Tungsram - Valvo - Telefunken: Rádiócsövek 1939, Philips Rádiócsövek Miniwatt, Korszerű Tungsram rádiócsövek üzemadatai, A csövek asztala megfelelők, Rádiócsövek - Tungsram, Philips, Telefunken, Vatea, Rectron, Orion, Valvo.

Ahhoz, hogy a hibásnak vélt csövet a gyár megvizsgálhassa, szükséges a hibajelenség pontos ismerete. Ezért ezt minden beküldött csőnél közölni kell. A hibákat általában két főcsoportba oszthatjuk:
1. mechanikus
2. elektromos hibák.

A két csoportot mintegy átfogják az akusztikus hibák.

1. A mechanikus hibák közt néhány aránylag könnyen felismerhető, pl. ha az üvegbúra eltörött, a csőfej meglazult, vagy egy cső felső rácskivezetése mozog. Ugyancsak egyszerű megállapítani, ha egy cső fűtőszála ment tönkre. Ha közvetett fűtésű csövet megérintünk, azonnal észrevesszük, hogy a cső hideg. Ha valamely más elektróda szakadt a csőben, azt segédeszköz nélkül nem tudjuk megállapítani. Ezt már csak egy ködfénylámpás kis mérőberendezéssel tudjuk kimutatni. Ugyancsak ezzel lehet vizsgálni az esetleges zárlatokat is. A zárlat vagy szakadás megállapítása után még hátra van az azt előidéző ok kikutatása. Vajon a hiba elhasználódás következményee, vagy gyári eredetű. Ezt megállapítani csak a legritkább esetben sikerül a cső felbontása nélkül.

2. Sokkal bonyolultabb az elektromos hibák megállapítása. Ez már csak mérőműszerek, illetve berendezések segítségével lehetséges. Ha a készülék halk, a hiba oka rendszerint a végerősítő vagy az egyenirányítócső elhasználódása, kimerülése. Ez kb. 1000 óra (vagyis napi 45 órás üzemet feltételezve, fél év) után következhet be.

Hosszú használat után a csövek külső behatásokra (rázás, stb.) sokkal érzékenyebbek. A torzításnak, mint jelenségnek felismerése nem kíván különösebb rádiószakértelmet. Rendszerint túlvezérlésnek a következménye. Jól beállított készülékben csak az elhasznált cső vezérlődik túl.

3. Az akusztikus hibák:
Zörgés, különféle recsegő hang, mely erősödik a készülék illetve a csövek gyenge ütögetésével. Hasonló hangot okoznak a légköri zavarok is. Ez azonban az antennadugasz kihúzásával megszűnik, vagy legalábbis erősen csökken. Ugyancsak zörgést okozhat a rádiókészülék közelében lévő lazán becsavart izzólámpa, vagy bármilyen elektromos szikrázás. Búgás, állandó, a hálózat 50 periódusának megfelelő morgó hang.
Mikrofonikus a cső, ha a hangszóró által keltett levegőrezgés a csövet rezgésbe hozza és így állandóan erősödő, harangzúgáshoz hasonló vagy sípoló hangot okoz. Ez a zenei hang megszűnik, vagy legalább is gyengül, ha az audion vagy kisfrekvencia erősítőcsövet megfogjuk.

Mielőtt rátérnénk a csővizsgálókészülék leírására, nézzük meg, hogyan lehet egyszerű módon a zárlatot, szakadást, illetve az elhasználódást megállapítani.

a) Zárlat, szakadásvizsgálat
A gyakorlatban az ú. n. glimmelést alkalmazzák. Parázsfénylámpát kapcsolnak a hálózati feszültségre és ennek áramkörével sorba beiktatják a cső elektródjainak kivezetéseit. Ezek az elektródok (katód, rácsok, anód) a vákuumban egymástól elszigetelve vannak elhelyezve, és ha zárlat nincs, nem érintkeznek, a parázsfénylámpa így sötét marad. Ha zárlat van, a parázsfénylámpa kigyullad. A szakadásvizsgálat már nem ilyen egyszerű (a fűtőszálat kivéve), de nincs is rá szükség, ha áramot mérünk. Ha a katód vagy anódvezetés szakadt, anódáramot nem kapunk. Az ilyen cső használhatatlanná vált. Vezérlőrács szakadás esetén az anódáram nem vezérelhető, azaz különböző előfeszültségeknél az anódáram nem változik. Ha gyűrűs parázsfénylámpát használunk, úgy még egy másik érdekes módja van a vezérlőrácsszakadás, illetve zárlat megállapításának. Ha a csövet felfűtjük és a vezérlőrács és katód közé pl. 110 Voltos váltóáramú feszültséget adunk, úgy a parázsfénylámpán keresztül akkor, ha a rács jó, egyenirányított áram folyik a vezérlőrácshoz és az egyik gyűrű kigyullad. Ha mindkét gyűrű ég, akkor a rács zárlatos, ha egyáltalán nem ég, akkor szakadt.

b) A cső elektromos vizsgálata
Ha egy csövet mechanikai hibákra nézve megvizsgáltunk és azt jónak találtuk, még mindig lehetséges, hogy egy elhasználódott példánnyal van dolgunk, mely nem működhet kielégítően. A cső elhasználódásának oka a katód aktív rétegének kimerülése, közel fekszik tehát az a gondolat, hogy többrácsos csövet is diódakapcsolásban, csökkentett feszültség mellett vizsgáljunk meg és az egyenáramot mérve következtessünk az aktív réteg állapotára. Ezen az alapon igen egyszerű emissziós csőmérő volna építhető, melynek vázlatos rajzát az ábra tünteti fel. A műszeren át a katód kivételével az összes többi elektróda összekötése által képzett dióda a feszültségtől függő áramot vesz fel. A Tungsram rádiócsövek nagy általánosságban ilyen diódakapcsolásnál és 30 Volt váltóáramú feszültségforrásnál négy csoportba oszthatók:

Első csoport: 20 mA telepes csövek KF 4, KL5. stb.
Második csopor: nagyfr. erősítők AF7, EF 6. stb
Harmadik csopor: végerősítők AL4, EL 3. stb
Negyedik csopor: nagy végerősítők AL 5, EL 6. stb

Példánkban 10 mAes műszer alkalmazására gondoltunk és az 1, 2, 3, 4 számokkal jelzett shuntöket úgy méretezzük, hogy a normális emissziós áramból, melyet a fenti csoportokban megadtunk, 7 mA a műszeren haladjon keresztül, a többi pedig a shuntön.

Az első shuntön tehát 13, a másodikon 63, a harmadikon 113, a negyediken pedig 173 mAt kell átbocsátanunk. Az egyszerű számítás azt mutatja, hogy az első shunt 7/13, a második 7/63, a harmadik 7/113 és a negyedik 7/173ad része a műszer teljes ellenállásának. 500 Ohm/Voltos műszert feltételezve teljes kilengésnél a műszer kapcsain kereken 5 Volt lép fel mérés közben úgy, hogy ha zárlatos csövet próbálnánk is ki, és az egész 30 Voltos transzformátorfeszültség csak a műszert terhelné, a műszer csak hatszoros áramlökést kapna, és nem menne tönkre. A mérést úgy kellene végezni, hogy a csőnek megfelelő shuntöt beállítjuk, és a készüléket bekapcsoljuk, ekkor a műszer kileng. Ha a kilengés 7 mA körül van, a cső normális. 510 mA között a cső üzemképes, 5 mA alatt az emisszió már igen gyenge.

Vizsgálataink szerint a leírt emisszió mérés csak diódáknál és egyenirányító csöveknél, esetleg végerősítőknél ad használható eredményt. Legtöbb csőnél azonban nem az emisszió, hanem a meredekség érdekel bennünket. Tudjuk, hogy a pentódáknál, melyekét ma igen elterjedten alkalmaznak, az erősítés kifejezhető mint a meredekség és az anódellenállás (rezgőkör ellenállásának) szorzata. Már pedig a meredekség az előcsöveknél (nagyfrekvenciapentódáknál), melyek aránylag igen kis anódárammal működnek, nem áll törvényszerű összefüggésben az emisszió mérés eredményével. Az emisszió mérés ellen szól az is, hogy az ilyen mérés túlzottan és szükségtelenül igénybe veszi a csövet.

A piacon találhatók olyan emisszió mérő megoldások is, melyeknél a műszerrel nagy ellenállás van sorbakapcsolva és shuntök nincsenek. Ezek a megoldások elvben hibásak, mert nagyobb emissziójú végerősítő csöveknél az ellenállás korlátozni fogja az áramot, tehát éppen itt, ahol az emisszió mérése fontos volna, hibás eredményeket szolgáltat.

Egyes külföldi gyárak ezért az elmúlt évben azt ajánlották, hogy nem emissziót, hanem az anódáramot kell mérni 0 rácselőfeszültségnél. Ez az érték a tapasztalat szerint már jellemzőbb volna a cső működésére, mint az emisszió mérés. Ezen az alapon készültek különböző csővizsgálók, mellyel azonban itt tovább nem foglalkozunk, mert ez a mérés sem ad felvilágosítást a munkaponti meredekségről, mely a csövek működésének legjellemzőbb elektromos adata.

A meredekséget nem kell nagy pontossággal mérni, hogy a cső működési képességére következtetéseket vonhassunk le. A legtöbb csőnél a megadott anódfeszültség 250 Volt. A segédrácsfeszültség erősítőcső esetén többnyire 100 Volt. Végerősítő pentódáknál a segédrácsfeszültség 250 Volt. Ebből az következik, hogy elegendő, ha úgy az anód, mint a segédrács táplálására 250 és 100 Volt között választhatunk. (100 V anódfeszültségre a telepes csöveknél van szükség). A munkaponti beállításra még igen fontos adat a cső előfeszültsége is. A vezérlő rácsra csőtípusonként különböző, a katódhoz képest negatív előfeszültséget adunk a Tungsram csőkatalógus adatai szerint. Előnyös az előfeszültség előállítására külön transzformátort és külön egyenirányító csövet alkalmazni. A szükséges előfeszültségeket feszültségosztó ellenálláson keresztül állíthatjuk elő.

A Tungsram csőmérő leírása

A legtöbb rádiócsövet a készülékekben idők folyamán elhasználódott vagy hibássá vált rádiócsövek helyébe vásárolják. A csövek eladását tehát nagy mértékben megkönnyíti, ha gyorsan megállapíthatjuk, hogy melyik az elhasznált példány. A csövek működésképességének gyors ellenőrzésére alkalmas a Tungsram rendszerű csőmérő, melynek működési elvét alant ismertetjük. Sorrendileg ajánlatos először mechanikai hibákra ellenőrizni a csöveket és azután mérésre.

Igaz, hogy ha a csőben szakadás van, nem történik baj akkor sem, ha a mérés feladatát végezzük el előbb, de előfordulhatnak olyan esetek is, mikor zárlat következtében túl sok áram lép fel az anódkörben. Tegyük fel pl., hogy a mérendő cső árnyékoló ráccsal bír és ez a rács, melyet állandó egyenáramú feszültségen tartunk, zárlatba kerül a vezérlőráccsal: a zárlat által pozitívvá vált vezérlőrács akkor igen nagy anódáramot eredményez és az anódkörbe kapcsolt műszert túlzottan igénybe veheti. Vizsgáljuk tehát először a csövet szakadászárlatra és csak azután mérjük.

Megjegyezzük, hogy nem cél a hiba helyét a csövön belül pontosan megállapítani. A kereskedelmi életben teljesen elegendő meghatározni azt, hogy vane olyan hibája a csőnek, melynek következtében használhatatlanná vált. A Tungsram csőmérő elvi működése a következő:
1.) Mérés nem végezhető, míg a szakadászárlatvizsgálat meg nem történt.

Megvalósítás: A kapcsolási rajzból látható, hogy a KI tárcsás átkapcsoló első tárcsája csak akkor adhatja tovább a 110 voltos feszültséget a különböző elektródákra.

A Tungsram csőmérő kezelése

1. A csövet a megfelelő foglalatba helyezzük.
2. A hibavizsgáló KI gombot végig forgatva megállapítjuk, hogy vane zárlat.
3. A mérés keresztülvitelére szolgáló forgatógombot (és ezzel a tengelyen levő átváltó tárcsákat) az első helyzetbe hozzuk és ebben az esetben a műszer már be is van iktatva a vizsgálandó cső anódkörébe. Természetesen a műszert olyan mérési határra shuntöljük, hogy a várható anódáram jól leolvasható legyen. A várható anódáram értékét a Tungsram csőkatalógusból állapíthatjuk meg. A készülék baloldalán található még a fűtőfeszültségátkapcsoló. A mérés megindítása előtt a katalógusban megtalálható fűtőfeszültséget beállítjuk. A meredekség megállapítása úgy történik, hogy az előfeszültséget 1 Volttal változtatjuk és leolvassuk az így beálló anódáramváltozást. Az anódáramváltozás mAben, osztva 1gyel adja a meredekséget mA/V-ban.

Ha a meredekség a katalógusban megadott érték 50%ig már lecsökkent, úgy ajánlatos a csövet egy új Tungsram csővel pótolni. Különösen ajánlatos ez végerősítő csöveknél és keverő csöveknél. Az egyenirányító csöveknél is fontos a katód emittáló képessége, de ezeknél a csöveknél nem meredekséget, hanem emissziót kell mérni. Ez a Tungsram csőmérőnél úgy történik, hogy az egyenirányító csövet 15 Volt váltófeszültségre kapcsoljuk minden közbeiktatott ellenállás nélkül. Ugyancsak ennek az elvnek alapján mérhetők a diódák is, de ezek vizsgálatára elegendő 1 Volt váltóáramú feszültség. Itt is érvényes az, hogy ha a mért áramérték a táblázatban megadott érték 50%a alá esik, ajánlatos új csövet beszerezni. Ez a két utóbbi mérés a mérés átkapcsoló második és harmadik helyzetében történik.

A Tungsram csőmérő Eka kidolgozásban kerül piacra. A Tungsram csőmérő kidolgozása Fried Ferenc közreműködésével történt.

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu