Katonai készülék... KH-1 frekvenciahitelesítő műszer

Az alábbiakban a gyűjtőtársaknak egy, az 50-es években, az akkor "új techniká”-nak számító, hazai gyártású, katonai rádióadó- és vevőkészülékek frekvenciájának ellenőrzéséhez használatos műszert szeretnék bemutatni.

Ezeket az egyszerű készülékeket 1954-től 1957-ig gyártották a Telefongyárban.


A dobozkát egy felszámolt honvédségi alakulat híradóanyag raktárában találtam, évtizedek óta nem volt használatban, karbantartva. Ennek ellenére egészen jó állapotban van. A készülék az úgynevezett "lebegtetéses" elven működik. Ismeretes az a fizikai jelenség, hogy ha két rezgésjelet összeadunk, a két rezgésjel értékének különbsége új jelként keletkezik. Ha ennek az "új" jelnek a frekvenciája a hallhatóság határán belül esik, és a két jel stabil frekvenciájú, akkor egy egyenletes, fütyülő hangot hallunk. Minél közelebb kerül a két jel frekvenciája egymáshoz képest, a kezdeti fütyülő hang mélyül, majd "lebegni" kezd, és ha teljesen egyezik a frekvenciák értéke, nem hallunk semmit a hallgatóban. Ezt a helyzetet nevezik a híradók "füttymélypont"-nak. Ezen a ponton túlhaladva a keletkezett hang magassága emelkedő jellegű lesz. A műszer rendeltetését és műszaki adatait az 1. ábra tartalmazza.

A készülék két fokozatból áll: Egyik része az oszcillátor, amely DLL 101-es telepes csővel van kialakítva oly módon, hogy a kívánt alapfrekvenciájú jel előállítására két rezgőkristály között lehet választani. Az oszcillátor nem csak a kristály névleges frekvenciáját állítja elő, hanem annak egész számú többszöröseit is.

A másik fokozata "detektor"-egység, szintén DLL 101-es csővel működik, és a fejhallgató részére szolgáltat jelet. Vevőkészülékek skálájának ellenőrzése esetén a vevőt távíró vételre kell állítani, majd a műszer "JEL" csatlakozóról lazán csatolva, a vevő antennabemenetére kell juttatni a műszeren beállított frekvenciájú hiteles jelet. A beállított jel harmonikusait a vevő skáláján a megfelelő értékeknél kell venni. Ha szükséges, a csattolást növelni kell, illetve a készülék érzékenységét, főleg a magasabb frekvenciák esetében, fokozni kell.
Adóállomás frekvencia skálájának vizsgálata esetén szintén lazán csatolva az adó kimenő jelét a "JEL" csatlakozópontra kell juttatni.

Az adót "műantenna"-ra kapcsolva, a műszeren beállított frekvencia harmonikusaira hangolva, a hitelesítő műszerhez csatlakoztatott fejhallgatóban "füttymélypont"-ot kell keresni.
A műszer pontosságát, hitelességét alapvetően a beépített kristályok pontos értéke határozta meg. A 3. ábrán, az elektromos anyaglistából kitűnik, hogy akkoriban már az új telephelyén működő EMG-ben gyártották ezeket. Sajnos, az eredeti kristályok nem voltak a készülékben, a pótlásként betettek szovjet gyártmányúak, és jóval későbbi gyártásúak.

Feltételezhető a rögzítő rugós bilincs alakja miatt, hogy az eredeti kristályok hengeres kialakításúak voltak, dugaszolható kivitelben. Az átmérő kb. 20 mm lehetett, a csatlakozó lábak egymástól való távolsága 10 mm.

Valószínűleg fémburás kivitelűek voltak.

Ha valakinek esetleg fiókalján lenne egy vagy két ilyen ritkaság, legyen szíves jelezzen felém egy fényképezés erejéig kölcsön kérném. Ugyanezen a lapon kitűnik egy megjegyzésből, hogy ebből a készülékből legkevesebb 400 db. készült. A készülékem gyártási száma: 700190. Tápellátást a honvédség részére azidőben gyártott, rendszeresített anód- és fűtőtelep biztosította. Ezeknek az volt a sajátossága, hogy megfelelő polaritást, és stabil csatlakozást biztosító csavaros csatlakozókkal voltak ellátva.


A fűtőtelep típusa: 18 DSF, honvédségi cikkszáma: X - 2 - 3, mérete 18 x 15 x 3 cm. Ilyeneket használtak az R-20-as rádiókban is. Az anódáramkörben egy 2,5 V, 70mA, E-10, HM jelzésű, (honvédségi megrendelés!) zseblámpaizzóhoz hasonló izzó van sorbakötve, ez volt a "biztosíték". Egy Kbm-62 kétáramkörös kapcsoló egyidejűleg kapcsolja a fűtést, és az anódfeszültséget a műszerre.

A 60-as évek elején-közepén, az alakulatokhoz került, Varsói Szerződés eszközeinek egységesítését szolgáló újabb, szovjet eredetű híradótechnika adó és vevőkészülékei tartalmazták a többnyire ugyanezen elven működő belső skálahitelesítő áramköröket, valamint a javításban használt műszerek is fejlődtek. Az ismertetett KH-1-es készülékek feleslegessé váltak, ezért fokozatosan bevonták a javítóműhelyekből.


Befejezésül köszönöm Debreczeny Ábel rádióamatőr barátomnak a segítségét, hogy a képek elkészítéséhez kölcsön adta R-20-as póthallgatóját, amely ma már ritka példány.
Irodalom: Telefongyári kiadvány: KH-1 készülék műszaki leírása

Rádiótechnika Évkönyve, 1992: SiposGy.: Az EMG története/rezgőkvarcok gyártása

Fűry Nándor Budapest

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére
Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos
RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu

Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2010.4.6