|
|
Beszélő képek...
Elöljáróban szeretném megköszönni a Vörösvári örökösöknek, hogy lehetővé tették klubunk számára azt a felbecsülhetetlen értékkel bíró képi dokumentáció feldolgozását, amelyet nagyapjuk 1936-1939 között, az Ericsson Magyar Villamossági Rt., majd a Philips gyár dolgozójaként fényképek tucatján megörökítve hagyott hátra az utókor számára. Érdekes volt számomra, mint régi telefonokat gyűjtő embernek a hagyatékból származó felvételek között az Ericsson Magyar Villamossági Rt. (1911-1937) által, 1937-ben exportra gyártott távbeszélő berendezéseket felfedezni.Ilyen készülékekkel eddigi gyűjtői munkám során nem találkoztam, a gyár korabeli kiadványaiban nem láttam, habár elég sok kiadványuk megfordult az évek során kezeimben. Jóllehet a képek zöme rendkívül alaposan dokumentált, készítője precízen feljegyezte a képeken látható tárgyak nevét a felvétel készítésének pontos idejét, a film és az objektív típusát, blendeállást stb. - mégis mindössze egyetlen csoportkép kapcsán tesz utalást külföldi megrendelésre. Az egyik fényképen az alábbi szöveg olvasható: „A török közp. (sic) vonalsávjának készítői". A török kapcsolódás számomra nagyon kedves, hiszem még egyetemi éveim alatt 1989-ben, egy ösztöndíj elnyerésével lehetőségem nyílt arra, hogy nyelvtudásomat a török fővárosban mélyíthessem el. Szerencsémre ettől azóta sem szakadtam el, jelenleg is török nyelvismeretet igénylő munkakörben dolgozom. A fényképek átnézése közben azonnal feltűnt a katonai vonal. A csengőjeles (induktoros) üzemmódú tábori távbeszélő készülékek valamennyi ismert alkatrésze rajta van a fényképeken. A képeken látható etiketteken pedig a későbbi hazai gyártású tábori telefonokról (39.M.,41 .M.) megismert, elmaradhatatlan parancs: „Vigyázz, az ellenség is hallja" török megfelelője (Dikkat! Düsman Dinliyor) szerepel. A felvételek alapos áttanulmányozása során, további török nyelvű feliratok felnagyításává egyértelművé vált, hogy katonai megrendelésről van szó. Egyik képen pl. a berendezés leendő tulajdonosaként a felirati táblán a: „T.C. Ordusu", azaz az atatürki köztársaság hadserege szerepel. Minden egyes felirati tábla (használati utasítás, tulajdonos, figyelmeztető szöveg ) idehaza került felszerelésre a katonai berendezésekre.
Az L.M. Ericsson cégnek egyébként volt törökországi leányvállalata is, de elképzelhető hogy nagyobb volumenű rendelésállományukat a török gyártóegység nem tudta teljesíteni, ezért bérmunkában Budapesten is gyártatott. Ezek szerint a globalizációs folyamatok nem tegnap kezdődtek, hiszen nem volt ez másként háromnegyed évszázaddal ezelőtt sem. Mellesleg ez a megrendelés bizonyára jól jött a hazai cégnek, hiszen állandó konkurenciaharcban állt a Standard Villamossági Rt.- vei - dacára annak, hogy addigra már mindkét cég többségi tulajdonosa az amerikai gyáróriás az International Telephoné & Telegraph Co. (ITT ), volt - a hazai megrendeléseket tekintve. Ismereteink szerint az Ericsson MVRT nem tudott megfelelő részesedést elérni, mert a Standard folyamatosan kiszorította a piacról, főleg a nagy állami beruházásoknál - elsősorban automata telefonközpontok építése - rendre alulmaradt újpesti riválisával szemben. Ez vezetett végül a cég 1937-es bezárásához. Tekintettel arra, hogy az Ericsson Magyar Villamossági Rt. 1937-ben kivonult a hazai piacról, ezeket az unikális felvételeket felbecsülhetetlen értékű technikatörténeti kuriózumnak tartom, mert segítségükkel bepillantást nyerhettünk a nagyhírű svéd alapítású gyár hazai leányvállalatának eddig ismeretlen életébe, negyedszázados hazai jelenlétének utolsó és főleg rejtett pillanataiba. Megismerhettünk bizonyos műhelytitkokat kibővíthettük ismereteinket, amelyeketa Standard Villamossági Rt., valamint a Telefongyár Rt. katonai hírközlő berendezései kapcsán már volt módunk ismerni. Végül, de nem utolsó sorban választ kaphattunk a katonai tartalmú képek szerzőjének, konspirációs okokból történt szűkszavúságára. Az okokat nem árt az adott kor történelmének ismeretében vizsgálni. A trianoni békediktátum ugyanis megtiltotta Magyarország számára a haditechnikai eszközök gyártását. Ennek egyoldalú megszüntetését csak 1938-ban, tehát két évvel később, az ún. „győri program „ meghirdetésével, Darányi Kálmán lt miniszterelnök 1938 március 5.-én jelentette be, majd 1938 augusztusában a kisantant a bledi konferencián elismerte Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát.
A fenti összefüggések segítségével sikerült szóra bírni a szöveg nélkül is beszélő képeket.
Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2012.5.21
|