A készülék ismertetése az előző részben igencsak felkeltette az érdeklődést. Igen sokan segítettek, még soha ennyien, köszönet érte. Fontos információk kerültek elő. Aki már foglalkozott valaha is a 313-assal az tapasztalhatta, hogy sok itt a kérdés, néhányat gyűjtő szempontból fontosat, az előző rész végén én is feltettem. Többségükre meg is van a válasz. A legfontosabbak: a RÁVA szó egy rövidítés, Rádió és Vákuumtechnika. Ennek hivatalos nyomát azóta sem találtam, de a Rádiótechnika 2001. évkönyvben megjelent „A Magyar Adócsőgyár története" című cikkben (nagyon jó írás!) Pécs László oki. villamosmérnök visszaemlékezésként említi ezt. Hihetünk neki, hisz a kezdetektől a végéig ismerte az Adócsőgyár tevékenységét főmérnökként. A rövidítés logikus is, a Magyar Philips Műveknél együtt volt a rádiógyártás és a vákuum-technikai gyártás szakmai tapasztalata. Az utóbbit a régi vateás szakemberek tudása biztosította. Erre a tapasztalatra alapozva alakult meg az Adócsőgyár, ezta nevét 1951. január 24-én vette fel. A dátumok fontosak, teháta Magyar Philips Művek 1949. év végi államosítása után még egy-két hónapig Philips, majd RÁVA néven gyártották a 313-ast a Philips gyártó soron. Kb. addig, míg a rádiógyárfást le nem választották a Magyar Philips Művektől, (1950. második felében történt.) illetve amíg le nem gyártották az államilag megrendelt Néprádiók innen megrendelt részét. Ez valószínűleg az Adócsőgyár 1951. év eleji alakulása előtt meg is történt.

Érdekes a fémdoboz-fadoboz kérdése, ugyanis a RÁVA készülékek először alumíniumházzal, majd fadobozos kivitelben készültek. Az Orion, Siemens, Telefunken és a Philips Néprádiók csak alumíniumházzal készültek. A korabeli reklámokon is csak a fémdobozos kivitel látható. Az alumíniumház nagy teljesítményű 1000 tonnás nagyságrendű présgépen készült hidegfolyatásos eljárással. Legalábbis valószínűleg. A megfelelő méretű lágy alumínium pasztillát belehelyezték a présszerszámba, mely a nagy nyomás hatására hidegen is megfolyva kitölti a présszerszám üregeit, felveszi a doboz alakját. így készültek a kF burák és egyéb hasonló alumínium alkatrészek is. Nagy szériánál a gyártás gazdaságos, ha megvan a présszerszám és a gép. De hol volt a háború után ilyen nagyteljesítményű présgép? A rádiógyáraknál nem hiszem, főleg amilyen a kF-eknél jóval nagyobb méretű készülékháznak (a 323-as Típusszuper még nagyobb alumíniumháza is) gyártásához kellett. Inkább valószínű valamelyik külső nagy gyár készítette a házakat. Esetleg talán a Siemensnél, ott lehetett ilyen, ez megmagyarázná részvételüket a programban.

Állítólag az alumíniumház gyártása gazdaságosabb volt, mint a fakáva, ami elég érdekes, mert közvetlen a háború után az alumíniumgyártás még nem lehetett túl nagy volumenű. Gondolom a sok hadak útján elhagyott hadianyag újra feldolgozása adhatta egy részét az alumíniumgyártásnak. Persze egy ilyen nagyteljesítményű présgépnek az ország újjáépítése során akadt sok más fontosabb feladata is, ez lehetett egy ok, ami miatt leálltak az alumíniumház gyártásával. A másik, az alumínium ház érintésvédelmi, biztonságtechnikai szempontból egy idő után biztosan nem felelhetett meg a szabványoknak. Ennek a szempontnak illetve esetleges szabványi változásnak nem néztem utána. Mindenesetre a fémház antenaként is működött, ami a fadobozos RÁVA készülékeknél már elesett. Viszont a fakáva gyártása bizonyára jóval több munkásnak adhatott kenyeret. Ez is lehetett szempont, és ha megnézzük a RÁVA fadoboz egyszerű felépítését, láthatjuk, hogy sikerült annak a gyártását is valószínűleg gazdaságossá tenni.

Azért itt a fakávánál megemlíteném, hogy később a 115 A típusnál elhagyták a shasszi és a lábazat közötti szigetelést. így a shasszin keresztül a hálózat közvetlenül érintkezett a fadobozzal. Ha egy ilyen készüléket beállítottak mondjuk egy mosókonyhába, vagy konyhába ahol állandóan főztek, a gőzt magába szívhatta a fa. Ebben az esetben pedig nem volt tanácsos a készülékházhoz nyúlni, mert bizonyára rázott. Ez a 313-asnál nem állhatott, csak ha megsérült a szigetelés. Egy másik fontos nyitott kérdés volt, hogy gyártotta e a Siemens és a Telefunken is a 313-as Néprádiót. A kérdés félig továbbra is nyitott, de úgy néz ki, hogy igen, mindössze néhány ezres darabszámban. Ráadásul teljesen külön gyáriszám sorozattal, de erről majd a gyári számoknál. Egy-két gyűjtőtársuknál van Siemens és Telefunken példány, melyeket átvizsgálva megállapítottuk, hogy azok tényleg Siemens és Telefunken példányok. Eddig sajnos korabeli információt nem találtam, hogy milyen arányban készültek az egyes gyáraknál a 313-asok.

A Siemens-Telefunken-nél is érdekesen alakult az államosítás és az az előtti időszak és természetesen ezzel kapcsolatban a Néprádió kérdése is. Készpénz ára 380 Ft volt, mint ahogy az előző számból kimaradt ismertető mutatja, és OKÁ-utalványra (Országos Központi Áruhiteliroda N.V.) 12 havi részletre. Érdekes, hogy egyik gyár, gyári ismertetőjében sem ismertették, sem az Orion, sem a Siemens-Telefunken reklámanyagában nem szerepel. A Philips gyár 1949. november 20-i keltezéssel indította újra a Philips Híradó c. kiadványát, mely az 1949-50. évad rádiókészülékeit ismerteti. Nincs közöttük a 313-as Néprádió. Tehát látszik, hogy a 313-as állami megrendelésre készült, és fenn is tartotta magának a jogot a terjesztésére is, nagy valószínűséggel a Villamoscikk és Rádió-nagykereskedelmi N. V-n keresztül. (A Nemzeti Vállalatok állami vállalatok voltak.) Bizonyíték erre a két mellékletként közölt kiadvány is, melyek szerint a VILLRAD kezelte az átállítások ismertetését is. Ezen kívül láthatnak négyféle gyufacímke reklámot is lapunkban a Néprádióról. Most pedig rátérek a gyári számok szerinti csoportosításhoz, mely sokak segítségével állt össze. Sokan bizonyára rátalálnak saját készülékük gyári számára. A lista hasonlóan fontos információkhoz juttat minket, mintáz előző Néprádiónál. A lista egyenlőre ennyi, de már ez is tanulságos és remélem még bővül. Látszik, hogy milyen alsó és felső sorozatszámú készülékek lennének még érdekesek. Ahol kérdőjel van, ott az infó kilóg a sorból vagy nincs információ. Látható, hogy az alacsonyabb sorozatszámok a Philipsek és a RÁVÁ-k. Ahol nem írtam ki az mind aluházas. Az összes Orion készülék is fémházzal készült. A 70 ezresek mind Philipsek és ezek régebbi kivitelűek, mert a Philipsen belül is kétféle volt, erről majd a műszaki ismertetésnél. A 80 ezres Philipsek azonosak voltak a RAVA kivitellel, melyek még aluházasak voltak. A váltás Philipsből RÁVA-ra a 80 ezres széria közepe vége körül lehetett. Aztán a RÁVA kb. 100 ezernél váltott fadobozra. Van némi eltérés, de természetesen bármikor megeshetett egy dobozcsere. Természetesen a még több készülék vizsgálata adja meg a pontosabb adatokat. Tehát az eddigi lista szerint a Philips-RÁVA sorozat kb. 40 ezres széria lehetett. A Siemens-Telefunken típusok a 400 ezres sorszámot kapták. De ezekről csak két példány ad eddig bizonyítékot. Az Orioné a lista eddigi adatai szerint jóval nagyobb, kb. 100 ezres széria volt. A Oriont az államosítások, átprofilirozás nem érintették, így az tovább, legalább 1951. évvégéig, 1952. év elejéig gyártotta a 313-ast. Ehhez van egy érdekes adatom, nézzük meg a Rádiótechnika 1952. februári és az 1952. júliusi számok címlapját. Jól látható, hogy a februári címlapon még a 313-as shasszit, míg a júliusi címlapfotón már a 115 A shasszit szerelik a lányok. A két shasszit jól meg lehet különböztetni. Ha elfogadjuk ezt a tényt, amit azért én valószínűnek tartok, hogy a fotóanyag viszonylag naprakész volt, amit a Rádiótechnika leközölt, akkor a két lapszám bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a 313-as 1952. év elején még gyártásban volt. A kép méghozzá egyértelműen az Orion313-as shasszit mutatja. Az RT miért közölt volna le mondjuk csak hónapokkal is korábban készült fotóanyagot, szerintem ez nem valószínű. A két fő gyártó az Orion és a Philips shasszija között azonnal észrevehető eltérések vannak. Hangszóró, tekercskészlet, kimenőtrafó és még sok apróság. A Siemens-Telefunken viszont a Philips shasszit használta. A további műszaki ismertetés a III. részben. Továbbra is várok gyári számokat, adatokat információkat hozzászólásokat, mind az öt variánsról, de főleg a Siemens-Telefunken kivitelről!

Kóger László

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu