|
|
Fejfájdító történet
1956 nyarán hírek terjedtek a magyar ipar születendő új produkciójáról. Az egyébként is élénk, pezsgő politikai közéletben sok egyéb esemény között ismételten felbukkant az első televíziós vevőkészülékek közeli megjelenéséről közzé tett híradás. Bár a kísérleti adások bizonyos idő óta már folytak, az érdeklődés irántuk elsősorban a főváros és környezete számára jelenthetett fokozódó érdeklődést. Északnyugat-Dunántúlon az ORF vételkörzetében már 1955 februárjában voltak a TTIT szervezésében idegen országból behozott készülékek használatával bizonyos zártkörű rendezvények, elsősorban rádió- és távközléstechnikai szakemberek számára. Az 1956 őszén kirobbant forradalom és ennek leverése után bénultság, közöny jelei mutatkoztak országszerte. A megtorlások, letartóztatások és statáriális ítélethozatalokból származó rettegés hatására csaknem 200 ezer ember megfontolás és józan mérlegelés helyetta rémhírekkel gerjesztett pánikhangulatban hagyta el az országot. A politika irányítóinak sürgetésére a Magyar Televízió 1957 május elsejétől bejelentette a szervezett, szerkesztett tv műsorszórás indítását. A műsorvételt segítette az Orion gyár első tv műsorvevőjének forgalomba kerülése, melyet már 1956 szeptemberétől lehetett 5600 forintért a szakboltokból megvásárolni. A feszült várakozást fokozta a készülékek hozzáférhetőségének lehetősége, és a Széchenyi Hegyi nagyadó indításának híre. Ennek nyomán nagyarányú készülékvásárlás indult meg az adó jelének vételi helyein ami kiterjedt Nyugat Dunántúlra is, az előbb említett okból. Tanúja voltam annak a hatalmas vásárlási láznak, amit jól lehetett érzékelni Győrben. Egyszerre jelentek meg az érdeklődő laikusok ezrei, akik készülék vásárlásnál szembetalálkoztak az antennák kereskedelmének hiányával, ugyanígy az antenna levezető kábeleknek nehezen beszerezhető egyéb tartozékaival. Hiányzott a kikötő-rögzítő kábel, a megoldatlan villámvédelem módja, és minden, ami tetőantenna szakszerű és biztonságos rögzítéséhez szükséges. A ma élők számára hihetetlen mindez amiként a koaxiális kábelek évekig tartó teljes hiánya is. Párhuzamos, műanyag szigetelésű szalagkábellel kellett a jelet lehozni a tetőn rögzített antennáról. Képzelhetjük, hogy a szalagkábel eső, hólé, és korom, valamint szélrohamok közreműködésével néhány hónap után mivé lett! Szegény dielektromos állandó! Szeretett fővárosunk szerencsés közönsége egy darab szoba antennával csillogó vételminőséget produkált, hiszen a Széchenyi hegy bőven gondoskodott a szükséges térerősségről... No, de vidékeink nagyobb városaiban?? Egyetlen példa, amit átéltem: 1958 elején már nem volt Győrben emeletes ház antenna nélkül. Olykor már antennaerdőről beszélhetünk, de ne említsük a jó szomszédság napjainak végét sem ilyenkor... Történt Győr városában, hogy egy tv-ellenességét széles körben hangoztató gyerekorvos családjának enyhe biztatására megbarátkozotta készülékvásárlás gondolatával és tényével. Megbízhatóan működött Győrben is, mint más nagyobb városban a RAVEL, a Posta Rádióvételtechnnikai és Elektroakusztikai Vállalata, a GELKA jogelődje. 1958 nyarán a köztiszteletben álló és élő dr Gyimesi Ödön úr volt a RAVEL szerviz vezetője, akinek szakmunkatársai sok családi otthonban precíz és gondos munkájuknak köszönhetően esténként fél nyolckor az ORF Zeit im Bild hírműsora, majd este 8 órakor a Magyar Televízió híradója jelentkezett. Az örömteli esemény után jött a nagy bosszúság! Az egyik este fél nyolckor az osztrák bemondó jelent meg a képernyőn... és MAGYARUL szólalt meg., de nem az ORF híreit hallották, hanem" Itt Washington Amerika Hangja" hallatszotta készülékből. Mindezt a képernyőn erőteljes interferencia csikók és jellegzetes hang kísérte a hangcsatornában. Mit szól ilyenkora laikus család?, Összeveszik.. Persze, azonnal hívták Gyimesi urat, derítse már fel, miért romlott el ez a készülék ilyen gyorsan? Nem a készülék romlottéi, persze, hogy nem!! Ödön Bácsi ismerte Győrben atösszes háború előtti RÁDIÓ készülék helyét, a gazdáite készülékeknek, és ezen a nyomon indult el. Másnap este már a szomszédban volt, régi jogász kollégájánál aki meghívta régen esedékes beszélgetésre, és bekapcsolta készülékét hallgatnák meg együtt tengerentúli hangszerelésben a legfrisebb híreket De Gaulle visszatéréséről a közéletbe. Dönci bácsi kezében már ott volt a Hartmann-Braun zavarszintmérő, s csak úgy, látszólag szakmai kíváncsiságból végigsétált a frekvenciákon egészen 170 MHz-ig. 166-megán furcsán kilendült a térerőmérő mutatója! Kérte barátját, kapcsolja ki néhány másodpercre készülékét. Találat! Itt keletkezik a zavar! Engedélyt kért és felhívta a panaszos gyerekorvos lakását, akik boldogan újságolták, az előbb kb fél percig tiszta volt a vétel! A bűnöst tehát tetten érték! Na de!!! Ki fogja megmagyarázni a rádió tulajdonosának, hogy ez a készülék látszólag teljesen rendben van miközben zavarjeleket sugároz!! Szerencsére volt a folyosó-szomszédban tv, akik maguk is észlelték a hibát, de belenyugodtak, "Ilyen az adás, mert a tv még nem tökéletes" vigasztalással. Tehát a legegyszerűbben bekapcsolták az öreg készüléket, átmentek a szomszédba, észlelték a tv-n a zavart, a rádiótulajdonos jogász meggyőződött, bár nagyon csóválta a fejét, mondván, a rádió az rádió, a tv az tv, én nem értem milyen összefüggés lehet a kettő között, de Dönci tekintélyét tisztelve elhitte a tényeket. A gyerekorvos családja már joggal reménykedett a hiba behatárolásának hírére, (Ők az utcára nyíló szobában másik lépcsőházban laktak, de a válaszfal másik oldalán, így a két készülék elektromágnesesen csatolásban volt egymással!) Hanem: a hibát el kellett hárítani, ehhez kérni kellett a jogász tulajdonos beleegyezését a hátlap és fenéklap eltávolításához, és a hiba forrásának megszüntetéséhez!! A rádiótulajdonos, jogász rettegve látta, ahogyan forrasztópákával közelednek a készülékhez, Ödön bácsi elővesz a táskából egy (a jogász mondta:HOSSZÚ ZŐDET) egy 1 W-os 1 kohmos ellenállást, beforrasztotta a végcső vezérrácsába sorosan, visszaforrasztotta, hátlap fel, fenéklap a helyére, készülék hangjában változás (füllel) nincsen, a szomszéd tv-éről Amerika Hangja eltűnt... A kálvária látszólag véget ért. Egy hét múlva felháborodva rohan be a jogász a RAVEL szervízbe: „Dönci! Tíz évig semmi baj nem volt a készülékemmel, de mióta beletetted azt a hosszú ződet, kiverted belőle a Szabad Európa drótot, 13 méteren eddig mindig vettem zavartalanul az adást, most nem! Gyere át és csináld vissza, mert ez így rosszabb lett." Dönci bácsi nem tudta „visszacsinálni, mert ősz lett és a 13 méteren a hullámterjedés miatt „odakint" leállították az adót. Ilyen csapdákat állít nekünk a mi szakmánk. Dicsőség és Áldás Dönci bácsi emlékének, akinek sokan köszönhetjük technikai tudásunkat. Szemeffiy Róbert. HG1DCR
Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2013.1.13
|