Ilyenkor, amikor tombol a nyár, a hordozható telepes készülékek szezonja van. így volt ez régen is. Gyáraink gyártottak telepes készülékeket is, igaz nem nagy mennyiségben, és főleg nem hordozható kivitelben egy-két kivételtől eltekintve, mert akkor a telepes rádiók, a villanyáram nélküli helyekre készültek. Amikor a 20-as évek végén rátértek a hálózati készülékek gyártására elhanyagolták a telepes készülékeket, olyannyira, hogy évekig nem is gyártottak nagy gyáraink ilyeneket. Ami talán érthető is, volt belőlük bőven hisz addig csak olyanokat gyártottak. Egy-két évig az addig gyártott régebbi telepes gépek is megfelelőek, mondhatni korszerűek voltak, igaz csak 2-3-4 „lámpás"egyenes vevők voltak. Aztán ahogy kezdtek kikopni, illetve, elterjedtek a szuper készülékek, kezdett igény mutatkozni a tényleg korszerű telepes szuper készülékek iránt is. A 30-as évek végén kezdték ismét programjukba venni gyáraink a telepes készülékek gyártását. Általában egy egyszerű egyenes vevőt, illetve egy igényesebb szuper vevőt is kihoztak minden évben. Ezeknél a telepes készülékeknél is szépen követhető a fejlődés, érdekes megismerni őket, de sajnos a kevés gyártott darabszám miatt kevés példány maradt az utókorra. Most a Standard gyár 1942-43-as telepes készülékét ismerhetjük meg, a Standard a 38-as évjárattól gyártott újra telepes rádiót. Ezek a készülékek már mind szuper rendszerűek voltak. A Standard a 42-43-as évjáratát Hétvezér sorozatnak nevezte el, melynél a kisszuper kategóriában készült telepes rádió. A 4333-as váltóáramú kisszuper volt az alap változat, a 4330-as volt az univerzális kivitel, a 4300-as a telepes modell. Mindhárom azonos készülékházban készült, külsőre teljesen azonosak. Később az előbbieket is megismerhetjük. Érdekes, hogy a három közül a 4300-as telepes volt a legdrágább a 372 Pengő alapárával, mely 9 havi részletfizetés esetén felment 400 Pengőre, ez bizony elég borsos ár volt érte. Talán a mindössze 1500 db-os széria tette drágává a készüléket.

A 4300-as mint telepes gép persze kicsit más, mint a hálózati készülékek, itt nincs hálózati trafó, feszültségválasztó, viszont van fázisfordító trafó a végcső előtt, illetve átkapcsoló az 1,2 V-os lúgos akkumulátor, és a 2 V-os savas akkumulátor megválasztásához. Az új „D" telepes csősorozat 1,25 V-os feszültséget igényel, így táplálható lúgos, illetve savas akkumulátorral is. Természetesen 1,5 V-os nagyméretű elemmel is.

A nagyfrekvenciás rész nagyjából azonos felépítésű a hálózati kivitelű kapcsolásokkal, de itt is vannak azért eltérések. Más menetszámokat használnak például az oszcillátor tekercseknél, a telepes csövek miatt. Az alkatrészek egyébként azonosak.

A viszonylag kisméretű shasszi még az egyszerű telepes kapcsolás ellenére is zsúfoltnak tűnik. Ellenállások rozsdavörös Remixek, kondenzátorok, pótméterek saját Standard gyártásúak. A kimenő trafó a készülékházba van csavarozva a hangszóró elé. A hangszóró az egyetlen alkatrész, mely nem eredeti a készülékben. Ez hiányzott a készülékből, gondoltam a restauráláskor, nem nagy gond, kap egy bármilyen Standard hangszórót. Csak hogy azok mind gerjesztettek, csak mágneses hangszóró jöhetett szóba a pótláskor, de még így sem volt egyszerű eset, válogatni kellett a hangszórók között, hogy melyikkel szól jobban nagyobb hangerővel. Ekkor már feladtam, hogy Standard hangszóró kerüljön a készülékbe. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy milyen az eredeti beszerelt típus, hiába van meg a száma, CY 3101/GA, lehet, hogy nem is a Standard gyártotta, főleg hogy csak 20 cm átmérőjű a gyári ismertető szerint. Ilyen kisebb 20 cm-es hangszórókat a Standard nem készített mágneses kivitelben. A restauráláskor tehát az lett a fő cél, hogy olyan hangszóró kerüljön a készülékbe, amivel a legjobban szól. Esetleg ha van valakinek ilyen készüléke eredeti hangszóróval, vagy csak hangszórója, kérem, jelezze.

A készülék el van látva gramofon bemenettel, ez először némi gondolkodásra adhat okot, hisz az elektromos gramofonok akkortájt hálózati üzeműek voltak, ahhoz hálózati táplálás kellett, akkor meg minek a bemenet, mert ahol ezt a készüléket használták ott nem volt villany. A magyarázat egyszerű, léteztek olyan acéltú's mágneses elektromos pick-upok, melyek felszerelhetők voltak bármilyen táska vagy asztali rugós gramofonra. Ahhoz pedig nem kellett hálózat. így máris meg volt oldva villanyhálózat nélkül a jobb minőségű hallgatása a gramofonlemeznek a telepes rádiókon keresztül.

A 4300-as Telepszuper el volt látva külső hangszóró kimenettel is, de csak nagy ellenállású, mondjuk régi lengőnyelves hangszórót lehet rácsatlakoztatni. Vagy csak kimenő trafón keresztül dinamikus hangszórót.
Csövezés: DCH 21, keverő és oszcillátorcső, DF 21 Kf erősítő, DBC 21 demodulátor és előerősítő, DLL 21 push-pull végerősítő. Ez a legújabb kis fogyasztású telepes csősorozat volt a telepes szuperek számára, sokkal kisebb fogyasztással, mint az addig használt „K" telepes csövek. Létezett a „D" 25-ös sorozat is, de ezzel csak egy-két Orion készülék készült, ezekről már olvashattunk lapunkban, ezenkívül nem terjedt el.

A hangszínszabályzás a hangfrekvenciás előerősítő anódkörébe került, a végcsőnél nem volt megoldható a pusch-pull kapcsolás miatt. A fadding kiegyenlítés a két első csőre dolgozik nem „késleltetett" pedig a DBC 21 lehetőséget adott volna rá, két dióda van benne. Talán az egyszerűség miatt összekötötték őket, ez a készülék azért mégis csak egy kisszuper kategória. Arra viszont odafigyeltek, hogy minél kevesebbet fogyasszon a készülék, ezért alkalmazták a DLL 2l-es csövet. Telepes üzemnél a leggazdaságosabb a push-pull kapcsolás, nagyobb teljesítményt le tud adni, kivezérlés nélkül viszont nincs fogyasztása, legalábbis elenyésző. A DLL 2l-es csövet erre fejlesztették ki. 135 V anódfeszültségnél 1 W teljesítménynél többet is képes leadni. A két pentódarész külön fűtőszállal rendelkezik, így külön egy pentóda is használható A osztályban, míg a másik tartalék.

A 4300-as Telepszupernél a telepes kivitelhez kapcsolódó speciális alkatrészek a kényes pontok, mint pl: ebben az esetben a hangszóró. Ha valami hiányzik ezeket nehéz pótolni, ezek az alkatrészek ide gyártódtak, általában nem hevernek alkatrész készleteinkben. Ilyen alkatrész lehet a 2 V savas akkumulátor 2 x 1,8 ohmos feszültségejtő ellenállása is. A bemutatott készülék a 3001133 gyári számú, tehát az 1133-as példány, az 1500-as sorozat második feléből való. Sajnos eddig másik példánnyal nem találkoztam. A telepes készülékek hamar elkallódtak nagyon kevés maradt belőlük napjainkra. A készülék a következő közgyűlésen megtekinthető lesz.

Kóger László

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu