A 30-as évek elejéből az egyik legimpozánsabb, ha nem a legimpozánsabb készüléket ismerhetjük most meg. Ne felejtsük el, hogy ebben az időben jelentek meg az első hangszóróval egybeépített rádiókészülékek, melyeknek kialakult stílusirányzata még nem volt. Csak egy valami volt jellemző rájuk, egy-két kivételtől eltekintve, az álló alakú forma terjedt el. Ennek oka ismert, a régi láda, doboz formájú készülékekre gyakran ráhelyezték a hozzájuk tartozó hangszórót, így a gyárak praktikusnak vélték azokat egybeépíteni. Illetve a nagyobb méretű szekrényhangszórókban bőven volt hely, oda be lehetett építeni egy rádió szerkezetét is. A hangszóróval egybeépített készülékek nagy feltűnést keltettek, a reklámok intenzíven hirdették, hogy minden egyben van, nem kell külön hangszóró, vezeték, csak egy kattintás és máris szól a műsor. Persze ehhez a villanyhálózatról való táplálás ténye is hozzájárult, mely szintén ebben az időben kezdett elterjedni.

És ekkor jön ismét egy lényeges változás, forgalomba kerülnek az első hangszóróval egybeépített rádiók, melyek ismét fából készült szekrényt kapnak és elég nagyméretűek. Az első típusok még nem is szépek nem is díszesek bár már az első típusoknál próbálnak valami megjelenést adni készülékeiknek a gyártók. Talán a túl műszaki kinézetű fémdobozokat ellensúlyozandó, tértek vissza fához. Ha egy jóval nagyobb méretű hangszóróval egybeépített készüléket is fémházba építettek volna, az vajon hogy nézett volna ki egy szobában. Ezt jól felismerték, nem is igen készült egy ilyen készülék sem.

A hangszóróval egybeépített készülékek kezdeti választéka közül messze kitűnik különleges formájával, díszes kivitelével a Szikszofon 3 S modell. Mérete is igen impozáns, közel 60 cm magas. Ezt a formát katedrái stílusnak hívják. A 3 S gyönyörű példája ennek a stílusnak, a jól sikerült formatervnek köszönhetően van egy kisebb csőszámú testvére is, a Fenomén.

A 3 S-t a 30-as évek elején virágzásnak induló hazai rádiógyártás egy szépreményű gyára a Sziksz Rádiógyár gyártotta, 1931. körül. A gyárról sajnos igen keveset tudunk annak ellenére, hogy eddigi ismereteim szerint is több mint 10 féle készüléket, anódpótlót gyártott, közöttük olyan forradalmian új megoldású modelleket, amilyeneket később sohasem gyártottak. A gyár szorosabb kapcsolatban állott az Orionnal, volt modellje, melynek a belsejét az Orion gyártotta, volt, amelyik Orion tervek alapján készült. A Sziksz név, eddig ismert nem hivatalos nem hiteles források szerint egy rövidítés: Színház Irodalmi és KulturSZövetkezet kezdőbetűiből tevődik össze. A Sziksz név egyébként családnévként is ismert, én konkrétan ismerek Sziksz családot Székesfehérváron, rádiógyártáshoz semmi közük nem volt visszamenőleg. Mint Színház Irodalmi és Kulturszövetkezet mi célból alakult, és hogy lett abból Rádiógyár homály fedi, hogy lesz a „nem műszaki"-ból műszaki vállalat. Egy teória azért van, a mindenféle műszaki művészeti irodalmi ágazatokban dolgozók rádió igényeinek kielégítésére alakult, mint szövetkezet, az ő részükre készültek a Sziksz rádiók. De lehet, hogy inkább hogy ők voltak a gyártulajdonosok.Sok itt még a nyitott kérdés, a Sziksz Rádiógyár további kutatást igényel. Ha valakinek bármi nemű információja van, kérem, jelezze felém.

Eddigi ismereteim szerint a Sziksz rádiógyár vezette be először Magyarországon a rádió bérlési rendszert. A készüléket bérbe adták a használónak, mely egy bizonyos idő eltelte után a bérlő tulajdonába került. Ez tulajdonképpen a részletfizetésre való vásárlást jelenti, mely akkor még a rádióvásárlásnál nem annyira volt jellemző, ők „bérletezzen rádiót" szlogennel reklámozták tevékenységüket. Állítólag nem ment a dolog úgy ahogy kellett volna, és részben ebbe buktak is bele.

A cégnek pedig nagy tervei lehettek a rádiógyártás terén, a 30-as évek elején a Nemzetközi vásárokon igen impozáns, jelentős kiállításokkal vettek részt. Szerencsére erről képi anyag is fennmaradt, az 1930-as és az 1931-es vásárról is, nagy standjaikon a 30-as évben Orion készülékek is felismerhetők, ez is bizonyíthatja az Orionnal való együttműködést. Az 1931-es vásáron láthatók a 3 S és a Fenomén készülékek is. A legkorábbi infó a 3 S-ről a Rádióélet 1930 48.-as számában van, tehát 1930 karácsonyára már forgalomba hozták. Ára 375 pengő volt készpénzben, mely igen komoly összeg volt akkor. Havi 21 pengőért lehetett bérelni, de 24 hónap után a bérlő tulajdonába került a készülék. Ez így már több mint, 460 pengő volt. A gyár tevékenységéről jelentek meg reklámok, bár érdekes módon magukról a készülékekről nem annyira.

Visszatérve a 3 S-re, a formája alakja párját ritkította a korabeli rádiógyártás terén, ilyen szép készüléket, másikat ekkor nem produkált a hazai rádióipar. A grandiózus méret is meghökkentő lehetett a közönség számára, az előzőkben is említett kisméretű „pléhdobozok" után. Az új irányt, miszerint egy rádiókészüléknek iparművészileg is ki kell valahogy nézni, teljes mértékben képviselte.Természetesen most 80 év után minket, gyűjtőket is rabul ejt ez a készülék, a tapasztaltabb gyűjtők előbb utóbb találkoznak vele, az első találkozás egy ilyen készülékkel mindegyikünk számára emlékezetes. Mivel rövid ideig, már igen régen működő gyárunkról van szó, általában nem ismerik a gyárat sem a készülékeit a rádiók után érdeklődők.

Tehát a 3 S most is a formájával hódít, a díszítést a mindenhol körbefutó díszléc adja, illetve a szoknyarész. A készülékház igazi asztalosipari remek, ezt a bonyolult formát sorozatban gyártani azért nem volt egyszerű.

Borítás diófurnér magas fényűre lakkozva. A nagyméretű hangszóró nyílás bordái mögé apró-mintás aranyozott hangszóróselyem került. Elől két kis skálaablak és három kezelőgomb található. A két szélső hangolás, a középső visszacsatolást szabályoz. Elől nincs is más kezelőszerv.A skálaablak barna bakelitkeret, enyhén bordázott, ezt használta az Orion is egy-két típusán. A skálák 1 80 fokbeosztásúak, hátulról skálaizzóval vannak megvilágítva.

A készülék hálózati kapcsolóval el van látva, de a kapcsoló a hátlapra került. Mai szemmel ez érdekesnek tűnik, miként nincs elől kézközeiben. Nos ez arra vezethető vissza, hogy az első hálózati készülékekre sokszor nem is tettek hálózati kapcsolót. A korabeli felfogás szerint maga a hálózati üzem volt annyira új, és annyira egyszerűsítette a készülék üzemét, a telepek, akkumulátorokkal való bíbelődés helyett, hogy már az is nagyon egyszerű műveletnek számított, hogy üzembe helyezéskor elég csak bedugni a villásdugót a konnektorba, illetve kihúzni, ha nem kívánjuk tovább hallgatni a rádiót. Egyes gyárak korabeli reklámja is erre hívja fel a figyelmet, így reklámozta készülékeit. Csak egy kicsit később gondoltak rá, hogy legyen a készüléken egy kapcsoló is, mellyel áramtalanítani lehet a készüléket, de nem azért, hogy állandóan ezzel ki-be kapcsolgassák a készüléket. Ezért került az csak hátra, nem tartották azt még olyan fontos kezelőszervnek. Ez volt akkor a felfogás, valószínű ezért került hátra a 3 S-nél is a hálózati kapcsoló.

A kapcsoló egyébként nagyon hasonlít a 40-es évek végi Orion készülékek oldalán levő kapcsolókhoz. Úgy lehet őket megkülönböztetni, hogy a későbbi Orion kapcsolók billenő szára négyszegletes profilú és hegyes a vége, míg a 3 S-nél kerekített a profilja és az egyenes végén egy kis csillagocska látható. Tehát a csillagos kapcsoló jóval régebbi. A hátlap is gondos munka, alul a szoknyarészbe kell beilleszteni, felül pedig körbe 7 db. facsavarral rögzíthető a házhoz. Alul két rézcímke is van rajta. A kisebb, sorszámozott Telefunken licenc engedély az audion visszacsatolás használatáért, a nagyobb a gyári embléma. Tartalmazza a gyárj. számot mellette a típusszámot. Jelen esetben mindkettő érdekes adat. A bemutatott példány gyári száma: 5140, ez valószínű folyó sorszámozás, vagyis az összes Szikszóion rádiók közül ez az 5140-es példány. De ez nem biztos, vagy legalábbis az adott évben lehetett így. Mindenesetre az sem valószínű, hogy ötezernél is több 3 S készült volna. A típusszám 7030, a Sziksz rádiók is 7000-es típusszámokat kaptak, mint a korabeli Orionok. Volt is a 3 S-nek Orion megfelelője, mégpedig az Orion 7033-as. Igaz az messze nem volt olyan szép, mint a 3 S, viszont a belső szerkezet a 7033 alapján készült, de nem azonosak. Jobboldali nyílásban vannak az antenna bemenetek A1-A4, villanyantenna banándugója, és a föld. Alul középen található egy nagy nyílás, csőcsere céljára, hogy ne kelljen az egész hátlapot leszerelni. Lyukacsos vaslemezzel van lefedve, 4 db. ricnis anyával van rögzítve. Alatta majdnem középen két lyuk mögött a pick-up bemenet hüvelyei vannak. Felül két kb. 9 cm-es nyílás ugyanolyan hangszóróselymet kapott mint elől. Ez a két nyílás és a lyukacsos vaslemez Orion jellegzetesség. A hátlapra került felülre a lengőnyelves hangszóró, az állítógombjával. A szerkezet mozgató szárára van rögzítve a nagyméretű membrán. A szerkezet Orion gyártmányú alumínium öntvényvázas. A hátlap levételekor óvatosan kell eljárni a membrán miatt, illetve oldani kell a hangszóró selyemszigetelésű zsinórját, és a hálózati vezetéket. A hátlapot eltávolítva rögtön feltűnik a fekete vatta-tú'll szerű keret, melynek nekifekszik a hangszórómembrán pereme. A shasszi egy bakelitlap, alumíniumlemez burkolattal, mely gondolom a közös földpont, illetve árnyékolásként is szolgál. A shasszi szerelése szépnek mondható, engem mindig lázba hoz ha meglátom. Szinte kisipari kézimunka, ebből kifolyólag jól restaurálható.

Lássuk az alkatrészeket. A hálózati trafó, és fojtó Orion gyártmány. Típusszám is van, a hálózati trafó a 3056-os típus. Külön csőfoglalat nincs, a bakelitlapon vannak kialakítva. A két hangoló forgó „rövid" Ferro-Stella gyártmány. A Ferro-Stella forgók azonos felépítésűek a híres TRT Y forgóval, csak ezeken nem Y jel, hanem három csík alkotja az alulemez merevítését. Méretileg is azonosak, de a Ferro-Stella gyártott egy kisebb, rövidebb kivitelt is, (a TRT nem) ez került a 3 S-be. A visszacsatoló forgó négyszögletű bakelitforgó.

A forgók egy lyukacsos vas tartószerkezetre vannak szerelve, ezen van kialakítva a két belső mikrodiál is. A tárcsák bakelitből vannak, ráragasztott papír skálával. A tárcsa a fokbeosztás alatt ki van vágva, így a skálát hátulról a skálaizzó szépen megvilágítja. A tárcsák fölé a készülékházra fekete fotókartonból fényterelő gyanánt két csíkot ragasztottak. Szembetűnő a két nagyméretű rezgőköri tekercs, az egyik álló, a másik fekvő helyzetben van rögzítve.

A huzalozás sárga színű régebbi fajta vastagabb acetáthuzal. Hátul a pick-up és antenna hüvelyek is bakelit lapokra vannak szerelve. Az antenna piros, a villanyantenna fehér színű megkülönböztethető alátéteket is kaptak.

A shasszi két facsavarral van rögzítve a két hátsó sarokban, elől falécek közé kell beilleszteni. A készülékház alul zárt, akkortájt még nem volt leszerelhető fenéklap, még ilyenre nem gondoltak. A két facsavar oldása után kiemelhető a shasszi, de óvatosan az alulra szerelt alkatrészek épsége miatt. Alul a huzalozás egy részénél a sárga acetáthuzal varniscsőbe is be van húzva. Alulra került a blokktömb, Ericsson gyártmány, a 0,1 mikroF blokk is. A nidertrafó Orion típus. A kisebb lapos kondenzátorok is Orion gyártmányúak. A feszültség osztó ellenállás is Orion márka, úgynevezett „hernyó" ellenállás. Selyemszálra spirálisan feltekercselt vékony ellenálláshuzalból készül, melyet bakelitlapra tekernek fel. A szerelés tehát jól áttekinthető, nagyon hasonlít még az egy-két évvel korábbi ládakészülékekhez.

A készülék 3+1 -es csak középhullámra, nagyfrekvencia előerősítő, audion, végerősítő, egyenirányító. A kapcsolás teljesen alap, nem is nagyon kell magyarázni. Kapcsolása tudomásom szerint sehol nem jelent meg a korabeli szakmai irodalmakban. így a restaurálás folyamán a közölt kapcsolási rajzot a készülékről rajzoltam ki. Esetleges más példányoknál némi eltérés lehetséges. A csövek 2 x AR4100, PP415, vagy L414, PV495 ha Tungsram csöveket használunk.

A 3 S-nél mind minden Szikszofonnál, minden kényes pont a restaurálás során. Ez a típus viszont könnyen restaurálható, ha van hozzá alkatrész. Ezt tapasztalatból mondom, mert az évek folyamán öt készüléket újítottam fel, építettem újjá. (Ezért is hoz lázba, ha látok egy új példányt belülről.)

Természetesen nagyon sok nüansznyi apróság is van, mint minden készüléknél, melyekre itt nem is lehet kitérni, de ha valaki ilyen készülékkel „küzd" szívesen adok felvilágosítást személyesen is.

A bemutatott példány már nagyon régóta a gyűjteményem darabja, és már nagyon régen átesett a restauráláson.

Már régen volt, de elég jól emlékszem az esetre, mert a felújítását, nagy élményként éltem meg. Szerencsére elég jó állapotban volt, ami azt jelentette, hogy elég eredeti volt a szerkezete. Az előlapon egy-két rövidebb díszléc hiányzott, a hangszóróselyem szakadozott volt. A díszléceket pótoltam, a ház új fényezést kapott, ami sok év után már nem is látszik.A hangszóróselyem javítása nagyobb kihívás volt, egy érdekes megoldást alkalmaztam, melyet csak itt ennél a készüléknél lehetett alkalmazni. Mivel a bordák között sok helyen szakadozott volt a selyem, nagyon óvatosan lefejtettem, és egy bordányi távolságban oldal irányba eltolva ragasztottam újra fel. Igy a bordák mögé kerültek a szakadozott részek, és az eredetileg a bordák által takart ép szövetrészek kerültek napvilágra. Nagyon pepecs munka volt, de megérte. Maradhatott az eredeti anyag. Az üres ház fotóján jól látható a selyem szakadozott volta. Sajnos ezek a nagyon vékony selyem anyagok nagyon kényesek, csak ritkán menthetők meg, mint a jelen esetben, még ha kisebb hibák maradtak is, akkor is inkább az eredeti megmentése mellett döntöttem. A belső szerkezet elég jól egyben volt, nider trafó nem volt szakadt, a blokktömb is eredeti, csak az első anódszú'rő kondenzátor kapott plusz egy 10 mikroFos elkót. Ez látható is a szerelés fotóján. A feszültségejtő ellenállás is jó volt, pedig ezek a tekercselt „hernyó" ellenállások szinte kivétel nélkül szakadtak. A kis Orion kondenzátorok is eredetiek. Aztán amikor meg akartam szólaltatni a készüléket jött a csalódás, zárlatos volt a hálózati transzformátor. Talán emiatt tették félre valaha a készüléket. Szerencsére a vezetéket könnyen le lehet forrasztani a forrfülekről, újra lett tekercselve az egész, a meneteket visszaszámoltam. Igy a menetszámokat is meg tudom adni. Ez bármelyik vastagabb vasmagú 3056-os Orion trafóhoz jó, de készült vékonyabb kivitelben is kevesebb vasmaggal, oda ezek a menetszámok nem megfelelőek.

Ezek után már megszólalt a készülék. A sok munka után kicsit sokat vártam tőle, és nem hozta azt, amit szerettem volna tőle hallani. Tulajdonképpen nem sokkal jobb, mint egy egyszerű 2+1 -es, egy kicsit érzékenyebb az előfokozat miatt, de a két skála kezelése kicsit kényelmetlen. Az előerősítőbe AG 495-öt téve érezhetően érzékenyebb lett a készülék. Aztán elgondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen nem várhatok csodákat tőle, a kapcsolást megnézve valóban semmivel nem több egy egyszerű 2+1 -esnél csak ki van egészítve egy legegyszerűbb triódás előerősítővel. Tehát csodát nem szabad várni a 3 S-től, hisz csak egy egyszerű 3+l-es. A készülék az őszi közgyűlésen megtekinthető lesz.

Kóger László

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu