gépészmérnök, akusztikus. A magyarországi elektroakusztikai ipar egyik legjelentősebb alakja, a n. világháború utáni Magyarországon az elektroakusztika egyik legjelentősebb szakmai vezetője, kutatója, szerzője és nemzetközileg is nagyra becsült szaktekintélye volt. Maradandót alkotott a tudományos kutatásban, a műszaki fejlesztésben, a szakmához kapcsolódó gyártástechnológiában és gyártásban, a hírközlésben és stúdiótechni­kában, a nemzetközi és hazai szabványosításban, az elektro­akusztika menedzselésében és üzletpolitikájában.

1949-ben lépett be az ORION gyárba. 1950-ben a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Gépészmérnöki Karának B (villamos) tagozatán szer-zett oklevelet. Az ORION-nál hang­sugárzók fejlesztésén dolgozott, közben pedig 1951-53 között a BME Híradástechnikai Tanszé­kének Akusz-tikai csoportjánál mellékállásban ipari szakértőként foglalkoztatták. Az ORION gyárnál munkássága alatt a hangsugárzó-gyártás kapacitása meg­négyszereződött. 1954-től a gyártás megszervezése után ismét a gyártmányfejlesztési részleghez került, ahol megszervezte és irányította az Akusztikai Kutatólaboratóriumot. A Laboratórium vezetésével munkatársaival 10 új szabadalmat nyújtott be és új hangsugárzók sorozatgyártását kezdte meg.

1957 és 1961 között a Vadásztölténygyárban szélessávú hangszórók tervezésén dolgozott. Ekkor szabadalmai (mechanikai keresztező létrehozása papirmembrán sávozással, nemcsak a hangszórók alkatrészeire, hanem a gyártáshoz és a vizsgálathoz kapcsolódó eszközökre is kiterjedtek (például légrésindukció eloszlásmérő, Ba-Fc mágnesmérö készülék, hangszóró mérőtorony stb.).

1962 januárjától az Elektroakusztikai Gyárban dolgozott, 1964-ben vezetésével elkezdődött a kísérleti membrángyártás és az Elektroakusztikai Kutatólaboratórium létrehozása. Tekintettel arra, hogy a kísérleti membrángyártáshoz szükséges berendezéseket nem lehetett megvásárolni, két gépész munkatársával megtervezték a gyártósor gépeit (például kúpos őrlő-, anyagfeloldó-, merítő-, víztelenítő-, szárító berendezéseket), valamint a mérőeszközöket. A kísérleti üzem, amely­nek célja az ipari sorozatgyártás feltételeinek megteremtése, 1968-ban létrejött A kísérleti üzem gyártókapacitása évi 60-80 ezer membrán volt.

1963-ban két hónapot töltött,majd 1964-ben ismét Bulgáriába látogatott, ahol a tanácsadóként a bolgár hangszóró- és elektroakusztikai ipar rekonstrukciójában nyújtott segítséget. Ottani munkatársaival a hang­szórók nemlineáris torzítását vizsgálta, és megmutatta a korábban elterjedt minősítési módszerek korlátait.

1965-ben az Elektroakusztikai Gyár és a Magyar Rádió megállapodása értelmében 1968-ig a Magyar Rádió Műszaki Fejlesztési Osztályát is vezette. 1968-tól az Elektroakusztikai Gyár hirtelen fejlődése ered­ményeképpen az Elektroakusztikai Kutatólaboratórium beolvadt a gyártmányfcjlcsztési főosztályba, és új eszközök gyártása kezdődött meg (mikrofonok, fej- és fülhallgatók, hangszórók és hangsugárzók, passzív akusztikai elemek és a gyártmányokat hordozó bútor jellegű berende­zések). Ebben az időszakban öt találmány kidolgozása fűződik nevéhez. Az 1971-ben Budapesten megrendezett VII. Nemzetközi Akusztikai Kongresszuson 2 előadásban, meghívott előadóként vett részt, 1973-ban a Budapesti Akusztikai Konferencián az általa vezetett laboratórium 10 előadást tartott.

1974-ben bekövetkezett 1 éves betegállománya miatt nem vállalhatta a kutatás és gyártmányfejlesztés átfogó irányítását, így elhatározását tiszteletben tartva a gyár vezetése különválasztotta a gyártmány­fejlesztési főosztályt és a kutatólaboratóriumot és utóbbi vezetését ismét Huszty Dénesre bízták.

A 30 éven át tartó gazdag szakmai tevékenység, amely az ORION Rádió és Villamossági Vállalattal, a VIDEOTON elődjével (Vadásztöltény­gyár), az Elektroakusztikai Gyárral (BEAG), a Magyar Rádióval, az (MTA) Akusztikai Kutató Laboratóriummal, és a Bolgár elektro­akusztikai iparral kapcsolódott össze, 1979-ben szakadt meg, kandidátusi értekezését már nem tudta befejezni.

Munkássága valamennyi gyártónál megalapozta a hangszórók és hangsugárzók tömeggyártását. A 70-es évek elején Magyarországon évente mintegy 1,3 millió darab hangszórót gyártottak, elsősorban az ő munkásságának eredményeként. A hangátvitel és az ahhoz kapcsolódó technológiai területeken közel 100 szabadalom bizonyítja mérnöki tehetségét. A nemzetközi szabványosításban ma is több élő, bevált kezdeményezését sikerült elfogadtatni. A stúdiótechnikai OIRT szab­ványosításnak elfogadott és elismert szaktekintélye volt.

A tudományos kutatásban iskolaalapító intenzív munkásságát 68 publikáció és 12 szabadalom bizonyítja. Az MTA Akusztikai Komplex Bízottságban, az OPAKFI-ban, a Híradástechnikai Tudományos Egyesületben az Audio Engineering Society-ben aktív szakmai és társadalmi tevékenységet fejtett ki. A számára életpályát jelentő akusztikus szakmát a fiatalok számára is vonzóvá igyekezett tenni. Munkásságát a Petzvál József-emlékérem, és a Békésy Díj fémjelzi.

45 éve hunyt el Zakariás János
1895. november 30. - 1967. október 10.
Megemlékezést lásd: RMK Hírújság 2010. 09-10. 74. szám,

25 éve hunyt el Walter Brattain
1902. február 10. délnyugat-kínai Hsziamenben (Xiamen) - 1987. október 13.
Megemlékezést lásd: RMK Hírújság 2012. 03-04. 83. szám,

20 éve hunyt el Bay Zoltán
(Gyulavári, 1900. július 24.-Washington, 1992. október 4.) Megemlékezést lásd: RMK Hírújság 2010. 07-08. 73. szám,

******

Események
1887.09.26. Gramophon -t szabadalmaztatja Emil Berliner
1952.10.25. Vezetékes rádió előfizetők száma elérte a 100.000 -t

******

Források:
http://www.audioland.hu
http://hu.wikipedia.org

A Posta Rádió és Televízió szolgálat 25 éve, 1945-1970
Összeállította: Perneky Sándor, Verőce - pemckvfeioregradiok.hu www.oregradiok.hu. www.radiomuzeum.hu

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu