Kapcsolási rajzok, http://www.rw6ase.narod.ru/

Ha egy társaságban szóba kerül ez a készülék, melyet VEF táskarádiónak nevezünk, az idősebbek rögtön rávágják, igen, az a sok hullámsávos, jó nagy orosz táskarádió, mellyel olyan jól lehetett venni a Szabad Európát, meg a Washington Amerika Hangját, vagy a BBC adásait. A fiatalok erről már mit sem tudnak, hisz nem élték meg, nem tudják mit is jelentett ez régen.

Nálunk Magyarországon a VEF táskarádiónak nevezett világvevő meglehetősen nagy karriert futott be, több évtizeden keresztül lehetett vásárolni a hazai üzletekben. Minden kirakatban ott kellette magát. Elterjedtségéhez, és ismeretségéhez hozzátartozott az is, hogy a magyar ipar részéről ilyen soksávos AM készülék nem került kereskedelmi forgalomba, de gyártásra sem. Csupán néhány, főleg nyugati gyártmányú hasonló készülék volt csak ismert nálunk a VEF-en kívül. Tehát aki rövidhullámozni akart, annak volt a VEF táskarádió. Fiatalként akkortájt nem sokat foglalkoztam ezzel a készülékkel, mert hogy ez csak egy szovjet készülék, aztán a katona idők alatt alaposan megismerhettem a jó vételi tulajdonságait, érzékenységét. A mi laktanyánkban, minden kihelyezett őrponton és egyéb helyeken rendelkezésére állt az éppen unatkozó katonának egy VEF táskarádió, hogy hallgathasson rádiót. Az már nem jutott eszébe senkinek sem (felsőbb szinten), hogy éppen az ellenség hangját lehet legjobban venni vele, szólt is az őrségben a Cseke László és a Tinédzser Party rendesen.

Persze fő, hogy a honvédség a szovjet barátaink készülékeit használta nem csak élesben, merthogy az egész haditechnikánk szovjet volt, hanem amikor ráért és csak úgy rádiózott, vagy szórakozott. Nekünk gyűjtőknek sem kell bemutatni a VEF-et, mert nincs közöttünk senki, aki nem ismerné, a bolhapiacokon gyakran lehet lelni egy-egy VEF 20óos-ra, mint a legismertebb típusra. Nálunk a VEF-206-os modell volt legjobban elterjedve, de természetesen voltak elődei és későbbi variánsai is. Ezeket a készülékeket szeretném röviden fényképalbum szinten bemutatni a teljesség igénye nélkül. Sok év alatt összejöttek csak úgy mellékesen a rádiógyűjtés folyamán, aztán felfigyeltem rá, hogy ez egy milyen szép kis sorozat. Az utolsó egy két hiányzó típust tudatosan vadásztam és szereztem be, még a legutolsó egy-két modell hiányzik a rendszerváltás körüli, illetve utáni időkből. Ezek a modellek már nálunk is ismeretlenek voltak nem kerültek be az országba. Szovjet szokás szerint a készüléken csak annyi található, hogy „made in USSR" mely a gyártó kilétére nem ad információt, még a gyári papírokon is csak ennyi van, pedig egy nagy múltú gyár a VALST ELEKTROTECHNIKA FABRIKA RIGA LATVIA gyártotta a VEF-eket. Ez a gyár litván területen Riga városában már a szovjet rádiózás kezdetétől gyártott készülékeket, igen érdekes, és igen szép darabokat. A gyár 1932-től működött ezen a néven, jogelődje „PTVGD RIGA" már 1919-ben is létezett. Ettől a gyártól mindig nagyon jó minőségű készülékek kerültek ki.

A tranzisztoros VEF család előtt a gyár gyártott csöves hordozható készülékeket is, legismertebb típusként a Turiszt készüléket, mely itt Magyarországon is ismert volt.

1. A VEF család első darabja SPIDOLA néven 1961-ben került forgalomba, mely nemcsak a gyár első tranzisztoros táskarádiója volt, hanem a szovjet ipar egyik első tranzisztoros készüléke. Már ez az első típus magán viseli a VEF-ek fő jellegzetességét, dobváltó, sok rövidhullámú sáv, góliátelemes táplálás. Érdekessége, a pici skálanyíláson csak a vett sáv frekvenciáját kHz-ben, illetve a hullámsávot m-ben lehet leolvasni, nincs skálamutató, helyette a skálahúron egy kicsi piros pötty jelzi csak a vett frekvenciát. A baloldali élgomb a hangerő-bekapcsoló, jobb oldali az állomáskereső, oldalt hullámváltó. Kerekített műanyagháza van, oldala fekete, eleje hátulja vajszínű polisztirol. Az eleje teljesen rácsmintát kapott. A készülékházat egy vékonyka műanyag hordszíj egészíti ki, illeive vajszínű gomb a kihúzható antenna végén. Ezzel a dizájn-nal indult hódító útjára az első tranzisztoros VEF típus. Nem tűnt időtálló kivitelnek, egy leesés, máris összetört a fekete oldalkeret, a vajszínű polisztirol is hamar sérült, a hordfül könnyen elszakadt. Ma már ritka egy hibátlan eredeti példány. A készülék 9 V-tal működik, 6 db góliátelemmel, a teleptartó érdekes módon kétfelé lett osztva, mely 3-3 góliátelemet fogad be. Viszont úgy lett kialakítva, hogy 1-1 4,5 V-os lapos elemmel is működtethető. Az elemek cseréjéhez az egész hátlapot két csavar oldásával le kell szerelni. Érdekességként ennek a típusnak a kapcsolási rajzát is közlöm, mert tudomásom szerint a magyar szakirodalomban nem jelent meg.

2. VEF-SPIDOLA néven került forgalomba a továbbfejlesztett változat. 1962-től gyártották, ez a típus már nagyobb, százezres darabszámban készült. A SPIDOLÁ-nál túl kicsi volt a skála, rájöttek jobb egy nagyot készíteni, mint sok kicsit, így elhagyták a dobváltóra került kisméretű skálákat, és egy nagy került az előlapra. Egy kicsi nyíláson pedig olvasható, hogy melyik skálát kell nézni. A nagy skálán viszont már csak hullám hossz jelzést lehet olvasni „m"-ben. Az előlap fémborítást kapott, ezenkívül minden maradt ugyanaz, csak a hordfül rögzítése változott. Kapcsolási rajz elektromos felépítés, hullámsávok ugyanazok.

3. VEF-TRANSISTOR 10, ez már a modernizált változat, 1965. körül került forgalomba. Trapéz alakú szögletes házat kapott, felül fix, jóval erősebb hordfüllel. Beleépítették az antennát, ide került egy nagyméretű VEF lógó is. A skála maradt, de alul-felül krómdíszítést kapott, visszakerült a műanyagrács, az elő és hátlap készült (legalább) fehér és szürke színben is. A belső felépítés alapjában maradt, kisebb módosításokkal, nagyobb teljesítmény, nagyobb méretű ferritantenna. Változtak a hullámkörzetek és eggyel több a rövid hullámsáv is. Elhagyták a 75 m-es sávot, a 41 -49 m egy sávot alkot, és kiegészült a 19 m, 16 m, 13 m sávokkal ez a típus.

4. VEF-12. Jelentős a változás, teljesen új változat, új konstrukció gyártás kb. 1968-tól. Ez már ismerős, erre már ráismerünk, ez már hasonlít a jól ismert 206-osra. Kicsit megnőtt a ház, erős fémfogantyú krómozott rögzítéssel, krómozott díszcsíkok az előlapon, és fémrács. A hangerő-bekapcsoló és az állomáskereső lekerült, jobboldalt lentre, oldalt a hullámváltó alá hang színszabályzót is kapott ez a modell. Hátul megoldották a külön telepfedelet, a 6 góliátelem egy tartóba került. A belső szerkezet teljesen új, erős műanyagvázra épült, az egész belső kiemelhető a hangszóróval együtt a házból. A hullámsávok kiosztása ugyanaz maradt, mint az előző típusnál. A skála gombnyomásra skálavilágítást kapott. Ennél a modellnél már csak angol feliratos kivitelt láttam cirill betűset nem, talán csak exportra gyártották?

5. VEF-204. (1970.) A 12-es modell továbbfejlesztett változata, itt már a nagyméretű fekete skála látható. Lényegében azonos az előző modellel. Van egy olyan variánsa, melynél a fémrács az előlapon teljes egészében kitölti az alsó részt a gomboknál is. Ez a kivitel már teljesen a 206-os elődje. A rövidhullámú sávok kiosztása változott, építettek bele halászsávot is. RH sávok: 60-150 m, 41-49 m, 25-31 m, 19 m, 16 m, 13 m. VEF-201. (1970.) Ez a modell a 204-es hazai szovjetunióbeli változata. Teljesen azonosa két készülék, csak a 201 -es feliratai cirill betűvel készültek, a skálán a néhány állomásnév szovjet városok nevei. Ezenkívül nincs a három legrövidebb RH sáv és csak öt RH sáv van. A Szovjetunióban úgy látszik, nemigen használták a 10 m-es sávokat.

6. VEF-201. (1970.) Ez a modell a 204-es hazai szovjetunióbeli változata. Teljesen azonos a két készülék, csak a 20l-es feliratai cirill betűvel készültek, a skálán a néhány állomásnév szovjet városok nevei. Ezenkívül nincs a három legrövidebb RH sáv és csak öt RH sáv van. A Szovjetunióban úgy látszik, nemigen használták a 10 m-es sávokat.

7. VEF 206. (1975.) Ez a legismertebb modell, a 204-hez képest nagyobb fogantyút kapott teljes szélességben, az összes forgatógomb krómozott kivitelű bordázott lett. Az előlap fémrácsa csíkos mintás,apró kocka nyílásokkal, a skála ezüstszínű csíkozást kapott. A hátlap fekete műanyagból készült. A skála kicsit részletesebb, a középhullámon néhány európai állomás neve fel van tűntetve, nyilván mivel csak exportra készült.A skálánál később változtattak, talán sok lett az ezüst színből, a sávok a rövid sá-voknál zöld keretezést kaptak a KH-HH sávoknál sárga hálót. A felirat is sárga lett. Ez a legismertebb 20ó-os kivitel, nem tudom hány évig és mennyit exportáltak, de szerintem milliós darabszámban. A sávok kiosztása nem változott. Belföldre Vega néven forgalmazták.

8. VEF 202. A 206-os szovjet belföldi változata, a 70-es évek elejétől a végéig gyártották. Külsőre a 206-os korábbi kivitelével azonos, az ezüstszínű skálával, szovjet városok neveivel. A rövidhullámok kiosztása a már megismert módon eltérő, itt is csak 5 sáv van, a 10 m-es sávok hiányoznak. Minden más tekintetben azonos a 206-ossal.

9. VEF-SPIDOLA 231. Teljesen új konstrukció. A 12-204-206 modellek azonos alapra készültek kb. 20 évig gyártották okét. Jól bevált sorozat volt, de műszaki szempontból az ormótlan, hatalmas dobváltó már-már nevetséges volt. Emlékszem a 80-as években, ha néha javítottam egy VEF 20ó-ost, mindig az 50-es évek tv-i, tv csatornaváltói jutottak eszembe. Persze az az igazság, hogy jól működő megbízható kapcsolási mód volt ez a nagyfrekvenciás áramkörök részére. Annyira hogy az új 231-es típusnál sem váltak meg tőle, csupán finomabb dobváltót építettek be, melyhez nem kellett szinte kétkezi erő az elforgatásához. A dobváltó nagyon könnyen tisztítható volt. Ez a modell nálunk nem volt kereskedelmi forgalomban, az én példányom is cirill feliratos, tehát nem export kivitel, a KH sávnál néhány szovjet főváros neve látható. Felépítése teljesen újszerű, felső skálás, de az előlapra is került egy 0-100 beosztású skála a „gyengébbek" kedvéért. A gyengébbek alatt azokat a laikusokat értem, akik nem kedvelik a mindenféle bonyolult skálákat, ők azt szeretik, ha csak azt kell megjegyezni, hogy hányas számnál jön a hallgatni kívánt állomás. Bár nekik meg nem egy soksávos készülék való. A 23l-es skálája amúgy kritikán aluli, nehezen olvasható, a sok sárga vonal alatt alig látható a skálamutató. A doboz kétfelé szétvehető, kisebb, mint elődei. Két kivitellel is találkoztam, az egyiknél alul külön teleptartó fedél van, a másiknál az egész hátlapot le kell venni. A készülék 1979-es gyártású és érdekes, hogy szinte ugyanolyan alkatrészekkel van felépítve, mint a mondjuk 20 évvel korábbi szovjet készülékek. Ugyanaz az ellenálláscsalád, ugyanaz a hosszú aluházas elektrolit kondenzátorok. Mintha nem fejlődött volna az alkatrésztechnika. A hullámsávok 5 RH sáv 25 m-ig lejjebb úgy látszik nem volt szükség RH sávokra. A skálajelző piros tárcsát megtartották. Ez a készülék, mint új konstrukció, egy új készülékcsalád tagja, az alapmodell a 230-as volt (1973.) a 231. (1976.) 232. 1979-ben jelent meg.

10. VEF 242-SPIDOLA 242. (1979.) Ez a modell VEF és SPIDOLA néven is forgalomba került, teljesen azonosak, a 206-os modell modernizált változata. Modernebb lekerekített fekete műanyag készülékházat kapott. A nagyon szögletes 206-os már divatjamúltnak nézett ki, de a 242-es modell szerintem egyáltalán nem lett szebb külsejű. A készülékház két félből áll, a belső szerkezet nagyjából azonos a 206-ossal a teleptartót helyezték a készülék alsó részébe.

11. VEF 214. (1985.) Ez már egész modern küllemű, nem is túl régi készülék, ismét új konstrukció, de a dobváltó ismét maradt. Nem tudtak tőle megválni. Első ránézésre nem is gondolná az ember, hogy volt szovjet készülék. Ez a vevő már nem teljesen azzal a céllal készülhetett, mint elődei, már FM sávot is építettek bele, (OIRT) és az RH sávoknál megelégedtek három körzettel. A készülék cirill feliratokkal készült, mint eddig bizonyára belföldi használatra, így ismét hiányoznak a 10 méteres sávok. A 3 RH körzet a 25, méter, 31 méter, és 41 -49 méter sávokat veszi.

12. VEF 222. (1985.) A 214-es export változata, illetve nem is biztos, hogy az export változata, de legalábbis angol feliratokkal látták el. Az URH rész is „csak" OIRI sávot vesz, tehát ha tényleg export készülék, akkor is csak a „keleti tömb" számára. Egyébként azonos a 214-essel. Ennek a készüléknek a belsejét megnézve egy elég nagy zsúfolt nyáklapot találunk, melynek ránézésre már semmi köze a klasszikus VEF táskarádiókhoz, hisz szinte teljesen új típus. Ehhez a készülékcsaládhoz tartozik még a 216-os, a 221 -es, és a 317-es modell is. Volt 2211, 2221 -es variáns is.

Ezekkel a készülékekkel még nem ért véget a VEF táskarádió gyártás, még létezett 250, 251, 252-es modell mely a 240-es családhoz tartozott. Volt 260-as sorozat is 1980-ból. A gyár készített a 80-as évek végén is készüléket, mely már sztereo, kazettás magnóval egybeépített modell volt 287-es típusszámmal. Természetesen ez az ismertetés nem teljes, csupán ennek a nagy múltú gyárnak a készülékeire kívántam felhívni a figyelmet, főleg mivel egyes típusai nálunk is igen ismertek voltak. A végén pedig felsorolnám, hogy a hazai szakirodalmakban melyik VEF táskarádió típusról mikor, hol jelent meg ismertetés.

• VEF Transistor 10: Rádiótechnika 1968/12. szám, 1969/5. szám Kádár Géza: Rádió és televízió vevőkészülékek (szürke) 1967-69.
• VEF 12 Rádiótechnika 1971 /5. szám Kádár Géza: Rádió és televízió vevőkészülékek (szürke) 1967-69.
• VEF 204 Kádár Géza: Rádió és televízió vevőkészülékek (lila) 1970-71. Renczes Tamás: Rádiókapcsolások I.
• VEF 206 Kádár Géza: Rádió és televízió vevőkészülékek (narancssárga) 1972-75. Renczes Tamás: Rádiókapcsolások II.
• VEF 202 Kádár Géza: Rádió és televízió vevőkészülékek (narancssárga) 1972-75.

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu