Jó és könnyen elkészíthető detektoros vevő

Írta: SIMON ZOLTÁN.

A lakihegyi adó megindulása óta a detektoros vevők népszerűsége meglehe­tősen nőtt. Könnyen érthető, hogy így az egyszerű és jó készülékekben a kereslet állandó emelkedést mutat. Sajnos, a leg­több sokat reklamirozott kapcsolás so­kakban csalódást okozott, mert vagy nem volt eléggé hangerős, vagy szelektív, vagy pedig megépítése, esetleg kezelése kívánt némi szakismeretet, amivel azonban a legtöbbször teljesen laikus rádiós nem rendelkezett.

A következőkben leírt készülék fel­tétlenül szelektív, egyszerűen kezelhető, olcsó, hangerős és — mint látni fogjuk — megépítése annyira egyszerű, hogy 2—3 óra alatt akárki elkészítheti; amel­lett formájában ízléses, csinos.

Elvi kapcsolását az 1. ábra mutatja. Eszerint a készülék aperiodikus antenna­körrel bíró szekunder-vevő. Mivel az L1 tekercsel, L2-vel lazán csatoljuk az L2 C rezgőkör élesen hangolódik. A sze­lektivitást tovább fokozzuk azáltal, hogy a detektorkört nem a rezgőkör szélső pontjai közé, hanem azon belül, egy kísérletileg legelőnyösebbnek talált le­ágazáshoz kapcsoljuk.

A szükséges anyagok:
1 drb 500 cm-es csillámszigetelésű forgókondenzátor (C).
1 drb 7—8 cm átmérőjű bakelithenger (cca. 15 cm hosszú).
1 drb 10X16 cm méretű és 3 mm vas­tag trolitlemez.
6 drb banánhüvely.
1 2000 cm-es blokk-kondenzátor (nem okvetlen kell), továbbá tekercselő és összekötő huzal.

Elsősorban is a tekercset készítjük el. A bakelit (esetleg papir-) henger egyik végét, ha nem volna simán levágva, reszelővel, vagy erős ollóval teljesen egyenletessé tesszük, hogy azon egy sík lap (a trolitlemez) jól felfeküdjék.

Ezután a megmunkált széltől 2—3 mm távolságra 3 lyukat fúrunk, azokon a tekercselésre szánt huzal végét áthúzzuk. A huzal 0.8 mm átmérőjű és 2X pamut­tal szigetelt legyen, a csinosság kedvéért színes. A tekercselést gondosan és min­dig jól meghúzott huzallal végezzük. Felcsévélve 14 menetet közvetlenül a leg­utolsó menet mellett átfúrjuk a bakelithengert s a lyukon a huzalt anélkül, hogy elvágnánk - tehát duplán — be­fűzzük. Befűzés előtt azonban a huzalt néhányszor összecsavarjuk, hogy a to­vábbi tekercselés folyamán esetleg fel­szabadult leágazás ne nehezítse meg munkánkat. A leágazástól számítva to­vábbi 54 menetet csévélünk fel. A te­kercs végét most is a hengerbe fúrt 3 lyukon való átfűzéssel rögzítjük.


A kész tekercstől 12 mm távolságra kezdjük meg az L1 csévélését ugyancsak 0.8 mm-es 2X pamuthuzalból. Most összesen 17 menetet csévélünk fel.

Elkészülve a tekercsekkel a henger feleslegesen megmaradó részét, az L1 tekercs utolsó menetétől 2—-3 mm-nyire levágjuk és simára munkáljuk, majd félretesszük és a trolitlemezt vesszük munkába, amelyből lombfűrésszel két tárcsát kell kifűrészelnünk. Az egyik átmérője pontosan akkora legyen, mint a henger külső átmérője, míg a másik annál nagyobb is lehet 1—3 cm-rel. (Megjegyezzük, hogy a trolit helyett természetesen megfelel pl. ebonit, vagy celluloid lemez is, sőt presspán, vagy kartonpapír is használhatók, ha eléggé merevek, bár ez utóbbiak acetonban nem oldódván, nem ragaszthatók olyan jól.) A kisebb tárcsa közepébe megfelelő lyukat fúrva, arra felerősítjük a forgókondenzátort, amely csillámszigetelésű is lehet, vagy olyan kisméretű légszigetelésű, mely a hengerbe belefér.

A banánhüvelyeket az L1 és L2 tekercs között lévő 12 mm széles sávon belül magába a hengerbe csavarozzuk, mégpedig összesen 3 párat, azaz 6 darabot a henger kerületén elosztva. Az összetartozó hüvelyeket egymástól a normális 19 mm távolságban helyezzük el (1. 2/b ábrát). Ha detektorunk dugaszolható, úgy ügyeljünk a neki szánt hüvelyek beerősítésére, mert a sugárirányban elhelyezkedő hüvelyekbe a detektor párhuzamos dugóit nem tudjuk betolni.

Legegyszerűbb, ha a csavar meghúzása előtt a detektort helyére tesszük, miáltal a hüvelyek kénytelenek lesznek az anya megszorítása után is megtartani párhuzamos helyzetüket.
A hüvelyek elhelyezése után elvégezzük a „huzalozást" (a 2. ábra szerint). A forgókondenzátor bekötését legutoljára hagyjuk. Minden kötést megcsinálva, a készüléket kipróbáljuk, s ha működik: felragaszthatjuk a henger nyílásaira a trolittárcsákat. Evégből a tárcsákat azon a részen, ahol azok a hengerrel érintkezni fognak, köröskörül acetonnal bőven bekenjük. A trolitnak ez a része az aceton oldó hatására megpuhul, és ha most rövid időre rászorítjuk a hengert, ahhoz erősen hozzáragad.


Aki a szabadon lévő tekercseket külső behatásoktól még meg akarja óvni az azokat egészen vékony celluloidlemezzel, vagy az úgynevezett warnish-papirral be is burkolhatja, ami azonban — ha a tekercset elég szorosan készítettük — teljesen felesleges.

Rendkívüli teljesítményeket senki ne várjon a készülék hangerejétől, mert a detektoros vevő nem adhat hangszóróvételt. Mindenesetre van olyan hangerős, mint sok drága és felkapott, divatos vevő; szelektivitására pedig jellemző, hogy jó, de rövid antennával a főváros belterületén a nagyadó működése alatt tisztán és érthetően, áthallás nélkül vettük vele Kattowitzot, sőt — áthallással ugyan, de érthetően — vehető vele Wien is a helyi adó működése közben.*

* További felvilágosítással szívesen szolgál Simon Zoltán, Budapest, Teréz-körút 25.

RMK Nosztalgia Rá dó Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére
Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos
RMK Nosztalgia Rádó Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu

Dokumentumok :: <1930, Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2009.9.2