A gyűjtők és a nem gyűjtő laikusok részéről is talán a legismertebb háború előtti rádiókészülék az úgynevezett Horthy-néprádió. Minden magyar rádiózástörténettel foglalkozó könyv említést tesz e kis készülékről, és létezése óta mindig is több-kevesebb érdeklődés vette körül. Megkülönböztető nevét, a rajta látható koronacímerről kapta, illetve a világháború előtti voltát jelzi a „Horthy" előszó használata, így a háború utáni másik „Rákosi"-Néprádiótól különböztetjük meg. Az utóbbi Néprádióról már olvashattunk lapunk '99/1-es számában, de a koronacímeresről sajnos még egy sort sem.

Előzményként a '30-as évek elejéig is vissza kell néznünk, már akkor felmerült egy olcsó mindenki részére elérhető rádiókészülék igénye. Az előfizetői létszám lassú emelkedésének egyik okát abban látták, hogy drága a készülék, és sokba kerül az előfizetési díj. A havi díj csökkentésének tervezésén kívül a hivatalos szervek nem is tettek az ügy érdekében mást, talán nem is volt lehetőségük rá.

A rádiógyárak is érezték egy olcsó néprádió szükségességét, ők annyit tehettek, hogy megpróbáltak kihozni 2+1-es készüléket a lehető legkedvezőbb árfekvéssel. De még ez sem tudott átütő sikert hozni, mert még ezek a készülékek is sokba kerültek a nagy létszámú szegény társadalomra nézve.

Ilyen készüléknek számított a Philips 2515 népvevője, később az Árpád, az Orion 7016, és a 111-es típusa. Ezekről a lapunkban már olvashattunk, de a Telefunkennek is volt ilyen célzattal gyártott készüléke, még a neve is Népvevő volt.

A nagy áttörést a Magyar Rádió és Telefonhírmondó Rt. javaslata hozta, a Rádió és a Posta a rádiógyárak és az áramszolgáltatók álljanak össze és közösen finanszírozzanak egy olcsó népvevőt. A gondolat sikeresnek bizonyult, a M. kir. Kereskedelemügyi Minisztérium közreműködésével létrejött a szerződés (1939. április 18.) az Orion, Philips, Telefunken, Standard gyárak között 20 000 db Néprádió gyártására. A készülék önköltsége 57 Pengő 30 fillér volt, az eladási ár 48 Pengő 24 havi részletre. A különbözetet a Posta a Rádió és a villamos művek bevételeiből fedezték, az államon keresztül. A 20 ezer darab első körben nem is kevés, hisz Norvégia nem sokkal korábban hozta forgalomba néprádióját és ők 16 ezer hálózati és telepes készülékkel kezdték.

A Néprádióra a rádiókereskedők előjegyzést vettek fel, igen nagy volt a kereslet, havi 2 Pengős részlettel két év alatt kellett csak kifizetni a vételárat. Ez már jó lehetőség volt a szegényebb rétegek részére. Az időpont, hogy 1939-ben került tető alá a néprádiókérdés, súlyos politikai okokra vezethető vissza, illetve ennek köszönhető az anyagi háttér is. A visszacsatolt területekkel gyarapodott az ország, és a Felvidék, Erdély rádióelőfizetőivel hirtelen 500 ezer fölé emelkedett a rádió előfizetők száma. A többletbevétel a Posta és a Rádió részéről anyagi lehetőséget biztosított a Néprádió lebonyolításához. A gyárak azt vállalták, hogy önköltségi áron számolták el a készüléket, haszon nélkül dolgoztak (elvileg). Megtehették, a megnagyobbodott ország hirtelen nagy rádiókeresletet generált, a nagyobb mennyiségű gyártás bőséges hasznot hozott számukra. A második akciónál csak a Posta fedezte a plusz költségeket, ennek az oka pedig a Magyar Rádió és Telefonhírmondó Rt. koncessziós szerződésében keresendő. A szerződés úgy szólt, 400 ezer előfizetőig, az előfizetői díjakból befolyt összegen, fele-fele arányban osztoztak, a 400 ezer feletti előfizetői díj 80%-a a Postát illette, és csak 20%-a a Rádiót. Tehát a hirtelen megnőtt előfizetői létszám a Kincstárnak kedvezett, jelentős plusz bevételhez jutott. Így a második akciót a Posta bőven meg tudta finanszírozni, még úgy is, hogy közben az előfizetési díj havi 2 Pengőre csökkent.

Ekkortájt a politikai helyzet, a propaganda igénye más európai országokban is követelte a mienkhez hasonló néprádió bevezetését. Így Svájc, Olaszország, Lengyelország, Ausztria, Finnország is tervezte illetve bevezette az olcsó néprádiót. Nálunk az igény akkora volt, hogy még a kisebb cégeket is foglalkoztatta a népvevő kérdése, a Vörös Rezső féle cég az ECHO sorozatában NépEcho néven két- háromféle hasonló néprádiót is kihozott, mint a négy nagy gyár, a Barta és társa cégnek is volt saját Néprádiója Supron tekercsekkel. Még a kapcsolás is hasonló volt, ugyanígy VCL11-VY2 csövezéssel. (A NépEcho leírása Rádiótechnika 1939/8. számban.) Mivel az első 20 ezres széria hetek alatt elfogyott, sor került a második 25000 darabos sorozat szerződéskötésére 1940. január 31-én. Tehát összesen úgy néz ki 45 000 db készült a Horthy Néprádióból. További igény esetére a hajlandóság megvolt ugyan az érdekeltek részéről az akció folytatására, de valószínű a háborús helyzet miatt további gyártásra már nem került sor. Illetve a telepes néprádió gyártására tettek kísérletet, jóval kisebb sikerrel, de az már egy másik történet.
Hitelesnek tekinthető források szerint az első szériánál 15 000 db váltóáramú, és 5 000 db univerzális kivitel készült. Az 5 ezer univerzálist a Magyar Philips Művek gyártotta, a 15 ezer váltóáramú pedig a másik három gyárra esett. Itt említem meg, hogy létezik egy gyártörténeti könyvecske 1969-ből, címe: A Vatea és a Magyar Philips Művek szerepe az elektroncsőgyártásban 1923-1951. (szerző: Koroknai Ákos) mindössze 2000 példányban, melyben hitelesnek mondható fontos adatok vannak a Horthy Néprádióról.

A könyv idevonatkozó részletét olvashatjuk lapunkban is. A könyv előszavát Berend T. Iván akkor egyetemi tanár, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára írta, ez a név talán többeknek ismerős lehet. Tehát ezen forrás szerint a 15 ezres váltóáramú készülék a másik három gyár produktuma volt. Itt bennem rögtön felmerül a kérdés, melyik gyár mennyit? Erről nincs információ, (további kutatást igényel) én csak következtetni tudok, mivel akkortájt a gyárak kartell szerint osztották fel a piacot maguk között, valószínű eszerint alakulhatott a Néprádió megosztása is a gyárak között. Ez a Néprádió gyártásakor az összes rádióra kb. így alakult, Orion kb. 35 %, Philips kb. 30 %, Standard 20-25 %, Telefunken kb. 15 %. Megközelítőleg, tehát a Philipsre az 5 ezer univerzális nagyjából stimmel, de a másik három gyárnál gyanúm szerint az arány azért kicsit eltért a Néprádió esetében. Az a helyzet, hogy hiteles korabeli információ híján utólag nem tudjuk megállapítani, hogy a 15 ezres széria hogy oszlott meg a gyárak között. Én azonosítás végett elkezdtem átvizsgálni a kezembe került készülékeket, és a gyártókra jellemző jellegzetességeket kerestem, illetve eltéréseket az egyes sasszik között. Először a csavarokból indultam ki, de abból kevés van a Néprádióban, inkább a huzalozás eltérései tűntek fel. Van sasszi amely a régi európacsöves Orionokra jellemző, sodrott pamutszigetelésű huzallal van szerelve, (mint például az Orion 7016-os) aztán van sasszi amely acetáthuzalos, pont olyan, mint a korabeli Telefunkenekben, a harmadik amivel találkoztam színes pamutszigetelésű mint a korabeli Orionokban, Standardokban. Van egy negyedik is, ott színes gumiszigetelésű a huzalozás. Tehát ez az egyes gyártókra utal, bár ez szerintem még további információgyűjtést igényel. Volt egy olyan elgondolásom is, hogy a váltóáramú példányokat csak az Orion gyártotta volna, a Telefunken és a Standard csak átvette. Ez csak teória, illetve logikai következtetés, mert lenne egy-két momentum, ami ezt az elgondolást alátámasztaná. Tehát ez is további kutatás tárgya még. Mindenesetre úgy néz ki, a Telefunken és Standard variánsból kevesebb van, ez a kvóta elméletet támasztja alá.

Az említett gyártörténeti könyvben olvashatjuk, hogy a Philips 300 db univerzális készüléket kicserélt váltóáramúra. Tehát az első szériánál létezett 300 db váltóáramú Philips Népvevő, a többi 4700 univerzális, Philips néven, került forgalomba. A 300 univerzális csere darab pedig gondolom a három másik gyár között egyenlően oszlott meg. Így 100 db univerzális létezett a három gyárnál is. Fontos adat az is, hogy a Philips szállította az összes készülékhez a kilyukasztott szerelőlapot, az antennahüvely sávot, hálózati kapcsolót, és a forgókondenzátorokat, tehát ezen alkatrészek az első sorozatnál azonosak voltak. A fentiek azt feltételezik, hogy a gyárak szorosan összedolgoztak a Néprádió gyártása során, a gyártörténeti könyv szerint az összes készülékhez a hátlapot is a Philips gyártotta, nyilván a megfelelő gyár címkéjével. Tehát látszik, hogy a Philips rendelkezett megfelelő kapacitással a bakelit alkatrészek gyártására.

Ez nagy valószínűséggel hasonlóan zajlott le a második 25 ezres szériánál is, ott 18750 db készült a váltóáramú kivitelből, és 6250 db az univerzálisból. Az univerzális itt is valószínű a Philips gyártmánya volt.

A papír kónuszos hangszóró 11000 ohmos, 180 mm átmérőjű 1 Wattos, illeszkedik a VCL 11 csőhöz, a Philips 2205 típusszám alatt gyártotta és külön is forgalmazta 11 Pengő 70 fillér áron. Az Orion is gyártotta 8007/a típusszám alatt, külön szintén 11 Pengő 70 fillér áron lehetett náluk is kapni. A nagyobb kereskedőházak is forgalmazták külön a hangszórót, mint például a Barta és Társa cég. A két másik cég nem valószínű, hogy a hangszórót gyártotta. Érdekesen alakult a Néprádió ára is, a propaganda 48 Pengős áron 24 havi részletre, havi 2 Pengőért kínálta. Az 1939-40-es Orion ismertető szerint készpénzben 43 Pengőért lehetett vásárolni. Más forrás szerint 43 Pengőért csak új rádióelőfizető kaphatta meg a Néprádiót. A második szériánál változott a helyzet, kicsit magasabb lett az eladási ár, egy eredeti kis szórólap szerint 6 havi részletre 49 Pengő 60 fillér, készpénzár 44 Pengő 60 fillér.

Az Orion 1941-es árjegyzéke szerint (máshol is) ez úgy jött ki, hogy előlegként kellett fizetni 1 Pengő 60 fillért, utána így kijött ismét a 43 Pengős kézpénzes és a 48 Pengős ár részletre, de csak 6 hónapra havi 8 Pengőre. Talán a túljegyzést akarták így megakadályozni, így valószínű, akinek szüksége volt egy Néprádióra, az csak egyszer jegyezte le 1 Pengő 60 fillérrel, és nem jegyezte be az igényét az összes környékbeli rádiókereskedőnél. Szerintem a hivatalos szervek ezzel a ténnyel is szembekerültek az első akciónál, mikor szembesültek a 130 ezres túljegyzéssel.
A forgatógombok egyediek, a visszacsatoló és antennacsatoló gombok egyformák, nincs rajtuk szám, ezt a gombot csak a Néprádióhoz gyártották. A középső hangoló élgomb is csak ide készült, jelzése UNIVERSIT 543.

A Néprádió legjellegzetesebb része a bakelitház, száma FUTURIT 7222, iparművészetileg telitalálat, igazi magyaros stílusú motívumokkal, melynek központi helyén az ország címere látható a koronával. Ehhez foghatót külföldön sem készített gyár. Más országok gyűjtői is megcsodálják manapság, mindenkinek elnyeri tetszését a magyaros motívum a koronacímerrel. Ezt a formatervet a Magyar Philips Művek nyújtotta be mikor a Néprádió terveit elbírálták, és az a Bozzay Dezső iparművész tervezte, aki akkortájt kezdett dolgozni a Philips számára. Bozzay Dezső sikeres munkásságáról a Művészet című folyóirat 1974/2. számában jelent meg írás, melyet lapunk 2000/1. számában mi is olvashattunk. Tehát a Néprádió a sikerét a szép kivitelének is köszönhette. Az elbíráláskor a belső szerkezetre viszont a Telefunken javaslatát fogadták el, így lett köze a magyar Néprádiónak a német Kleinempfangerhez.

A tapasztaltabb gyűjtők tudják, hogy létezik egy Orion emblémás verzió is, amikor a koronacímer helyett a Bottlik féle Orion embléma található. Mindössze néhány ilyen példány létezéséről tudok, talán 8-10 db, és ez találgatásokra ad okot. Az Orion gyártotta volna külön a saját címerével? Nos, ez nem valószínű, bár mondjuk a licencdíj lefizetése után gyárthatta volna exportra. Tulajdonképpen erről az Orion emblémásról semmi nemű információval nem rendelkezünk, szerintem az Orionnak nem is engedték volna meg, hogy kisajátítsa a Néprádiót, hisz ez egy közös munka eredménye volt állami megrendelésre. A Philips pedig főleg nem engedhette meg, hogy a saját formatervét használta volna külön az Orion. Véleményem szerint az Orion emblémás dobozok később készültek a háború után, a háború alatt megsérült, törött dobozok pótlására. Gondoljunk bele, a háború után nem sokkal politikai okok miatt már nem volt kívánatos a koronacímer, viszont ha tényleg szükséges volt néhány ezer készülékház pótlására, újra kellett gyártani, de lehetőleg nem a koronacímerrel. Mivel a háború után a hazai rádiógyártás egyre jobban az Orion érdekkörébe került, mondjuk hozzá kerülhetett a présszerszám is mellyel a dobozt készítették. Így egyszerűen átalakították a présszerszámot Orion címeresre. Én három Orion címeres dobozt vizsgáltam meg és nagyító alatt szépen látható, hogy az eredeti szerszámból kivéshették a koronacímer kb. 0,5 mm-es mintáját és belevésték az Orion emblémát. Látható körbe egy lapszerű kidudorodás, és abból emelkedik ki az Orion embléma. A bal felső részen van egy mélyedésbeli hiba is, mely szerintem mindegyik Orion emblémás dobozon megtalálható.

Tehát véleményem szerint az eredeti présszerszámot alakították át az orionosra. Persze ez megint csak teória, de felettébb valószínű, más magyarázatot nem látok az orionos kivitelnek.
Érdekesen alakul a gyári szám kérdése itt is, mely részben igazolni látszik a gyártörténeti könyv adatait is. A két széria gyári számai a következőképp alakultak, eddig nagyjából, 10 ezer alatti gyári számmal nem találkoztam, az első akció váltóáramú példányai a 10 és 20 ezres sorszámúak, az univerzálisok a 30 ezresek. A második szériánál a váltóáramúak az 50 ezresek és talán a 60 ezresek. (40 ezres sorszámmal nem találkoztam.) Az univerzálisok a 70 ezres sorszámmal kezdődnek. Egy-két kivétel volt ugyan, de egy romosnál néha nem lehet pontosan megállapítani, hogy vajon melyik verzió volt. A további behatároláshoz kérnék gyári számokat a tisztelt gyűjtőtársaktól, aszerint, hogy az adott gyári számú darab váltóáramú, vagy univerzális kivitel és milyen huzalozású. A hangszóróvászon általában világos téglavörös, volt egy finomabb szövésű anyag, és ugyanolyan színben egy durvább szövésű is, amit használtak. De volt egy szürke vagy szürkésbarna színű finomabb szövésű anyag is, amit használt az egyik gyártó, ez a több gyártóra enged következtetni. Azt eddig nem sikerült kideríteni, melyik vászon melyik gyárhoz, melyik sorozathoz tartozik. Nekem van egy teljesen eredeti Orionos példányom, (első szériás) mely egyenest egy padlásról került a kezembe, azon a durvább vörös vászon van. A Néprádiónak nemcsak a története, hanem a belső szerkezete is érdekes. Mint már írtam szerkezetileg a Telefunken javaslatát fogadták el, így a német népvevő szerkezete került a mi Néprádiónkba is kis módosításokkal. Ilyen 1+1 rendszerű vevőkészülék nálunk nem volt gyártásban, a másik érdekesség, az egész kis készülék nem tartalmaz fél kiló fémet sem. Persze ez a német hadigazdálkodás kihatása a készülék megtervezésére. Szóval bakelitház, bakelitszerelőlap, bakelitforgók, csupán egy kis árnyékoló búra van fémből az audionnál, néhány csavar, forrfül, hangszórószerkezet és a vezetékezés képezi a fémanyagot.

Az elrendezés a lehető legegyszerűbb, a hangszóró négy kis fémfüllel rögzíthető, alatta a hangszóróvászon, keménypapír keretre van felragasztva, a hangszóróval van a helyére rögzítve. A sasszi betolható a készülékházba, majd két fémfüllel, csavarral rögzíthető. Baloldalt egy fémbilinccsel van rögzítve a két elektrolit kondenzátor, használtak a gyárak bakelit és papírházas kivitelt is, vegyesen is. A hálózati zsinór, mindig barna szövetszigetelésű, bakelit villásdugóval. A gyári szám kis vaslemezkébe van beütve, mely középen a panel hátsó szélén, az A, F1, F2 hüvelysávot rögzíti felülről. Viszont a korai 10 ezres darabok készültek alumínium táblácskával is. Mögötte a váltóáramú kivitelnél az autótrafó van a feszültségválasztó résszel, az univerzálisnál pedig az előtét-ellenállás. Az előtét-ellenállásnak alul kis fémpohara van, mely alul úgy végződik, mint egy csőszegecs és az a sasszi alatt el van peremezve. A hálózati kapcsoló speciális nyitott, elmés szerkezet. A vasmagos rezgőkör a VCL 11 mögé alulra került, a billenthető antennatekercs kis bakelit lapocskára van szerelve, egyszerű forgatórésszel. A VY2 mögött az univerzális kivitelnél, kis fojtótrafó van a sasszi nyilasába építve, a váltóáramúnál ez a nyílás üres, ott ellenállást alkalmaztak. Itt van egy jó beazonosítási pont, ha meg akarjuk állapítani egy roncs vagy csupasz sassziról, hogy melyik kivitel. A négyzetes nyílás elkók felőli oldalán van egy lyuk, a váltóáramú kivitelnél ide egy forrfül van beszegecselve. Egy roncs, átépített készüléknél is ez meg szokott maradni, tehát ha ez a forrfül ott van, akkor az biztos váltóáramú volt. Feltéve, ha az eredeti rézforrfül, mint amilyen az audiontekercs kivezetéseinél van.

Már több sasszit sikerült így beazonosítani. Ha nincs, akkor az univerzális fojtótrafója volt rögzítve, ekkor univerzális volt a sasszi. Találtunk ugyan egy készüléket, amelyik váltóáramú létére, fojtótrafóval van szerelve, de eredetisége kérdéses, elképzelhető, hogy így is létezett.

A hangolókondenzátor trolitszigetelésű 1000 pF, a visszacsatoló papírszigetelésű 100 pF értékű. A hangolóforgó középen vízszintesen anyacsavarral rögzíthető a panelra, a visszacsatoló forgó pedig egy fémfüllel van gyártva, mellyel függőlegesen rögzíthető a panel nyílásában. A nagy fokbeosztású tárcsát a hangolóforgó tengelyére a készülékház nyílásának megfelelő magasságra kell rögzíteni. Az ellenállások barna Remix, a kondenzátorok barna bakelitcsöves szintén Remix gyártmányok. Van néha eltérés is a gyárak használtak Sátor és Standard kondenzátorokat is.

A billenő antennatekercs zöld selyemszigetelésű huzallal van a hüvelysávhoz, kondenzátorhoz kötve. A huzalozás pamutszigetelésű, amilyet régebben az Orion használt a régi készülékeinél. Viszont van sasszi, ahol nem egyszínű zöld, hanem színes a három bekötőhuzal.

A korabeli információk említik, hogy az első széria műszaki tapasztalatait a másodiknál hasznosították. Egy fő eltérésről tudok, az antennabemenetnél az F2 hüvely is kondenzátoron át van az antennatekercsre bekötve. Itt más eltérés is van, van sasszi ahol gyárilag az F1-F2 van kondenzátorral leválasztva. A Néprádióhoz külön lehetett 4 Pengő 50 fillérért hullámcsapdát is vásárolni, azt a hátlap közepén levő kerek nyílásokba lehetett felszerelni. Állt egy bakelitforgóból, vasmagos tekercsből a fémtartó lapból és a vezetékből végén banándugóval melyet az antennabemenetbe kellett bedugni. Ilyenkor az antennát a hullámváltó hüvelyébe kellett csatlakoztatni. Sajnos igen kevés ilyen hullámszűrővel ellátott Néprádió maradt az utókorra.
A kapcsolási rajz a legegyszerűbb, egyutas egyenirányítás, az audion + végerősítő 1 db cső: VCL11, az egyenirányítás VY-2. A „V" 50 mA-es fűtőáramú csősorozat akkor korszerűnek számított. A VCL 11-et direkt a Népvevő céljaira konstruálták. Nálunk a Tungsram is gyártotta a Néprádióhoz Tungsram, Philips, Telefunken emblémával is. Később még kb. 15 évig utánpótlásként is készítette a VCL 11-et és a VY-2-t. Az egyszerű kapcsolás elég jó vételkészséget biztosít a Néprádiónak, magas antennával, földeléssel elég sok állomást vesz még ma is a középhullámon.
Szerencsére áll rendelkezésre korabeli eredeti kapcsolási rajz a Kádár könyvön kívül is, a Philips is adott ki a 40-es években készülékeiről kapcsolási könyvet, mely közli a Néprádió rajzát és alkatrészlistáját is. A Telefunken cég pedig minden évben adott ki ekkortájt a készülékeiről a kereskedők részére ismertető füzetet, mely szintén tartalmazza a Néprádió rajzát, alkatrész adatait, 1940-ben és 1941-ben. Ezeket a rajzokat láthatjuk újságunkban is. A Telefunken rajzait közölte a Radio Compass 1940-41-es kötete is. Az Orion minden készülékéhez külön szervizkönyvet bocsátott ki a 40-es években, azt nem tudom, hogy a Néprádióról is, nekem nincs ilyen, de nem is láttam még ilyet. Ha valakinek lenne, kérném, jelezze felém. A Standard érdekes módon nem szerepeltette a Stan-dard 15 év című kiadványában, eredeti Standard rajzról sem tudok, érdekes a Standard mintha nem is törődött volna különösebben a Néprádióval.

Restaurálás szempontjából a Néprádiónál minden gondot jelent, ami csak létezik. Minden egyedi csak ide gyártott alkatrész, a foglalatok, ellenállások, kondenzátorok kivételével. Egy előny van, hogy sok készült belőle, így az alkatrészei előfordulnak külön-külön is. Gyakran repedt, törött hiányos a bakelitház, repedések jól ragaszthatók, kisebb hiányok pótolhatók, főleg a hátsó széleken szokott kitörni egy darab. Viszont néha előfordul, hogy hibátlan üres bakelitház előkerül, a börzéinken is. Találkoztam olyan példánnyal, ahol lecsiszolták gondos munkával a koronacímert. A hátlap általában hiányzik, börzéinken lehet utángyártott hátlapot vásárolni, de néha előkerül eredeti is. Esetleg arra figyeljünk oda, hogy váltóáramú készülékhez, váltóáramú feliratos, univerzálisnál, univerzális feliratost tegyünk fel. Mivel a gombok is egyediek, ha hiányzik nehéz a pótlás eredetivel, de utángyártott (megszólalásig eredetinek néz ki) szintén beszerezhető a börzéinken. A nagy élgomb helyett betehető a német néprádióé is, de az fekete. A hangszóróvásznat piros szövettel pótoljuk, ha hiányzik, én régi inget találtam, ami színre szövésre megszólalásig az eredeti finomszövésű anyagra hasonlít. A hangszóró is néha beszerezhető külön is ha hiányzik, esetleg a német Néprádió hangszórót is beszerelhetjük.

A belső szerkezetek gyakran hiányosak, át vannak építve, viszonylag ritka az eredeti példány. Gyakran újra kell építeni az egészet. Ha át van alakítva, jobb lebontani az átépített részt, vagy az egészet. Mivel nagyon egyszerű készülékről van szó, nem nehéz újraépíteni. A kondenzátorok, ellenállások, csőfoglalatok pótlása nem okoz problémát. A huzalozás mivel többféle volt, újraépítésnél ki kell választani, hogy melyiket választjuk. Legjobb, ha hasonló évjáratú más roncsból termeljük ki a huzalt. A mellékelt gyári szám lista segítséget nyújthat a restauráláshoz. Ezt a listát szeretném bővíteni, úgy még több információval szolgálhatna, megkönnyítené a restaurálást. Talán ennél a listánál már láthatja mindenki miért szorgalmazom a gyári számadatok gyűjtését minden típusnál.

Jelen írással megpróbáltam összefoglalni a Néprádióval kapcsolatosan annak történetét, mit tudunk, mit nem tudunk, mik a még nyitott kérdések. Mivel sok mindenre nincs még válasz a következő kérdésekre hívom fel a figyelmet.

1. A Néprádió megvalósításával kapcsolatos iratok a Posta, a Rádió, a villamos művek, a gyárak közötti megállapodások kutatása.
2. Hogyan zajlott a kereskedők részéről az előjegyzés?
3. A pontos darabszámok megállapítása a gyárak részéről, melyik gyár mit csinált, a gyárak részéről bárminemű információ a Néprádióval kapcsolatosan.
4. Volt-e 10 ezres alatti gyári szám?
5. Van-e 40 ezres, 60 ezres sorszám, mert eddig ez nem volt.
6. Ha a 30 ezres sorszámú példányok voltak az első akció univerzális példányai, akkor itt van némi ellentmondás, 30 ezres gyári számok kellenek!
7. Az Orion emblémás kivitelről bármi korabeli információ.
8. Készült-e exportra a Néprádió, mert ez is felmerült. (A visszacsatolt területek az adott időszakban Magyarországhoz tartoztak!)
9. Minden Néprádióval kapcsolatos reklám, propagandaanyag, ismertetés, újságcikk összegyűjtése, mert ez is fontos információval bírhat.
   
   

   Gyári szám lista Első Néprádió akció ? 10061 V 11329 - 1 V 11467 - 1 V 12168 - 1 V 12876 U? 13132 - 1 U? 13770 - 1 V 17055 - 2 ? 18710 V 20101 - 1 V 20170 - 1 V 20289 ? 30503 ? 32911 - 2 ? 35117 - 2 U 35658 - 2 U 36952 V 39483

   Második Néprádió akció V 54041 - 3 V 55634 V 56482 - 3 V 57385 - 1 V 57720 V 57855 - 3 V 58169 - 3 ? 58525 V 58904 U? 59821 - 3 U 70825 - 2 ? 70851 V 71182 U 74193 - 4 U 74201 - 2? V 78624 - 1 V 79664 U 80458 U 80903

   HUZALOZÁS: 1- RÉGI ORION SODRTT PAMUTSZIGETELÉS 2- VASTAG SZÍNES PAMUTSZIGETELÉS 3- SZÍNES ACETÁTHUZAL 4- SZÍNES GUMISZIGETELÉS Bold - V.Cingel (Szlovakia)

   
   

Fotók: Viktor Cingel, Szlovákia

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu