Az 1-ső ábra a készülék kapcsolási vázlatát mutatja. Az antenna részben induktíve, részben galvanikusan van az első lámpa rácsköri tekercséhez csatolva. Ez a — ha úgy lehetne mondani — félaperiodikus csatolás elősegíti a készülék szelektivitását amellett, hogy a készülék katódoldala le van földelve. Az első fokozat egy nagy (rádió) frekvenciaerősítő, a második egy induktív-kapacitív visszacsatolt audion, amely után egyetlen alacsonyfrekvenciájú (hangfrekvenciás) erősítő következik. Ezzel lényegében semmi újat nem mutattunk és így a készülék maga, amint látjuk a már sok ezerszer bevált háromlámpás készülék, amely a legkülönbözőbb hangzatos nevek alatt több-kevesebb változással láttak napvilágot. A magasfrekvenciájú rész egyetlen fémlappal le van árnyékolva, illetve ez az árnyékolólemez elválasztja a magasfrekvenciájú részt a többitől. Az antenna a néhány menetes antennatekercsen keresztül a földbe megy. Ugyanide van kapcsolva a készülék lámpáinak a katódja, az árnyékolólemez, a visszacsatoló kondenzátor rotorja, a két hangoló kondenzátor rotorja, a két rácstekercs egyik oldala, a hálózati transzformátor anódtekercselésének a középleágazása, az összes mikrofarados tömbkondenzátorok egyik oldala és végül egy 2000-ohmos ellenálláson keresztül a fűtőfeszültséget szolgáltató tekercselés középleágazása. Szóval ez a katódoldal a készülék nullpontja.

Az első lámpa rácsköre egy tekercsből és egy vele parallel kötött 500 cm-es forgókondenzátorból áll. A tekercsnek azon oldala, amelyiken felül az antennatekercs van, az első magasfrekvenciájú erősítőlámpa rácsához vezet, míg a másik oldala a kátédhoz. A kondenzátornak a sztátora esik a rács felé, a kézkapacitás elkerülése miatt. Az első lámpa anódjából a második tekercskomplexum egyik oldalán lévő tekercsén át az anód pozitív oldalához, vagyis a fojtótekercshez megyünk. Az az oldal pedig, amelyik ehhez az anódtekercshez közelebb esik, a rácsköri tekercsnél a második lámpa rácskomplexumához, illetve a második hangoló kondenzátor sztátorához vezet. A rácskomplex egy 250 cm-es tömbkondenzátorból és egy evvel parallel kötött 2-megohmos ellenállásból áll. A hátralévő tekercs a visszacsatolásra szolgál; ennek egyik oldala a második lámpa anódjához van kötve, a másik oldala pedig egyrészt a visszacsatoló kondenzátor sztátorához, másrészt pedig a magasfrekvenciájú fojtótekercs egyik végéhez megy. Ez utóbbin keresztül az alacsonyfrekvenciájú transzformátor primer tekercsének kezdetéhez megyünk. Ennek a tekercselésnek a vége egy 10.000-ohmos ellenálláson keresztül az előbb említett pozitív oldalhoz, vagyis a fojtótekercshez van kötve. A primer oldalnak az a része, amelyik az ellenálláshoz csatlakozik egy 0.25 mikrofarados tömbkondenzátoron keresztül a katódvezetékhez van kapcsolva. Az alacsonyfrekvenciájú transzformátor szekunder tekercselésének a kezdete a katódoldalhoz, vége pedig a harmadik lámpa rácsához vezet.

Az előfeszültséget az előbb már említett 2000-ohmos ellenállás feszültsége adja. A harmadik lámpa anódja a hangszóró egyik pólusához vezet, míg a másik pólust a pozitív anódhoz, vagyis a fojtótekercshez kötjük. Ha modern háromrácsos lámpával dolgozunk, akkor a segédrácsot ugyancsak a fojtótekercshez kell kötni, vagyis ez is annyi feszültséget fog kapni, mint maga a lámpa anódja, kivéve, ha valamilyen különleges előírás erre vonatkozólag meg nem változtatja a kapcsolást. Ez természetesen a használt lámpától függ, és így mindig eszerint kell alkalmazkodni a készülék kapcsolásának. Semmi hátrány, vagy akadálya nincs azonban a közönséges egyrácsos végerősítő-lámpa használatának ezen a helyen. Megjegyezzük még itt, hogy a telepes készülékekhez használt végerősítő lámpa éppen úgy megfelel, mint akár egy váltóáramú közvetett izzítású lámpa. A végerősítő ugyanis a legkevésbé reagál a váltóáramú pulzálásokra és ezért itt nem szükséges a nagyfogyasztású és meglehetősen drága váltóáramú lámpa, hanem az eddig is használt és telepes készülékhez vásárolt végerősítő éppen olyan jó szolgálatot tesz. A teleppótló rész egy hálózati transzformátorból, egy fojtótekercsből és összesen 101/2 mikrofaradnyi tömbkondenzátorból áll.

A transzformátort úgy kell megválasztanunk, hogy annak a primer oldala alkalmazkodjék a mi hálózatunkhoz, vagyis ha a hálózatunk 110-voltos, akkor 110-voltos transzformátort kell kérjünk, ha pedig 150-voltos, akkor 150-voltosat és így tovább. A hálózatunk feszültségét a villanyóránkról tudhatjuk meg. — Az egyenirányító-lámpa kétoldalas, vagyis az egyenirányító-lámpának a működése által a váltóáram mindkét félhullámát kihasználjuk és így sem veszteségünk nincsen és a váltóáramú bugás is kevesebb, mint a nagyon elterjedt egyoldalas egyenirányítóknál. A fojtótekercs bő méretezése garancia arra, hogy a váltóáramú zúgást még a külföldi állomások vételénél se halljuk és így a vétel, még akkor is élvezhető legyen, ha távoli és kisenergiájú álállomásokat veszünk. A teleppótló rész bekötése egyszerű. Az anódtekercselés két végét a ventillámpa fűtésének közepe a fojtótekercshez megy. A fojtótekercs előtt egy 4-, utána pedig egy 6-mikrofarados tömbkondenzátor fekszik.

A fojtótekercs másik oldala adja a pozitív anódot. A váltóáramú fűtésű lámpák részére külön 4-voltos tekercselés van (a hálózati transzformátoron a legalsó sor), amelynek középkivezetését egy 2000-ohmos ellenálláson (fejhallgató-tekercs) keresztül a katódhoz kötjük. Ezzel az ellenállással parallel kötünk egy 0.5 mikrofarados tömböt. A másik 0.25 mikrofarados tömb, amint már említettük, az alacsony frekvenciájú transzformátor primer oldalának a végéhez van kapcsolva. Ha nem hangszórón, hanem fejhallgatón akarunk venni, akkor tanácsos még egy kimenő transzformátor alkalmazása is.

A készülékhez a következő alkatrészek szükségesek:
1 db hálózati transzformátor, „Astra" Lk 64, vagy Lk 75;
1 db fojtótekercs, „Astra" F 50, vagy F 75;
1 db alacsonyfrekvenciájú transzformátor 1:3;
2 db „Astra" Hf. former. 200—600-ig és 600-2000-ig;
2 db „Astra" Coupling 200—600-ig és 600-2000-ig;
3 db lámpafoglalat 5 kivezetéssel;
1 db lámpafoglalat 4 kivezetéssel;
2 db 500 cm légszigetelésű kondenzátor (egyforma karakterisztikával)
1 db fix dielektrikumú 250, vagy 300 cm forgókondenzátor;
1 db kikapcsoló erősáram részére;
1 db 10.000-ohmos ellenállás;
1 db 2-megohmos ellenállás;
2 db 2000-ohmos ellenállás (fejhallgatótekercs);
1 db 6-mikrofarados tömbkondenzátor; 1 db 4-mikrofarados tömb;
1 db 250 cm tömb;
2 db 0.25-mikrofarados tömbkondenzátor;
6 db banánhüvely;
2—3 méter 0.75-ös gömbzsinór;
1 db árnyékolólemez;
Szigetelt kötőhuzal, szerelőlap, csavarok és egyéb apró szerelési anyag.

A készülék alkatrészeinek természetes nagyságú rajzát a mellékelt kittrajz mutatja. Ennek egyik oldalán láthatjuk az alaplap felső, a másik oldalán az alaplap alsó oldalát. Az előlapon az alaplap úgy lesz elhelyezve, hogy a mikrofarados tömbök aláférjenek, tehát az alaplap nem az előlap alsó széléhez lesz erősítve, hanem annál annyival följebb, amennyi helyet a kondenzátorok laposan fektetve elfoglalnak. Az előlapnak arra a felére, amelyik az alaplap alá esik, a 6 hüvelyen kívül a kapcsoló jön, míg az előlap felső oldalára a két légszigetelésű és egy fix dielektrikumú forgó kerül. A készülék szerelésénél vigyázzunk, hogy minden alkatrész ugyanúgy és ugyanolyan helyzetben legyen fölerősítve, ahogyan ez a kittrajzon látható, mert a készülék ezzel az elrendezéssel már sokszorosan ki van próbálva és így nem érhet bennünket kellemetlen meglepetés az építés után. Az alkatrészeket a lehető leglelkiismeretesebben kell fölerősíteni és minden csavarra vigyázni, hogy azok közül egyik se lazulhasson meg. Ha már az alkatrészek fölerősítésénél könnyelműen bánunk, akkor nem sok reményünk lehet a működésre. Igen helytelen az a bizonyos és az amatőrkörökben sajnos igen nagyon elterjedt — „provizórikus" — bekötési mód. Ez annyi hibának és kellemetlenségnek lehet a kútforrása, hogy nem tanácsoljuk különösen a hálózati készülékeknél ezt a bekötési módot. Még akkor se sajnáljuk a helyes elrendezést és bekötést, ha csak próbálni akarjuk a készüléket!

Az alaplap alá kerülnek a mikrofarados tömbkondenzátorok, ellenállások és a rácskomplex. A huzalozást az alaplap alatt végezzük el. Ennek a kötésnek a könnyítésére számozva vannak azok a furatok, amelyeken az egyes kötések az alaplap alá mennek, illetve onnan a felső oldalra kerülnek. A készülék építését azzal kell kezdeni, hogy a megfelelő nagyságú elő- és alaplapot meg kell fúrni. A kittrajz az eredeti nagyságot mulatja és így ennek segítségével minden további nélkül megjelölhetjük a furatok helyét. Ha a dobozunk valamivel nagyobb, az nem baj, csak kisebb ne legyen, mert ez a nagyság éppen megfelelő a készüléknek és kisebbre már nem szorítható az alkatrészek túlzsúfolása nélkül, ami pedig a legtöbb esetben káros befolyású szokott lenni. Mikor az összes alkatrészeket fölerősítettük úgy az alaplapra, mint az előlapra, akkor a két szigetelőlapot a paneltartók segítségével összecsavarozzuk és megkezdjük a bekötést. Irányelvül szolgáljon, hogy a készüléket körönként kössük be, mert így a legbiztosabb, hogy nem tévedünk, és nem hagyunk ki kötéseket. Kezdjük például a hálózati és teleppótló rész bekötésével. Először a hálózati transzformátor primer részét kapcsoljuk össze a gömbzsinórral, amelyre rászereljük a konnektordugót. A hálózati transzformátor középső sorának a középkapcsa a pozitív anódot adja és ezért ezt a fojtótekercshez és egyúttal a négy mikrofarados tömbkondenzátorhoz vezetjük. —

A fojtótekercs másik oldalát a hat mikrofarados tömbbel, a hangszóró pozitív kapcsával, az első lámpa anódtekercsének a végével, 10.000-ohmos ellenállással és esetleg a hangszórólámpa segédrácsával kell összekötni. A hálózati transzformátor anódtekercselésének a közepe (legfelső három kivezetés körül a középső) a katódokhoz, a kondenzátorok rotorjaihoz, a mikrofarados tömbök másik oldalához és a kétezerohomos ellenálláshoz lesz kötve. Ezt az ellenállást a váltóáramú lámpák fűtőtekercsének a közepéből (a hálózati transzformátor legalsó három kivezetése körül a középső) vezetjük. Ezekkel a kötésekkel a hálózati rész teljesen kész. Hátramarad az audion és a magasfrekvenciájú, valamint a végerősítő hátralévő kötéseinek az elvégzése. Ez sem különös, és ha vigyázunk igen gyorsan és könnyen megy. Az antenna hüvelyét az antennatekercs egyik oldalához kötjük, míg ennek a tekercsnek a másik oldala a katódoldalhoz vezet. Ugyanide kell még a transzformátor házát, a fojtótekercs házát és a földet bekötni.

A két rácsköri tekercs egyik oldala szintén ebbe a kötéscsoportba tartozik. A két rácstekercset és a visszacsatoló tekercset, valamint az alacsonyfrekvenciájú transzformátort és rácskomplexet bekötve készen vagyunk a kötésekkel. Most még egyszer tüzetesen átnézzük az összes kötéseket, nem hagytunk-e ki valamilyen kötést, vagy pláne nem kötöttünk-e valamit helytelenül és rosszul? Minden forrasztás a lehető legszilárdabb legyen és az egyes forrasztott vezetékeket semmi szín alatt ne lehessen kézzel széjjelhúzni. Az ilyen forrasztások ugyanis sohasem fognak kellemetlenséget okozni, ami pedig az úgynevezett ragasztásnál igen könnyen megtörténhet. A forrasztás addig sem tart, ameddig a készülékkel készen vagyunk és már az első bekapcsoláskor keresgélhetjük a hibát. A használt huzal különösen a fűtővezetékeknél ne legyen vékony, mert itt meglehetős áramerősségek haladnak át, amelyek a túl vékony huzalt könnyen átégetnék.
A készülék bekapcsolása a lehető legegyszerűbb.

A konnektort a hálózat bármely részén bekapcsoljuk, a lámpákat beillesztjük, de ezelőtt meggyőződünk arról, hogy a kikapcsoló ki van-e tényleg kapcsolva. A lámpák csak egyféleképpen mennek a foglalatba és így nem történhet baj. Most bekötjük az antennát, földet, a hangszórót és bekapcsoljuk a kapcsolót. A készülék nem kezd abban a pillanatban dolgozni, amint a telepes készülékeknél meg voltunk szokva, hanem pár másodperc kell, amíg a lámpák izzószálai fölmelegítik az őket körülvevő emittáló réteget. Ezért, ha a készülék csak egy fél perc múlva működik, nem kapcsoljuk ki előbb. A kondenzátorok mind be legyenek hajtva a legnagyobb kapacitásra, kivéve a visszacsatoló kondenzátort, amelyet éppen ellenkezőleg teljesen ki kell hajtani. Ezután a két légszigetelésű hangoló kondenzátorral egyformán haladva megkeressük a helyi, vagy a nálunk legerősebben hallható állomást, amely bizonyára azonnal jelentkezni fog. A hangerőt és szelektivitást szabályozhatjuk a visszacsatoló kondenzátor beforgatásával. Abban az esetben, ha a kiforgatott visszacsatoló kondenzátor dacára is visszacsatolna a készülék a visszacsatoló tekercs meneteiből vegyünk le. Ha a helyi, vagy a legerősebb állomást megtaláltuk, akkor az ismert mód szerint könnyű szerrel megkereshetjük a többit.

Ha a készülékünk az első bekapcsoláskor nem működne, vagy a transzformátor melegedne, kapcsoljuk ki azonnal és keressünk valami hibát. A lámpák eltérően az egyenáramú lámpáktól, erősen melegednek, de ettől nem kell megijedni, mert ez nem jelent semmit.

A készülék olyan kevés áramot fogyaszt, hogy sok esetben még az órát sem indítja meg. Üzeme tehát rendkívül rentábilis és sokkal olcsóbb, mint az akkumulátoros készüléké. Üzemköltsége egy hónap alatt csak filléreket tesz ki, még annyit sem, mint amennyit egy akkumulátor töltésért fizetni szoktunk.

A készülék minden nagyobb európai állomást hangszórón kell hozzon.

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu