Ha ennek a készüléknek a fotóját néhányan meglátják, bizonyára felismerik, nekem ilyen rádióm van. Ezzel az ismertetéssel már régóta húzódó kérdést szeretnék megválaszolni, már a 90-es években is páran kérdezgettük egymástól, hogy milyen gyártmányú rádió ez. Akkortájt több ilyen készülék került a gyűjtők birtokába. Hogy a rádiógyártásnak milyen sok köze van a két világháború közötti villamosításhoz, arra ez a készülék a legjobb bizonyíték. Részvénytársaság Villamos- és Közlekedési Vállalatok számára, Phöbus Villamos Művei. Ez a két név néhány gyűjtő számára ismerős lehet. Az első név néha előfordul egy-egy ismeretlen rádiókészülék hátlapján. A második világháború előtt nagy Budapest területén nem egységes villamos hálózat látta el a fogyasztókat, hanem sok kisebb áramszolgáltató vállalat, üzletigazgatóság, melyeket többféle erőmű látott el villamos energiával. Ez innen 2012-ből visszanézve nagyon-nagyon bonyolult feladat volt a sok érdekeltség miatt. Ezek egy részét egybefogta, egységes műszaki és kereskedelmi irányítás alá vonta a Villamos Tröszt: a Részvénytársaság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára (RVKVSZ). Ennek a Részvénytársaságnak volt a tagja a Phöbus Villamos Vállalatok RT. 1910-ben alakult újpesti telephellyel innét látták el elektromos energiával a MAV pályaudvarokat, Vác-Gödöllő villamos vasutat, illetve a Részvénytársaságon keresztül a környékbeli kerületeket, községeket, Alsógöd, Cinkota, Gödöllő, Mogyoród, Pécel, Rákoscsaba stb. Hasonló volt a helyzet az ország egész területén, iszonyú sok kis és nagy áramfejlesztő telep látta elővárosokat, községeket villamos árammal. Az 1928-29-es években indult meg az ország nagyarányú villamosítása az országos villamos hálózat kiépítése. Addig voltak megyék, ahol alig volt villamosított község, például Békés vármegye területén mindössze hét község volt villamosítva 1930-ig. De a sűrűn lakott Tolna Vas Zala megyék községeinek több mint90%-ába nem volt még ekkor bevezetve a villamos áram.

Visszatérve, érdekes egybeesés, éppen a rádiózás elterjedésével egy időre esik a nagy villamosítási program, és az elektromos vállalatok nagy propagandába kezdtek az elektromos áram háztartásokba való felhasználására. Ebbe beletartozott a hálózati rádiókészülékek népszerűsítése is, olyannyira, hogy valamilyen módon a Phöbus Villamos Művek a rádiógyártásba, és forgalmazásba is bekapcsolódott. Azt nem tudni, hogy a rádiógyártásban milyen formában vett részt, ha egyáltalában részt vett, csak az biztos, hogy a Phöbus neve alatt nagy valószínűséggel több típus is forgalomba került. Egy nemrég birtokunkba került kis ismertető szerint a sok éve ismeretlen, most bemutatott kis készülék is Vox néven a Phöbus cég terméke. Én valószínűsítem, hogy nem a Phöbus gyártotta, nem hiszem, hogy rádiógyártásra berendezkedtek volna, inkább megrendelték a gyártást valamelyik másik gyártól. Ezt a körülményt egyelőre homály fedi, de most ennyi is elég, hogy a készülék azonosítása megtörtént. A rádiókereskedőknél nem volt kapható, sehol semmilyen reklámot nem lehetett találni róla. Az magától értetődik, hogy a készülék vidéken nem került forgalomba, nagy valószínűséggel a Részvénytársaság szolgáltatási területén került csak üzembe. Az ismertető szerint kétévi részletre havi 2 Pengő 80 fillérért lehetett hozzájutni, ez 67 Pengő 20 fillért jelentett két évre elosztva, ez a 30-as évek közepén nem volt sok egy 2+1-es készülékért. A leírásból kivehető az is, hogy a kispénzű detektoros közönséget célozták meg vele.

Lássuk ezután a készüléket műszaki szempontból. Álló hasábforma, egyszerű függőleges, hangszóró előtti kivágásokkal, a három középső alul rövidebb, a hangológomb miatt. Talán legjobban hasonlít a Telefongyári Budapest-Akció készülékre,csak ott a Shellkagyló alakú kivágás díszesebb. Még a méretük is szinte azonos 36x32x18 cm. A készülékház tömör keményfa deszkából készült, az alja-teteje vastagabb, az eleje viszont rétegelt lemezből, de nincs rajta semmilyen különlegesebb furnérborítás. Alul lábként két 5,5 cm széles, hátrafelé hosszában végigfutó keményfa deszkát kapott, mely elől fel van homorítva, minta szántótalp

eleje kicsit durva hasonlítás, de ez jutott róla eszembe. Az egész nagyon puritán és egyszerű, de hát arra készült, Nincs skála sem, a hangológomb 50 mm-es 180 fokbeosztású, s beállítást egy igen vékony fehér vonal jelzi a gomb felett. Baloldalt visszacsatolás, jobboldalt hálózati kapcsoló+hullámváltó. A hátlap alig 3,5 mm vastag rétegelt lemez barnára pácolva, két vízszintes szellőzőnyílással, a csatlakozó hüvelyeknél kerekített kivágással. A négy oldal közepénél bevágták a hátlapot, a bevágásnál, szemes facsavart hajtottak az oldalakba, és a kerek szemek elfordításával rögzíthető a hátlap a helyére. Egyszerű és praktikus megoldás.

A hátlapot levéve egy régi kb. 1930-32 közötti darabnak saccolná a gyűjtői szem, én is annak hittem, (azért is került bemutatásra) de ez tévedés, 1935-36. körüli a VOX. Tehát 1936. tájékán a felépítést megnézve egy igen elavult 2+1-est kínált igaz olcsón a Phöbus az előfizetői részére. A készülék minden szempontból teljesen idejét múltnak tekinthető, ez persze nekünk gyűjtőknek igen érdekes. A 2+1-esek 36-ban gerjesztett hangszóró, R-K-H, skála, két pentóda, finom szerkezet fém shasszin, és egyéb kornak megfelelő újításokkal rendelkeztek. Hát a VOX nem ilyen, teljesen egy kb. 5 évvel korábbi technikát mentettek át 1936-ra. A gyártási időről az eredeti ismertető nem tesz említést (csak a figyelő szem veszi észre a lap alján a kiadónál a 934-es számot) és az időpontban kételkedhetne is az ember, ha a készülék restaurálása közben nem került volna elő két évszám. Az eredeti papírházas blokktömb szurok fedelébe bele van sütve az 1934. XI.26-os dátum. Tehát a blokktömb ekkor készült, illetve van sorszáma is 2354. Volt szerencsém egy másik VOX-hoz is ott a blokktömb dátuma 1934. XI. 14. sorszám: 2063. Ez még a darabszám megállapításához segítség lehet. Tehát a készülék 1935. év elejénél korábban biztosan nem készülhetett, a blokktömbök eredetiek. Aztán restaurálás közben előbukkant tisztítás közben a huzalozás alól egy kis papír csíkocska, ráragasztva a szerelődeszkára, olyan perforált széllel, mint a bélyegek, és rajta a tollal, kézzel írt dátum 1936. VIII. 25. Talán azért nem veszett el, mert leszorították a huzalok, a másik VOX-nál csak a ragasztás nyomait találtam meg, tehát ott is volt papír évszámmal csak elveszett. A papírt a rezgőköri tekercs és a csövek közé ragasztották a falapra. Ez érdekes felfedezés volt és a dátum egy kicsit meghökkentő, de úgy néz ki ez hiteles. Nyilván gyártáskor, ellenőrzéskor ragasztották a helyére. A fa szerelődeszka hátsó élén még látható egy-két firkálás, baloldalt mindkét VOX-nál van egy felirat, jól olvashatóan „Mucsi", ez lehetett egy szignó is, talán az ellenőrzést végző személyé.

A gyári számmal hasonló a helyzet, ne keressük, (illetve ha van ilyen készülékünk, keressük) mert szinte mindig elveszett, pedig két helyen is volt a VOX-on. A hátlap alján a hüvelykivágás felett egy barna színű csík tartalmazta balról jobbra F, A, VA, GR. betűket, fehér színnel, a hüvelyeket megjelölendő. A papírcsík tovább folytatása tartalmaz egy fehér tollal be van írva a gyári szám fekete tintával a bemutatott példánynál 10 340. Tehát ez a 10 340 számú készülék. Azt kizártnak tartom, hogy tízezret gyártottak volna a VOX-ból, inkább csak tízezertől indult a számozás és ez a 340-es darab Ha úgy lenne fél Pest VOX rádión hallgatta volna a Budapest l-et és most minden gyűjtőnek lenne egy tucat ilyen rádiója.

Visszatérve a gyári számra, még egy helyen a készülék aljára is felkerült a gyári szám, olyan formában, mint a hátlapra, de a papírcsík csak a kézzel írt számot és az esz betűt tartalmazza. A papír itt is csak úgy fel volt ragasztva a készülék fenekére a két láb közé. Ez sajnos szinte mindig elvezett, a bemutatott példánynál is igaz csak a fele, de megvolt. A papír kettévált és a fele elveszett. De így legalább be tudtam számolni róla, hogy a doboz aljára is eredetileg felkerült a gyári szám papír. Bal oldalt felül van még egy kisebb forgatógomb, ez a hullámcsapdáé. A hangszóró szerkezet alumíniumvázas patkómágneses lengőnyelves kivitel,hasonló a rég Orionokéhoz, STÍLUS és ÁLLTON feliratokkal melyek az aluöntvénybe vannak öntve. Találkoztam olyan szerkezettel is, melynél a STÍLUS felirat hiányzott. A szerkezet hátul keresztlécre van rögzítve, állítható egy kis karral. A membrán csavarral rögzíthető a mozgató szárra, elöl peremére puha filcszerű anyagot ragasztottak, hogy puhán feküdjön fel a hangszóróselyemre, de nem biztos, hogy fel kell feküdnie, a bemutatott példánynál a mozgatószár nem elég hosszú (gyári) és a membrán kb. l-l ,5 cm-re van az előlaptól. A hangszóró selyem igen vékony drapp színű selyemanyag. A belső szerkezet nagyon egyszerű, szinte amatőr munkának tűnik, még ha sorozatban is, de egyszerűen kézzel forrasztották össze. A három cső foglalata egy bakelit lapra lett kialakítva, ehhez van csavarozva a hátsó hüvelyszár is, és az egész két fa távtartóra van csavarozva, mint egy kis emelvény. Maga a shasszi egy deszkalap. Baloldalt a láncszem típusú hálózati trafó, 110-150-220 V-ra átkapcsolható. A trafó mögé került a papírházas blokktömb, egyszerűen leragasztották eredetileg a szerelődeszkára. Középen nagyméretű fekvő nidertrafó, mindennemű felirat, márkajelzés nélkül. Mellette jobbra az álló alakú rezgőköri tekercs. A két NORKO bakelitforgó és a hullámváltó a készülékházra van rögzítve. A szerelődeszka alul két facsavarral van a tokba rögzítve.

Tehát ha ki akarjuk emelni a szerkezetet, ki kell csavarozni a két facsavart alul, le kell venni a három gombot, a forgókat is le kell csavarozni a tokról és kiemelhető. Nem bonyolult, mivel igen egyszerű a felépítés. A rezgőköri tekercs fekete papírhengerre készült alul szegecselt forrfülekkel, külön rajzon láthatjuk az adatait, a menetszámokat, a hosszúhullám kivételével .Az kereszttekercselésű, nem volt megszámolható a menetszám.

A hullámcsapda tekercse is kereszttekercselésű és vasmagos kivitelű, a BP. l-re van behangolva. A rezgőköri tekercs, a két trafó, a blokktömb olyan alkatrész, melyet más rádióban még nem láttam. A hullámváltó 3 állású 3 áramkörös, egy áramkör a hálózat kapcsolja, kettő a rezgőköröket. A huzalozás, egyszerű 0,5 mm-es kötőhuzal barna varniscsöbe bujtatva.A rácskomplexum varniscsöbe bujtatott 2 Mohm Always, és STABIL feliratos 250 cm kondenzátor. Az anódköri feszültségejtő 50 Kohm is Always. Az előfeszültségek ejtő 1 Kohm egy fejhallgató cséve,. Ez a két utóbbi a blokktömb kivezetéseire van forrasztva. A bemutatott példány mivel teljesen eredeti jó állapotban volt, hamar kikottáztam a kapcsolási rajzot is, mert természetesen a VOX már az a kategória, amelyről'sehol sem jelent meg kapcsolási rajz a korabeli időkből, hisz szinte még a létezéséről sem tudtak. A kapcsolási rajz legegyszerűbb, 1936-ban már korszerűtlennek számított, a legelső 2+1-esek készültek így 1930. tájékán. Egyutas egyenirányítás, két trióda, trafós csatlakozás, egy hullámcsapda elég volt, hisz csak körzetvevőnek készült. Ez a készülék már vagy 15-20 éve gyűjteményemben van, de információ hiányában csak most esett át a felújításon.

A dobozt csak tisztítani kellett, át lett kenve lenolajjal, illetve az előlap volt egy kicsit elválva az oldalaktól, visszaragasztottam. A lakkozása csak vékony selyemfényű. Semmilyen alkatrészét nem kellett cserélnem, ép volt mindkét trafó, minden alkatrész eredeti volt. A másik példányban a rácskör és a villany antenna kondenzátora lapos bakelit csillám kivitel típusjelzés nélkül.

Egyedül a blokktömb papírházával kellett foglalkoznom, ugyanis egy részét megették az egerek. Újat nem akartam csinálni neki, inkább az eredetiségre törekedtem, így csak a hiányzó részeket pótoltam, elég jól sikerült. Természetesen az eredeti nagyon alacsony értékek helyett 10 F-os új elkók kerültek bele. Még így is elég nagy a brummja a készüléknek, ami állomásra hangolva azért nem annyira zavaró. A bemutatott példányon kívül általában üres dobozt, átalakított, roncs példányt láttam kb. 4-5 db-ot a sok év folyamán. Nyilván azok is vannak valakinél, így ez az írás segítséget nyújt azok restaurálásához, újraépítéséhez, mely egyszerű felépítése miatt könnyen kivitelezhető. A Phöbus VOX-ot a hazai rádiógyártás szempontjából mindenképpen érdekes és ritka darabnak tartom. Ha valakinek van ilyen készüléke, és meg van a sorszáma, kérem, jelezze felém, szívesen vennék a Phöbus cégről bármilyen információt is. Érdekességként láthatunk a Phöbustól egy korabeli villanyszámlát is.

Kóger László

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu