Ez a kis készülék a szovjet Dnyepropetrovszki Rádiógyár terméke az 50-es évekből. Mint ahogy az elnevezésében is benne van 1952-es modell, amit aztán több évig is gyártott a gyár. Ez a Szovjetunióban jellemző volt egy-egy típust több évig is némi módosításokkal továbbgyártottak. Ez a példány is 1958-ban készült, a beépített alkatrészeken levő dátumokból ez ragyogóan megállapítható. Ez nagyon jellemző a szovjet készülékekre, szinte minden alkatrészen szerepel az adott alkatrész gyártási dátuma. Tehát 6-8 évig is készült egy-egy modell, a Szovjetunióban nem volt divat az évenkénti új sorozat forgalomba hozatala. Ha egy típust felszerszámoztak, akkor azt addig gyártották, ameddig csak lehetett. A készülék már vagy 30 éve birtokomban van, és ha jól emlékszem ebben a készülékben láttam először acélcsöveket, addig sosem. Kereskedelmi forgalomban ez a típus nálunk biztosan nem volt, inkább a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok „tagjai" hozhatták magukkal. A saját példányomon kívül, talán ha egy-két ilyen készüléket láttam hosszú időn át, a bolhapiacokon sem láttam ilyet.

Jellegzetes orosz készülék, 4+1 csöves, kisméretű darabnak számít. A készülékház rétegelt lemezből van, külsőre úgy néz ki, mintha szép furnérozást kapott volna, de ez csak úgy néz ki. Ugyanis gondolom szovjet újításként a tömegtermelés érdekében nem bíbelődtek furnérozással, a szép famintázatot papírborítás adja. A kész kávát beborították fautánzatú tapétával és lelakkozták. Persze gondolom nem tapétával, hanem erre a célra gyártott papíranyaggal, amit faerezeteire nyomtattak, és ami szépen lakkozható. Ez a kis és közepes szovjet típusoknál általános volt, több ilyen készülékem is van. Bizonyára a gyorsabb és olcsóbb gyártás volt a lényeg, mert fájuk a fadobozhoz lett volna bőven. Egyébként még a furnérozás helyett kétféle technológiát ismerek, melyet a szovjet kis készüléken használtak a gyárak, azokat is az adott készülékismertetőkben majd megismerhetjük. Természetesen szép nemesfa furnérozást is alkalmazták a komoly készülékeknél, de azt drága megoldásnak tartották. A külsőt nagyon emeli a fekete bakelit díszkeretezés, mely négy részből van összeépítve. A hangszóróvászon világos drapp, sötétebb beütéssel, mintával. A mindössze két kezelőszerv dupla gombokból áll, baloldalt csak hangerő és bekapcsol, jobb oldalt a belső nagygomb hullámváltó, külső kicsi hangolás. Hangszínszabályzás nincs. A skála egyszerű, csak a hullámhosszat jelöli méterben, világoszöld színnel. Skálamutató fehér, a hullámkörzetet egy kis fehér mutató jelzi, hogy melyik skálarészt kell nézni. Ez nagyon hasonlít a 40-es évek Philips megoldásához. A hátlap világosbarna „papundekni", a jellegzetes orosz kerek alakú rögzítő fülekkel. Ez egyébként egy jól bevált megoldás volt, nagyon sok orosz készüléken látni. A hátlap feliratozása is „oroszos", mint minden szovjet készüléknél, bőségesen ábrákkal, feliratokkal el van látva. A mechanikai felépítés egyszerű és célszerű. Csavart szinte nem is használtak, ahol kellett fémfülekkel oldották meg a kötéseket. A csőfoglalatok pedig olyan típusok melyeket egy acélgyűrű rögzít be a helyére.

A tekercskészlet egybe van építve egy bakelitlapon a hullámváltóval, ez is Philips-es megoldás. Az ellenállások zöld színűek, a kondenzátorok hengeres papírházasok, vagy bakelitbe préselt jó minőségű csillámok. A hangszóró kisméretű kivitel, de meglepően jó hangszínt produkál.

A skálahúrozás nagyon egyszerű, a skálavilágítás is, az izzók foglalatai a shassziból kihajlított fémfülekre vannak rögzítve. A shasszit csak két csavar rögzíti a helyére, minek négy, ha kettő is megfogja azt. Az egész konstrukció a célszerűség szempontjából figyelemreméltó.

Csövek: 6A7, keverőcső, 6K7, kF erősítő, 6G7 hf előerősítő-demodulátor, ÓPÓC végerősítő, 5C4C egyenirányító, varázsszem nincs. A kapcsolás is egyszerű, de néhány érdekességet azért tartalmaz. Az anódfeszültség sajnos autótrafóval van megoldva, így a készülék nem leválasztott rendszerű. A hangerő pótméter alsó fele a kimenőtrafó leágazásra van kötve visszacsatolás céljából. A 6G7 cső két diódája össze van kötve, így nincs késleltetett fadding-szabályzás, a legegyszerűbb módon a két első csőre dolgozik. A keverés heptódával történik, katód visszacsatolással hárompont kapcsolásban, (ECO-oszcillátor). Hosszúhullámon a padding kondenzátor két darabból áll össze, a középhullámhoz kapcsolódik plusz egy kondenzátor. A hullámváltó első ránézésre kicsit bonyolultnak tűnik, ez a rajzolási mód is Philips rendszer. Gramofonállásban az oszcillátor le van állítva, a pick-up bemeneta hangerő pótméterre kapcsolódik. Kicsit szokatlan a hosszú-hullámú modulátorkörkapcsolása. A készülék jó állapotban került hozzám és már régen átesett egy felújításon. Szerencsére mindene eredeti, jó hangú, érzékeny készülék. A következő közgyűlésen megtekinthető lesz.

Kóger László

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu