Bevezető A Standard az egyike a legjelentősebb elektronikai termékeket - rádiót, telefonközpontot, adóberendezéseket - gyártó cégnek Magyarországon a két világháború között. Termékei elismerést váltottak ki itthon és külföldön egyaránt. A gyár mérnökei kiváló és újdonságnak számító konstrukciókkal, a szerelői odaadó, precíz munkájukkal öregbítették a magyar híradástechnika hírnevét. Szeretném egy négyrészes sorozatban bemutatni a gyár 1941-s sorozatának rádióit. Teszem ezt egyrészt az évforduló kapcsán, másrészt, mert egy műszakilag jól átgondolt készülék sorozatnak tartom. A legegyszerűbb, legolcsóbb készülék a „Kisszuper". Érdekes, különleges megoldást tartalmazó rádió. A középkategóriát két rádió képviseli: a „Hármasszuper" az egyszerűbb, a „Szuper 41" az igényesebb kivitel, kényelmi szolgáltatásokkal. A csúcskategóriát a „Nagyszuper" és a „Zenegép 941" jelenti. Végül a falvakba a telepes üzemű „Szuper BY 3000"-t ajánlották.

„Standard" was one of the most important factories - producing electronic products e.g. radios, telephone exchange, transmitters - in Hungary beetween the two world wars. Their own products brought acknowledgement in our country and abroad too. Engineers of the factory with their excellent and modern constructions and mechanics with their precise, devoted works had enhanced reputation of the Hungárián telecommunicational industry.

Now I would like to introduce the radio serial of this factory made in year 1941. I have chosen to demonstrate this serial on one hand because of the anniversary, on the other hand I think these are well thought constructions. The most simple, cheapest set is called „Kisszuper". This is an interesting radio, with particular solutions. There are two sets in the middle category: the simple „Hármasszuper" and the radio called „Szuper 41" which is of high quality. There are two sets in the highest category: „Nagyszuper", and „Zenegép 941". Finally the „Szuper BY 3000" with battery operation was made for public use in the country.

Dipl. Ing. Irházi Sándor, oki. vill. mérnök

1. A Standard „Szuper 41" készülék

Elsőként a Szuper 41-t szeretném bemutatni. A készüléket kiforrott konstrukciónak ítélem: két évtizeddel később is gyakorlatilag ugyanilyen felépítéssel, technikai megoldásokkal készült a rádiók nagytöbbsége. Lényeges jellemzői, szolgáltatásai:

• Jó érzékenység
• Közepes kimenő teljesítmény
• Automatikus sávszélesség szabályzás
• Hangolásjelző (varázsszem)
• Három hullámsáv
• A kezelőszervek állapotának kijelzése

Rövidhullámon ez az út már nem járható: a sávszűrő sem adna kellő tükörelnyomást, ráadásul az együttfuttatás is igen nehézkes lenne. Itt a legegyszerűbb megoldást választották: egy kör van mindössze, az is igencsak terhelt, tehát lapos rezonanciagörbével rendelkezik. Az antenna is ide csatolt, tehát annak kapacitásától függően el is hangolódik a kör. így a tükör elnyomás gyakorlatilag nulla, sőt előfordulhat, hogy az együttfutási hibák miatt a tükörállomás jobban vehető. Ennek következtében a rádió rövidhullámon tulajdonképpen minden állomást két skála pozícióban vesz. Ez önmagában még nem is lenne nagy baj, ráadásul a tulajdonos elégedetten nyugtázná: „milyen sok állomást vesz a készülék!". A nagyobb gond a már előbb említett interferencia fütty, ami sajnos igen sok helyen jelentkezik az állomáskeresőt forgatva. Nos, e problémán egész egyszerűen túltették magukat a tervezők: ez a rádió ilyen, és kész!

Az igazsághoz hozzátartozik, ezen a hiányosságon a 450...470 kHz-s KF érték sem segítene túl sokat, ha csak egy moduláto rkör van. Az igazi megoldást a legalább 2 MHz, vagy az afölötti (akár több száz MHz is!) középfrekvencia alkalmazása jelenti, mint ahogy azt professzionális készülékekben láthatjuk. Ezek azonban már kétszer (vagy még többször) transzponált rendszerűek, hogy mind a tükör-, mind a csatornaszelektivitás kellően nagy lehessen. De ez már egy másik kategória!

A keverőfokozat az ekkor már szokásossá vált trióda-hexóda kombináció: ECH3. E megoldás sem volt ugyan teljesen tökéletes, de házi használatra szánt készüléknél bőven megfelelt, a későbbi időkben is ezt alkalmazták. A hármasforgó egyik tagja nagyobb légrésű: ez az oszcillátor forgó. A nagyobb légrés a mikrofóniás begerjedést akadályozza meg rövidhullámon. A modulátor körrel (sávszűrő) való együttfutást a forgóval sorba, ill. paralell kapcsolt kondenzátorok biztosítják. Az oszcillátor hangolt rácskörrel működik, szokványos megoldás.

A KF erősítő EF 9 típusú, exponenciális karakterisztikájú, szabályozható csővel működik, be-és kimenetén szintén a szokásosnak mondható kétkörös sávszűrő van. A fokozat azonban tartalmaz egy érdekességet: a sávszélesség automatikusan változik a vett adó szintjének megfelelően: nagy bemenőjelnél kiszélesedik, gyenge jel esetén pedig összeszűkül az átviteli görbe. Az elgondolás a következő: erős adónál részben a nagy jel miatt, részben a fokozatok kis erősítése miatt (az AGC leszabályoz) jó a jel-zaj viszony, tehát ki lehet szélesíteni a hangfrekvenciás sávot a magas hangok felé a kellemes zenei hangzás elérése érdekében. Ellenben kis bemenőjelnél a légköri zaj és a rádió saját zaja miatt ez a jel-zaj arány leromlik, célszerű a magas frekvenciás zajkomponensek-s ezzel együtt a magas hangok - levágása. Ezáltal a jel-zaj viszony kevésbé csökken, igaz a magas hangok is eltűnnek, de azok a zajtól úgysem hallatszanának. Az eredmény az emberi fülnek kellemesebb hangzás. (Csak közbevetőleg: két-három évtizeddel később az analóg TV-nél is megcsinálták e játékot: kis antennajelnél csökkentették a videó sávszélességet, így a finomabb részletek eltűntek ugyan, de kevésbé látszott zajosnak a kép.)

Nyilvánvaló, hogy ezt az AGC jel vezérli. A megoldás roppant egyszerű: a katódkörben egy nagy L-C viszonnyal felépített soros rezgőkör van, pontosan a KF-re hangolva. Ha jól tudom, ez Standard szabadalom, bár ebben nem vagyok biztos.

A működés a következő: sávközépen (rezonancián) a soros kör igen kis impedanciájú, következésképpen ezen a frekvencián a fokozat teljes erősítéssel dolgozik. A sávszéleken azonban ez a katód impedancia megnő: negatív áram visszacsatolás keletkezik: csökken az erősítés. Az eredmény a sávközép kiemelése, a szélek kismértékű elnyomása, ez az alapsávi jelben a magasabb frekvenciájú zajkomponensek és a magas hangok csökkentését, levágását jelenti. A fentiek a fokozat nagy erősítése esetén (kis bemenőjel, gyenge adó) igazak: az adót szűkített sávszélességgel hallgatjuk, kevésbé zavar a zaj. Ellenkezőjére fordul a helyzet nagy bemenőjelnél: az AGC jel keményen csökkenti a fokozat erősítését, emiatt a katódköri visszacsatolás is jórészt hatástalan marad: az átviteli sáv a KF sávszűrők által meghatározott teljes szélességű, megszólalnak a magas hangok is, jobb zenei átvitelt kapunk. A helyes működés alapfeltétele a pontos behangolás: félrehangolva a katódkört, az egyik oldalsáv kiemelkedik a másikhoz képest: kissé torzzá, „érdessé" válik a demodulált hang.Rövidhullámon az erős fading miatt az AGC jel állandóan változik, ez állandó sávszélesség változtatást is jelentene: ez kellemetlen, ezért ezen a sávon a soros kört a sávkapcsoló rövidre zárja. Ismét csak közbevetőleg: létezett olyan kapcsolás is, ahol valamelyik hangfrekvenciás fokozat sávszélességét változtatta az AGC jel.

Ez is jó, bár elvileg a demodulátor előtti beavatkozás a korrekt megoldás, igaz pontos beállítást igényel.

Reményeim szerint a sorozat végére mérési eredményt tudok produkálni.

A demodulátor és az AGC dióda a hangfrekvenciás előerősítő csővel közös: EBC3 dióda-trióda. A demodulátor diódának nincs előfeszítése, kimenetén szűrés után a hangerő szabályzót találjuk. Szintén innen kapja a vezérlést az EM4 varázsszem, egy integráló tag után. Igya kétfokozatú hangolásjelző már kis térerőnél is jelez. Az AGC dióda kb. 2,3 V-os előfeszítést kap, amíg ezt a szintet nem éri el a KF jel a diódán, a csövek teljes erősítéssel dolgoznak, és mindegyik fokozat a torzításmentes, lineáris tartományban van. Ettől a szinttől kezdve kezdi el „fogni" az AGC a kimenőszintet, hogy ne vezérlődhessenek túl a fokozatok, és a vett jel jel-zaj viszonya is közel optimálisan alakuljon. A szabályzási tartományt a két első cső átfogása adja, de túl nagy bemenőjelek esetére az antenna söntölhető, vagy lekapcsolható a „Distant-Local" kapcsolóval. Az AGC-ről majd bővebben a Hármasszupernél, mert ott más beállítás kell.

A hangfrekvenciás fokozatok különösebb érdekességet nem tartalmaznak. Az EBC3 trióda anódkörében találjuk a hangszínszabályzót, ami egy egyszerű magas vágó áramkör. A végerősítő cső az EL3 végpentóda, a két fokozat között egy frekvencia független ellencsatolás van a torzítások csökkentése érdekében. Rövidhullámon korlátozott a mély hangok átvitele a mikrofónia elkerülése miatt (a sávkapcsolóval beiktatottellenállásazEL3 rácskörében).

A váltóáramú kivitelnél a tápegység a szokásos trafó, EZ3 kettős dióda, papír szűrő kondenzátorok és a negatív ágban elhelyezett hangszóró gerjesztő tekercs, mint szűrőfojtó.

A készülék mechanikai felépítése, az alkatrészek elhelyezése áttekinthető, ésszerű megoldásokat tartalmaz. A keresztben elhelyezkedő forgókondenzátor és sávkapcsoló, a mellette (felette) lévő sávszűrő és oszcillátor tekercsek optimális elrendezésűek. Furcsának találom viszont az RH tekercsek elhelyezését. Úgy tűnik, mintha a rádiót eredetileg csak hosszú- és középhullámra tervezték volna. E tekercsek jó
mechanikai stabilitása, korrekt árnyékolása e két alsó sávon a megbízható elektromos működést is jelenti. Ennek fokozottabban kellene állni rövidhullámra, hiszen magasabb frekvenciákon kritikusabb a működés, következésképp itt még jobb, stabilabb mechanikai megoldás, rögzítés kellene. Ennek ellenére a rövidhullámú tekercseket csak forrfül tartja, csak úgy „odabiggyesztve", mintha később „fusiztak" volna
a rádióba. A Standard készülékek a korrekt nagyfrekvenciás tervezésükről híresek, de emiatt ez valahogy „kilóg a sorból" szerintem. Lehet, hogy e tekercsek mikrofóniás berezgése miatt kellett korlátozni a már említett módon a mély hangok átvitelét?

Pozitív viszont, hogy nem a bütykös tengelyes, nyomóérintkezős sáwáltó van, hanem „Yaxley". Ez öntisztító, az érintkezők súrlódása miatt. Igaz, ez meg kopik. Szintén előnyös az adott sávon éppen nem használt tekercsek rövidre zárása, megelőzve ezzel a nem kívánt rezonanciákat.

A huzalozás nem túl áttekinthető, de javításnál minden elérhető. A kisebb alkatrészeketa csőfoglalatok, a sávkapcsoló és néhány forrfül tartja, ez idő tájt ez volt a szokásos.

Amit meg kell még említeni, az a forgókondenzátor húrozása. Precíz, a csapágyazást nem terhelő, acélhuzalos megoldás, igen pontos beállítást tesz lehetővé. A fénymutató dobozkája is egy sínen csúszik, korrekt tervezés. A skála frekvencia pontossága is igen jónak mondható.

Minden kezelőgomb állása kijelzett: a fénymutató mindig az éppen bekapcsolt sáv skálája mögött fut. A potenciométerek acél skálahúrral felül elhelyezett takarólemezt mozgatnak. Potméter cserekor általában ezzel nem vesződtek a szerelők, levették az egészet, így gyakran kell pótolni. „Local" állásban lekapcsolódik a kék színű-egyébként szerintem nagyon szép-skála megvilágítása.

A rádió a hagyományos hullámsávokon ma is megállja a helyét a rövidhullámú fogyatékosságai ellenére is. Jó szelektivitása, hangminősége, kellemes kezelhetősége pozitív benyomást keltenek a rádióhallgatóban.

A képeken különböző nézetből mutatom be a rádiót, szerencsére viszonylag épen túlélte az elmúlt hetven esztendőt. E készülék fényképe van a „Magyar rádiózás története" CD-n is.

A készüléket univerzális kivitelben is gyártották, Szuper 41 U jelzéssel. Erre legközelebb visszatérek, reményeim szerint fényképekkel is.

Végül kérek mindenkit, ha van egyéb információja, egészítse ki, javítsa leírásomat.

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu