1889-ben a bonni egyetem fizika tanára. Hertz neve szorosan összefügg a Maxwell által felállított elektromágneses fényelmélettel. 1866-ban sikerült először elektromos hullámokat előállítania, ami a rádiózás alapja. Hertz fedezte fel továbbá az ibolyántúli sugarak hatását elektromos kisülésekre. 1890-ben érdemei elismeréséül megkapta a Rumford érmet. Gömbkondenzátoros szikraközös adójával és vevőjével kísérletileg kimutatta az interferencia jelenséget, a fémekről való visszaverődést, a szigetelőanyagokon való áthatolást, a parabola tükrökkel való irányíthatóságot. Anyanyelvén kívül több nyelven is jól beszélt angolul, olaszul, tudott latinul és görögül, illetve ismerkedett az arab nyelvel is. 37 éves korában hunyt el, a rádiózás megindulását nem érhette meg.

115 éve született Okolicsányi Ferenc
Szatmár megye, 1897. január 01. - London, 1954. október 01.

„Ma még nem jutott el a távolbalátás technikája annyira, hogy a nagy tömegek kereskedelmi cikke legyen, de a kutatások szakadatlanul folynak. Új effektusokat kell még feltárni, hogy egyrészt a készülék használható, másrészt olcsó legyen... A katódcsőé a jövő, a mechanikus rendszer leáldozott. A televízió még mindig gyerekcipőben jár, igaz, hogy néhány számmal nagyobban." Fenti gondolatok a Rádió Technika 1936. októberi számában megjelent interjúból valók, amelyet a lap egyik szerkesztője készített Okolicsányi Ferenccel. A Budapesti Műszaki Egyetemen kezdte meg a tanulmányait, azonban a világháború miatt félbe kellett szakítania. 1926-ban Berlinbe ment, ahol a Telehor A. G. vállalat alkalmazottjaként Mihály Dénessel és az ugyancsak magyar származású Wikkenhauser Gusztávval kísérletekbe kezdett az akkor induló távolbalátással kapcsolatban.

Hamar felismerte az akkor még egyeduralkodó Nipkow-tárcsás rendszer legfőbb hibáját. 1930-ban kidolgozta a róla elnevezett tükörcsavaros képbontó és képösszerakó szerkezetét, amely a mechanikus televíziók korszakában a legjobb megoldásnak bizonyult. 1936-ban az erlangeni egyetemen megszerzi fizikai doktorátusát, ugyanebben az évben áttelepül Londonba, ahol a Scophony Ltd munkatársa lesz. Rendszerén rendületlenül dolgozik, és bár tovább sikerült finomítania készülékét, a mechanikus képbontó rendszereknek a katódsugárcsövek térhódításával végleg bealkonyult. A második világháború után az Egyesült Államokban érvényesített szabadalma alapján sorozatban kezdték gyártani színes sorváltós katódcsövét, s feltalálói talentumát más területeken is kamatoztatta.

70 éve hunyt el

Kozma Miklós
Nagyvárad, 1884. szeptember 5. - Ungvár, 1941. december 8.

A Ludovika Akadémia elvégzése után mint huszár hadnagy kezdte meg szolgálatát. Emellett a budapesti egyetemen jogot tanult. Harcolt az I. világháborúban. 1919-ben Szegeden a nemzeti hadsereg propaganda- és védelmi osztályának vezetője, majd Horthy Miklós kabinetirodájának katonapolitikai referense. 1922. októberétől az MTI, 1925-től a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elnöke, 1934-től felsőházi tag lett. 1935. március 4-től 1937. február 3-ig a Gömbös-, majd Darányi-kormány belügyminisztere; ő irányította az 1935. évi választásokat. Darányi Kálmán kezdetben mérsékelt, a parlamentre támaszkodó politikájával nem értett egyet, ezért lemondott. 1937. márciusában ismét az MTI és az érdekkörébe tartozó vállalatok elnökévé választották. 1938 őszén a Héjjas Iván vezette Rongyos Gárda alakulataival be akart törni Kárpátaljára, erről a szándékától azonban lebeszélték, a Rongyos Gárda viszont így is beszivárgott Kárpátaljára, ahol számos fegyveres cselekményben vett részt a szlovák hadsereggel szemben. 1940-től kinevezték Kárpát-Ukrajna (Kárpátalja) kormányzói biztosának. Ebben a minőségében fontos szerepe volt az első magyarországi zsidó deportálás elindításában, melynek értelmében az összes olyan Magyarországra menekült zsidót, aki nem rendelkezett hivatalos iratokkal, átadták a németeknek, akik ezeket a zsidókat, Kamenyec-Podolszkijnál legéppuskázták.

65 éve hunyt el Tihanyi Kálmán
Üzbég, 1897. április 28. -1947. február 26.

Fizikus, villamosmérnök, feltaláló Tanulmányait Pozsonyban és Budapesten végezte. Legjelentősebb találmányaiban a korszerű képcső alapelvét és felépítését írta le. Már az 1926-ban benyújtott szabadalmi kérelmében részletesen leírta az általa javasolt töltéstárolással működő televízió adó-vevő rendszert, majd az 1928-as prioritású magyar, német, angol, francia, USA stb. szabadalmaiban leírta a töltéstároló elektródát és a később gyakorlatban megvalósított tárolócső kiviteli alakját. Az első ilyen rendszerű, teljesen elektronikus, mozgó alkatrész nélküli, a töltéstárolás elvét is hasznosító megoldást 1933-ban V. K. Zworykin ismertette. Tihanyi volt az első, aki 1929-ben angol, majd francia szabadalmában a képfelvevő csőnél a toldalékcsövet alkalmazta. A távolbalátással kapcsolatos találmányaira tizenkét országban nyert szabadalmat. A harmincas évek elejétől televízióval irányított robotrepülőgépének fejlesztésével foglalkozott, először Londonban az Air Ministry laboratóriumaiban, majd az Olasz haditengerészet részére. 1935-től főképpen az ultrahang alkalmazására épülő találmányok kidolgozásával foglalkozott. Ezek közül legjelentősebb egy magasnyomású ultrahang sugárvetítő, melynek prototípusát Magyarországon építette fel.

50 éve kapott Nobel díjat

1961-ben „a belső fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért" orvosi-élettani Nobel-díjat kapott - annak ellenére, hogy ő maga nem volt orvos. A távközléssel foglalkozó mérnökök Békésyt „az eddig egyetlen Nobel-díjas postamérnökként" tartják számon - pedig villamosmérnök se volt; diplomáját a berni egyetemen kémiából szerezte, a doktorátust pedig a budapesti Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetemen, Tangl Károlynál, fizikából. Budapesten született, de hamar elkerült Budapestről. A Békésy család először Münchenbe, azután Törökországba költözött.

1913-ban Budapesten kezdte el a gimnázium 5. osztályát és Svájcban fejezte be. Svájcban élte át a világháborút. 1916 őszén érettségizett a zürichi Minerva Intézetben, majd -minthogy Svájcban 18 évesnél fiatalabb nem kezdhetett felsőfokú tanulmányokba - fél évig műszerésztanonc volt Zürichben. 1917 októberében, alig hogy elkezdte az egyetemet, behívták katonának, de 1918 elején visszaengedték, hogy folytathassa tanulmányait. Bernben az egyetemen matematikát, fizikát, csillagászatot, főleg pedig kémiát tanult, majd 1921-ben vegyész oklevelet szerzett.

1923-ban Budapesten doktorált fizikából. 1968-ban Békésy György így emlékezett vissza az 1922-23-ban Budapesten, Tangl Károly irányításával töltött doktoranduszi évekre: ,A budapesti egyetem igen különbözött a bernitől... A laboratórium igazgatója - Tangl professzor előtt - Eötvös volt. Sohasem találkoztam vele (Eötvös Loránd 1919-ben meghalt), a technikusával azonban többször is. Valahányszor elvégeztem vagy hozzákezdtem egy kísérlethez, azt mondta, hogy a kegyelmes úr nem így csinálná. Néha igaza is volt. így tudtam meg, hogyan gondolkozott és dolgozott Eötvös, és ismét csak azt mondhatom, hogy egy probléma több, különböző oldalról való makacs megközelítésének egyszerűsége volt az, amely Eötvöst a világ kimagasló tudósainak egyikévé tette..." Békésy dolgozatát Tangl Károly mutatta be 1923-ban a Szent István Társulat kebelében (1916-ban) megalakult Szent István Akadémián, ahol magyar nyelven még ebben az évben meg is jelent. Címe: „Folyadékok diffúziós állandójának mérése az interferenciális refraktorral". Dolgozata a címben jelzett probléma komplex megközelítését és megoldását kíséreli meg. Ez az alig több, mint 10 oldalas dolgozat valószínűleg csak összefoglalása az eredeti disszertációnak, melyre önéletrajzi írásában nosztalgiával emlékezett vissza: „...sajnos nem publikáltam".

Ugyancsak 1923-ban vesztette el édesapját. Nehezen talált munkát; nehezen igazodott el egyedül „az élet sűrűjében". Szerencsére a Postakísérleti Állomás akkori mérnök-igazgatója, Paskay Bernát megengedte, hogy fizetés nélkül dolgozhasson a laboratóriumban. Három év telt el, amíg itt mérnöki álláshoz jutott.

1926-tól 1940-ig pályája meredeken ívelt felfelé. Mérési módszereket dolgozott ki, berendezéseket készített és készíttetett, több tucat cikket publikált a legfontosabb folyóiratokban. Az 1928-ban avatott Magyar Rádió önálló stúdiójának akusztikai terveit Békésy készítette. 1935-ben a nagyzenekari előadásokra kiépített 6-os stúdió akusztikai kialakítását is ő tervezte Dohnányi Ernő főzeneigazgató közreműködésével.

1933-ban lett magántanár a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1939-ben az Akadémia levelező tagjává választotta. 1940-ben a Tudományegyetem Gyakorlati Fizikai Tanszékére kapott nyilvános rendes tanári kinevezést. Békésy ezt úgy vállalta el, hogy közben megtartotta akkor már főmérnöki állását is a Postakísérleti Állomáson. „Egyszerre két laboratóriumom is lett" - emlékezett vissza később, amikor felidézte életének ezt az egyik legproduktívabb, budapesti szakaszát. Közben zajlott a második világháború, s egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Magyarország területére is át fognak terjedni a harcok. 1944. április 3-án bombatámadás érte a Postakísérleti Állomás épületét, elpusztult Békésy itteni laboratóriuma. Ekkor határozta el, hogy az egyetemi laboratórium berendezéseit, műszereit a hallgatók segítségével fogja elrejteni. így sikerült megmenteni sok műszert a háború pusztításai elől.

A háború után újult erővel fogott munkához. 1946-ban Szent-Györgyi Albert után a második legnagyobb akadémiai jutalmat nyerte el, a Marczibányi-jutalom nevű elismerőlevelet. Az egyetemen nem jutott pénz a laboratórium fejlesztésére, az oktatásról pedig az új vezetésnek merőben más elképzelései voltak, mint Békésynek. Hogy átvészelje ezeket a zavaros időket, egyéves kutatói ösztöndíjat kért és kapott a svéd Karolinska Intézetbe, és 1946 őszén Stockholmba utazott. Talán ő maga se gondolta akkor, hogy soha többé nem látja viszont Budapestet.

Közben meghívták az Egyesült Államokba, a Harvard Egyetemre; 1947 szeptemberében kiment Amerikába. Itt remélt olyan gazdasági körülményeket, amelyek között nyugodtan végezheti akusztikai kutatásait, kifejlesztheti saját laboratóriumát. (Stockholmban nem volt pénz a kutatói állás meghosszabbítására.) A magyar államtól egyetemi állásának meghosszabbítását kérte: ezt Svédországból kérve még megkapta, de az Egyesült Államokból már nem. 1949-ben még akadémiai tagságát is megszűntették, s csak halála után nyolc évvel „rehabilitálták" a Magyar Tudományos Akadémián. „A Harvard Egyetem nagyszerűen felszerelt pszichoakusztikai laboratóriumában 17 évet töltöttem - írta visszaemlékezéseiben. Ezt úgy kell érteni, hogy volt pénz rá, hogy Békésy 17 évi munkával nagyszerű laboratóriumot hozhasson létre. Bár elismerésben soha nem szenvedett hiányt, amerikai tartózkodása közben a tudományos világ számos kitüntetéssel ismerte el Békésy tudósi érdemeit. Legjelentősebb az 1961-ben kapott aranyérem az Amerikai Akusztikai Társaságtól, s az ugyanebben az évben megkapott orvosi-élettani Nobel-díj volt.

1965-ben leégett a Harvard Egyetemen az az épület, melyben Békésy laboratóriuma is volt. „Életemben háromszor veszítettem el mindenemet" - írta később. Azonban a '44-es bombázáskor, ill. az ország 1946-os elhagyásakor elszenvedett veszteséget (valószínűleg ezekre gondolt) könnyebb volt kihevernie az ereje és munkabírása teljében lévő tudósnak, mint ezt a harmadikat, 66 éves korában.

1966-ban elfogadta a Hawaii Egyetem meghívását, s elfoglalta az ő számára a Hawaii Telefon Társaság költségén felszerelt Érzékszervi Kutató laboratórium vezető kutatói tisztét. Az „érzékszervi tudományok" professzoraként kutatta Honoluluban az emberi érzékelés általános törvényszerűségeit, a különböző érzékszervek idegi működésének hasonlóságát. Életének utolsó hat évét töltötte itt, bölcs öreg emberként hódolva két legnagyobb szenvedélyének: az érzékelés­kutatásnak és a művészettörténetnek. Sohasem nősült meg, nem alapított családot; „én a tudományt vettem el feleségül" -mondta egyszer baráti társaságban.

Hamvait kívánsága szerint a Csendes-óceánba szórták (ősi polinéz szokás ez), hogy újból egyesüljenek a természettel. A szenvedélyesen kutató tudósoknak ahhoz a csoportjához tartozott, akik nem előre elgondolt úton haladnak a probléma megoldása felé, hanem hagyják, hogy maga a probléma vezesse őket. A megoldás során akármilyen ismeretlen területre tévednek, nem adják fel, nem mondják azt, hogy „ez már nem az én szakterületem", hanem akár autodidakta módon beássák magukat az új szakterület mélységeibe.

Békésy a hírközlési, távközlési rendszer leggyengébb pontját, a telefonhallgatót akarta javítani, fejleszteni, így jutott el annak vizsgálatához, hogyan is működik az ember hallószerve. Rájött, hogy Helmholtz halláselméletének kísérleti ellenőrzése meglehetősen bizonytalan, ezért direkt kísérletekkel és megépített analóg modellekkel próbált a tények nyomába eredni. Kísérleteinek nagy részét nem élő emberen végezte. Állatkísérletekkel bizonyította be, hogy a hallószerv működése a halál beállta után is fennmarad bizonyos ideig, tehát egy felboncolt hallószerven is lehet tanulmányozni a hang által kiváltott valóságos folyamatokat. Megmutatta, hogy a belsőfülben, a csigában lévő alaphártya ugyanúgy feszítetlen, ahogyan a középfület határoló dobhártya az. így a hangmagasság érzékelése nem történhet az alaphártya rezgésének rezonanciájával. Bebizonyította, hogy a csigában a hang érzékelésekor nem szabályos állóhullámok alakulnak ki, hanem egy - ma úgy mondanánk: nem lineáris - hullám halad végig, amelynek amplitúdója a frekvenciától függően a mintegy 30 mm hosszú járat más-más helyén éri el maximumát. Azt is megmutatta, hogy e hullám csak a „gyújtó" szerepét tölti be a hangérzetet közvetítő idegsejtek működésében, melyhez az energiát a csigában elektrokémiai források szolgáltatják. Az emberi hallószerv működésére vonatkozó kutatások jelentős részét, amelyekért végül is Nobel-díjat kapott, Magyarországon végezte az 1930-as években és az 1940-es évek első felében. Stockholmban megépített audiométerének ősét, az első csöves audiométert Török Bélának, a Szent János Kórház fülész főorvosának ötlete alapján tervezte. Az Egyesült Államokban kiszélesítette kutatási területét: először csak a hallás és a bőrérzékelés közti hasonlóságot vizsgálta, végül pedig már a látás és általában minden érzékelés közös tulajdonságait, például az un. oldalirányú gátlást tanulmányozta. Élete során mintegy 160 tudományos dolgozatot publikált, s nem kevés a róla szóló magyar nyelvű irodalom sem. Hazájában ma már széles körű megbecsülés övezi emlékét: díjak (a magyar Békésy-díjat az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Tudományos Egyesület alapította 1975-ben, s azóta évenként odaítéli; a Postakísérleti Intézet szintén létesített egy Békésy-emlékérmet érdemes munkatársai részére, amit 1980 óta évente több példányban is kiadnak; az Egyesült Államokban 1985-ben alapítottak Békésy-díjat, elég szigorú feltételekkel, ezért nem is kerül kiadásra minden évben), iskola (Békésy György Posta- és Távközlésforgalmi Szakközép-iskola, 1174 Budapest, Széchenyi u. 9-11.), laboratórium (Budapesti Műszaki Egyetem Távközlési és Telematikai Tanszék Békésy György Akusztikai

Kutatólaboratórium, 1118 Budapest, Budaőrsi út 45.) van róla elnevezve. Emlékének megőrzéséért sokat tett és tesz a Rádió és Televíziómúzeum, az egykori kollégák és tanítványok, köztük is első sorban Tarnóczy Tamás, a hazai akusztikusok nagy egyénisége.

35 éve hunyt el Tomcsányi István
Alsókálosa, 1891. - Berzék, 1974. 02.14. (RMK újság 78. szám)

30 éve hunyt el Szabó András
1899.-1987. január 30.

1912 -ben megnyílt Posta Műszerész Tanonciskola első diákjai közé tartozott. A sikeres vizsgákat követően az iskolában maradt, eleinte műhely okatatóként, műhely főnőkként, majd a gyakorlati oktatás vezetőjeként. A Posta dolgozójaként 50 évet tudhatott maga mögött. Ez idő alatt a távközléstechnika számára több generációnak is oktatta a szakma gyakorlati ismereteit. A magyar iparoktatásban, a postaműszerész- és technikus
képzésben végzett több évtizedes munkájáért 1962-ben a Magyar Népköztársaság „Szocialista Munkáért" Érdemérmével tüntették ki. 1965-ben nyugdíjazásakor posta műszaki főfelügyelő kinevezést kapott. 1975-ben elsőként kapta meg a Puskás -emlékérmet.

Események
1932. február 14. Elindul a Budapest. II. 210m hullámhosszon 3kW -al. Napi 2-3 óra hanglemezműsort sugároztak kezdetben.

Források:
• Rádióhallgatók Lexikona
• Rádiótechnika 1956; 1987; 1988;
• Bödők Zsigmond: Magyar Feltalálók a távközlés történetében, Magyar Talentum 2005.

http://www.kfki.hu
http ://www.omikk.bme.hu
http://szabadbolcseszet.elte.hu
http://hu.wikipedia.org

Összeállította: Perneky Sándor, Verőce - pernekv@oregradiok.hu www.oregradiok.hu. www.radiomxizeum.hu

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu