinten és minőségben. Számtalan rádiólaboratórium kínálja termékeit a vevői kör részére, ám ezek mellett komoly nagyvállalkozások is fantáziát látnak a hazai rádiózás kiszolgálásában - elég, ha a hosszú évtizedeken keresztül meghatározó tényezőnek számító Orion, a vevőkészülékeit szinte mellékesen kibocsátó Telefongyár, vagy az ugyancsak többprofilú EKA márkanévre gondolunk. A társadalmi fejlődésnél gyorsabb a technikai, hogy felgyorsult világban élünk, a média- „sablonokon" túl mindenki a saját bőrén érezheti. A rádiózás aranykorának készülékei lassan kikopnak életünkből, bár a gépiesedő korunk válaszaként erősödő nosztalgiahullámnak köszönhetően egyre nagyobb értéket képviselnek. Ma már elkötelezett és lelkes hívei vannak a rádiógyűjtésnek, így biztosítva látszik ezen - egykor sikertörténetnek számító - iparág tárgyi emlékeinek megőrzése. Csak a szakmabéli beavatottak tudják azt például, hogy a már nem is béke-időszaknak számító 40-es évek elején a világ rádió-exportjának negyede az Orion-gyárból került kiszállításra, vagy azt, hogy a hordozható készülékek fejlesztéséből a Vatea-gyár is kivette részét a ma már ritka és értéket képviselő „Vatea-Touring" típus piacra bocsátásával. Illő tehát, hogy ma, amikor ugyancsak nem könnyű megfelelni a kihívásoknak, legkevesebb ezzel a márványtáblával emlékezzünk, és emlékeztessünk másokat is azokra, akiknek egy semmivel sem könnyebb korban volt bátorságuk felvenni az odadobott kesztyűt. Köszönöm, hogy ezt elmondhattam, és Önök meghallgattak.

Szűcs László

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu