Telefunken készülékekkel kicsit ritkábban találkozhatunk lapunkban. A Magyarországi Telefunken készülékek gyártásának felfutása a 30-as évek végére esett. Az 1938-39-es évjárat már nagyobb típusválasztékot hozott, mint az előző évi, háromféle 2+1-es, négyféle szuperrádió, melyből egy telepes. Ref: Kádár Géza: Rádió vevőkészülékek kapcsolása I.

Külsőre megadták a módját, szép nagy erős kivitelű modern vonalvezetésű készülékházat kapott. A magyar Telefunkeneknél ennél az évjáratnál még nem alkalmazták a családelvet, miszerint a kisebb nagyobb típusok készülékházai hasonlítanak egymásra.

Mindössze a 239-es és a 339-es hasonlít nagyon egymásra, és talán a 339-es a legszebb ennél az évjáratnál. A nagyméretű káva 63,5 cm széles, szokatlanul nagy egy kisebb kategóriájú géphez. A vonalvezetéssel, a díszlécekkel, az arányokkal abszolút a kor stílusát valósította meg a tervező. A káva sötét dióborítást kapott, a skála ezüstszínű alapon színes feliratokkal, azonos méretben ezüstszínű hangszóróselyem, középen széles díszléc, az egész ezüstszínű díszléckeretbe foglalva. Az előlap süllyesztett része feketére van fényezve és azt még egy ezüstszínű díszléc választja el a káva oldalsó és felső részétől. A készüléknek külön lába nincs, az a kávából van kialakítva kétoldalt.

A hangszóróvászon alá szép Telefunken embléma a skála alá két dupla kezelőgomb került. Bal oldalt hangerő hangszín és bekapcsoló, jobb oldalon hullámváltó és hangolás. A 339-es ára 300 Pengő körül mozgott, készpénzár 280.-, 12 havi részletre 325.- Ez az ár a 30-as évek végén már nem olyan soknak tűnik, mint 10 évvel korábban ugyanennyiért egy rádió. A 30-as években a pengő értéke is változott, a végére egy szakmunkás órabére 1 Pengő körül mozgott. Persze nagyon sokan így sem engedhettek meg maguknak, egy ilyen kisebb kategóriájú szuperrádiót sem. A 339-et bőségesen reklámozták a napilapokban is, ennek ellenére nem valószínű, hogy sokat gyártottak volna belőle, szinte biztos, hogy nem érte el az ötezres szériát. A bemutatott példány gyári száma: 027607. Itt is kérek gyári számokat a gyártott darabszám pontosabb megbecsléséhez. A 339-ből sajnos az utókorra is kevés maradt, sosem láttunk a bolhapiacokon felbukkanni, mindössze néhány példányról tudok gyűjtők birtokában. Ennél az évjáratnál és a 339-nél új nagyméretű kezelőgombokat alkalmaztak, a külső gombok fémbetétekkel vannak ellátva a modern készülékházhoz illeszkedően. Mind a négy gomb másmilyen, a két nagy belső gomb közül a hangoló gomb 8 mm-es tengelyre való, száma 600 plusz egy Siemens jelzés. A másik belső nagygomb (hangerő) ó mm tengelyre való és ugyanaz a száma 600 plusz a Siemens jelzés. A hullámváltó gombja a hangoló gomb előtt fémbetétes és feliratokkal is el van látva. Mivel a hullámváltó tengelye hatszögletű, ezért a gomb 6 mm-es hatszögletű lyukkal van ellátva és P, H, K, R gravírozással van ellátva, száma 35001-3. A másik fémbetétes gomb a hangszín, száma 575 plusz a Siemens jelzés.

A hátlap 3 mm vastag erős papíranyag, két részre osztott szellőző lyukakkal, belülre rá van szegecselve a hálózat megszakító érintkező villa. Így a hátlap levételekor a készüléket áramtalanítja. A hátlapot levéve is feltűnik a nagyméretű készülékház, az átlagos méretű shasszi mindössze felét foglalja el a belső térnek. A ház másik felébe a nagyméretű 20 cm átmérőjű jó minőségű gerjesztett dinamikus hangszóró került. A készülékház a belső nagy légtér miatt a melegtől biztosan nem vetemedik.

A shasszin rendben jól áttekinthető felépítés és a szerelés. A hálózati trafó átkapcsolható 110, 125, 150, 220, 240 V feszültségekre, mellette az elektrolit kondenzátor RHEO gyártmányú 8+10 mikroF 450-550 V-ra. A kettes forgó Orion gyártmány, a nagyméretű árnyékoló-serleg alatt a modulátor tekercsek találhatók. Az oszcillátor-tekercsek a shasszin alul egy bakelitlapra kerültek árnyékolás nélkül. Az egy darab kF mellé ebbe a készülékbe hullámcsapda is került, ezt külön felárral építették be a készülékbe.

A skálaszerelvény egyszerű megoldás, egyszerű fémteknő elé van rögzítve a szép ezüstszínű negatívskála, melyet egy skálaizzó világít meg felülről. A felső rész leszerelhető a skálaizzó cseréje végett. A skálahúrozás is a lehető legegyszerűbb, a jó konstrukciónak köszönhetően. Két nagyméretű réztárcsával van a skálahúr vezetése megoldva, a forgón levő 10 cm átmérőjű skálahúr dob pedig fémlemezből van préselve. A skálamutató vékony piros színű fémpálca a skála mögött, alsó rézszerelvénye a skálaüveg alsó szélén csúszik végig. Ennél egyszerűbb megoldás talán nincs is. A kimenőtrafó a shasszi aljába került az ikerpótméter mögé. A hullámváltó kisméretű egyszerű bontóérintkezős, nyolc érintkezővel. A kondenzátorok barna bakelitházas Remix gyártmányúak, a nagyobb értékűek papírcsőbe kerültek. Az ellenállások világosszürke Remixek, vagy még Always, ekkortájt változott a név Alwaysról Remixre. A huzalozás a régebbi vastag acetáthuzal, amit a többi Telefunken készülékekben is láthatunk. A 339-es már az új E csövekkel készült, csövezés: EK 2 keverőcső, EF9 audion, EL3 végerősítő, AZ1 egyenirányító-cső. Kapcsolástechnikailag kisszupernek számít, sőt egy régifajta kezdetleges kisszupernek. Még az európa-csöves korszakban épített a Standard ilyen gépet a SzuperX-t. Tehát ebből az időszakból a kapcsolás szerint a 339-es érdekesnek mondható.
A tápegységrész klasszikus, a végerősítő kapcsolása alapkapcsolás anódköri hangszínszabályzással, katódellenállással.

Az EF6 csővel egy normál audionkapcsolást láthatunk. A visszacsatolás egy a kF-be beépített trimmer kondenzátorral fixre beállítható. Az EK2 anódköre a 472 kHz kF primerkörére dolgozik, a nagyfrekvenciás rész teljes körű rendszert alkot. Érdekes a hang erőszabályzás megoldása, az EK2 katódkörében a 3 kohm ellenállás változtatására van kiképezve. Ez is régi kapcsolási megoldás. A bemenőkör csak modulátorkört tartalmaz. A túlvezérlések ellen „helyi" állásban egy 20 ohm ellenállást lehet az antennával párhuzamosan kötni. A kapcsoló a shasszi hátlapján van. Kényes pont lehet a kettős pótméter, 3 kohm+50kohm, érdekes érték.

Ennél a készüléknél restaurálásról nemigen tudok beszámolni, mivel annyira jó állapotban került hozzám még a 90-es évek elején, hogy teljesen gyári eredeti állapotban működőképesen maradt az utókorra. Restaurálás címén még 1996. karácsonyán esett át egy „átnézésen" mindössze a hálózati zsinór lett lecserélve, mert az eredeti széttöredezett. Természetesen ugyanolyan barna szövetszigetelésűre. Ezenkívül csak tisztítás, káva átkenése bútorfénnyel, kevés behangolás. Szép hangja van, jól veszi az állomásokat, persze a nagyobb antennát meghálálja a készülék. Most hogy újra elővettem a készüléket, újra áttisztítottam és feltűnt a helyi kapcsoló hiánya a shassziról. Mivel semmi utólagos forrasztásnyomot nem látni a shasszin, feltételezem, mikor a külön kérhető hullámszűrő egységet beszerelték, akkor távolíthatták el a helyi kapcsolót. Elképzelhető az is, hogy a beszerelés gyárilag így történt, ezért én utólag nem szereltem vissza a helyi kapcsolót.
Az én példányomnál hiányzott a külső fém díszcsík ez még pótlásra vár. A 339 V mindenesetre gyűjteményem érdekes és ritka darabja, a következő gyűlésünkön megtekinthető lesz.

Kóger László

RMK Nosztalgia Rá dó Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádó Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu