|
|
Mi lesz veled Rádió?
Szeretem, ha egy cikk elején mindjárt világossá válik, hogy miről is beszélünk. Ezért egy fogalom meghatározás következik: én rádióműsor alatt az olyan tartalmat értem, amelyet valamikor rádióhullámok segítségével kisugároztak. Ez a tartalom rádióműsor marad akkor is, ha később bármilyen más hordozón kerül közzétételre. Az a tartalom, amely bármely ok miatt soha nem került kisugárzásra, nem rádióműsor, de azzá válhat, ha később kisugározzák. Ha időnként összefutok régi rádiós kollégákkal, előbb-utóbb természetesen szóba kerül a Rádió is. Ilyenkor némi nosztalgikus felhanggal állapítjuk meg, hogy „bizony ez a Rádió nem az a Rádió." Nos, nosztalgia ide, nosztalgia oda, azt kell mondanom, nagy szerencse, hogy ez a Rádió más, mint amilyen a mi időnkben volt. Amikor én pontosan húsz évvel ezelőtt, 67 éves koromban elmentem nyugdíjba, a Rádió még „az a Rádió" volt. De az azóta eltelt húsz év alatt olyan lényegbevágó változások történtek az elektronikus tartalomszolgáltatás területén, hogy a ma Rádiója szükségszerűen nem lehet ugyanolyan, mint amilyen volt ezen változások előtt. A változások lényege egyetlen szóval is jellemezhető: médiapluralitás. Ennek létrejötte azt jelenti, hogy megszűnt a Magyar Rádió és a Magyar Televízió születésüktől kezdve hosszú évtizedeken át fennálló monopol helyzete. Ennek a monopol helyzetnek a megszűnése tulajdonképpen már jóval korábban, a televízió megindulásával megkezdődött. Érdekes módon azonban ez nem eredményezte a Rádió munkamódszereinek, vagy struktúrájának lényeges megváltozását, inkább a Televízió idomult az idősebb testvér arculatához. A médiapluralitás felé az első nagy lépést egy jogszabály jelentette. Az 1996/1 törvény, az u.n. Médiatörvényy lehetővé tette, hogy az ITU által Magyarországnak kiosztott műsorszóró frekvenciákat különböző tartalomszolgáltatók pályázat útján, meghatározott időtartamra használatba kaphassanak, ha a törvényes pályázati feltételeknek megfelelnek. Ennek következményeként új rádió és tv műsorok tucatja vált vehetővé, többségükben regionális, néhány esetben országos lefedettség mellett. Az új rádióadók főleg a 110 MHz-ig kibővített URH sáv felső harmadában szólaltak meg. Ezek a műsorok részben hazai eredetűek, részben külföldi szolgáltatóktól átvett, de magyar nyelvű kísérő hanggal ellátott műsorok, így megértésük a hazai nézők, hallgatók számára nem jelent problémát. A médiapiacnak ez a liberalizációja nem magyar sajátosság volt, hanem egész Európában majdnem egyidejűleg következett be. Ezt megelőzőleg ugyanis az európai államok többségében a rádiós és televíziós műsorszolgáltatók közvetve, vagy közvetlenül állami tulajdonban voltak, vagy állami felügyelet alatt működtek, és monopolhelyzetet élveztek. A médiapluralitás felé vezető úton a következő fontos lépést a műholdas technika robbanásszerű fejlődése eredményezte. Ez a technika már a hatvanas években funkcionált. Hatalmas földi állomások tízméteres nagyságrendű, mozgatható parabolákkal, folyékony nitrogénnel hűtött erősítőkkel szolgálták a tv műsorcseréf, és a távközlést. De ebben az időben az elképzelhetetlen volt, hogy egyszer magánszemélyek az erkélyre kitett, lm.-nél kisebb átmérőjű parabola antennákkal, és viszonylag olcsón beszerezhető vevőkkel foghassanak tv műsorokat. Amikor ez az ezredfordulóra a technikai fejlődésnek köszönhetően mégis bekövetkezett, egy csapásra műsorok százai váltak hozzáférhetővé egész kontinensek részére. Igaz, ezeknek a műsoroknak többsége idegen nyelven beszél, mégis jelentős nézőszámot tud elvonni a hazai műsoroktól.Ezzel a folyamattal majdnem párhuzamosan új tartalomszolgáltatás jelent meg, és terjedt világszerte szédületes sebességgel: az Internet. A széles sávú Interneten lehet rádió és tv műsorokat fogni, CD-ket, DVD-ket, videókat lejátszani, fényképeket nézegetni és szerkeszteni,üzeneteket küldeni, telefonálni, beszélgetni. De, ami a legfontosabb, csodálatos választékban mérhetetlen mennyiségű információhoz, tartalomhoz hozzájutni. Az Internet sokáig vezetékhez volt kötve, de napjainkra már ő is mobillá vált. Tudná helyettesíteni az Internet a rádiót és a tv-t? Alapjában véve igen. Mégsem hiszem, hogy ez bekövetkezne. Az még csak érthető, és lehetséges is, hogy a számítógép használata közben zenét, vagy akár rádiót hallgatunk, de a monitorra minden számítógépes művelethez szükség van, tehát nem foglalható le tartósan szórakozás céljára. De ma még nehezem ítélhető meg, hogy még milyen irányba fejlődik az Internet .És akkor még nem beszéltünk a CD-ről, DVD-ről, videó kamerákról, digitális fényképező gépekről, Pen Drive-kről, s egyéb hang-és képrögzítő eszközökről. Ezek ugyan már addig is meglévő „tartalomtároló" hobbik (fotózás, keskenyfilmezés, gramofonozás) helyébe léptek, azonban sokkal egyszerűbben kezelhető,sokkal tökéletesebb, és főleg sokkal több ember számára elérhető változatban. Mindenesetre növelte azok számát, akik a rádióhallgatás helyett inkább erre a hobbira szánnak időt. A médiapluralitás mellett volt, van még egy olyan, tisztán technikai-technológiai fejlődés, ami hozzóájárult a rádióhallgatási szokások megváltozásához. A mikroelektronika lehetővé tette addig mozdíthatatlan, helyhez kötött, súlyos és terjedelmes eszközök súlyának, méreteinek és energia igényének olyan mértékű csökkentését, hogy azok hordozhatóvá, mobillá váltak. A mobilitás magával hozta, hogy megszűnt ezen eszközöknek egy adott helyhez, mondjuk egy lakáshoz való kötődése. Ehelyett ezek az eszközök egy-egy személy kizárólagos tulajdonává, állandó „tartozékává" váltak, perszonifikálódtak. Ennek legjobb példája a mobil telefon. És úgy látszik, hogy a mobil telefon az az eszköz, ami előbb utóbb az összes többi mobil szolgáltatást is magába zárja. Már bele épült a telefonkönyv, a jegyzetfüzet, az ébresztő óra, a távíró, a fényképezőgép, a rádió, a számítógép, s napjainkban folyik a tv, az Internet, a GPS integrálódása .Mindezek következtében a rádióhallgatási szokások jelentősen megváltoztak. A rádióhallgatók két nagyobb tábora alakult ki. ( A háttérrádiózást én nem tartom rádióhallgatásnak.) Az egyikbe tartoznak az aktív dolgozók. A sok új technikai eljárás mellett egy dolog változatlan maradt: az, hogy a nap 24 órából áll. Megpróbáltam megbecsülni, hogy egy dolgozó családnak mennyi szabadideje marad egy nap. Az én becslésem szerint a legjobb esetben négy óra. (De azt hiszem, túl optimista voltam, mert elnézve unokámék életét, úgy látom, a három gyerek mellett nem marad egyetlen perc sem.) Ezt a szabad időt a következő tevékenységekkel lehet eltölteni: TV nézés, CD,DVD,video - Internet - Olvasás (újság, könyv) - Önképzés (szakirodalom, nyelvtanulás) - Mozi, színház, hangverseny - Testedzés (sport, kocogás, séta) - Vendégség, beszélgetés Nagyon valószínűtlennek tartom, hogy ezt az időt, vagy annak legalább egy részét, ebből a csoportból valaki rádióhallgatásra szánja. Ez a réteg akkor hallgat rádiót, amikor el van foglalva, de a füle, és az agya szabad. Például fürdőszobában, reggelinél, és főleg utazás közben. Van egy másik nagy csoportot is, ezt a kismamák, gyerekek, nyugdíjasok, betegek alkotják. Ennek a csoportnak teljesen eltér a napi idő beosztása az előzőétől, mintegy annak az inverze. Ók ugyan általában nem utaznak, mégis mobil hallgatók, csak a mobilitás egy lakásra, vagy családi házra, legfeljebb egy- két üzletre, játszótérre korlátozódik.Természetesen ezek között a csoportok között nincs éles határvonal, s léteznek kisebb, speciális csoportok is, mint pl. a csak komolyzenét hallgatók csoportja. A két csoport eltérő hallgatási körülményeit a műsorszerkesztésnél érdemes figyelembe venni, nemcsak a tartalmat illetően, hanem a műsorszámok formálásánál is. Az első csoport ugyanis rövidebb, tömörebb műsorszámokat igényel, mint a jobban ráérő másik csoport. Ez vonatkozik a képi információkra is. A mobil tv műsoroknál gondolni kell arra is, hogy a kis képernyő csak kevésbé részletdús anyagok megjelenítésére alkalmas. Ha egyszer lesz digitális rádió, akkor esetleg érdemes lesz azon gondolkodni, hogy két különböző műsort sugározzanak ki, legalább a nap egy részében.
Hát kedves Rádió, mindezeket figyelembe véve, mi lesz veled? Eltűnsz? Múzeumi tárgy lesz belőled is? Mint a hanglemezből, a magnóból, a 8 mm-es keskenyfilmből, vagy a katódsugárcsöves televízióból?Nem, ezt azért nem hiszem. Még sokáig lesz Rádió, és sokig lesznek hűséges hallgatói, lelkes rajongói. Sokáig fog létezni, minta széles és változatos médiapiac egyik fontos, de semmi esetre sem legfontosabb szereplője. Az egykori domináns pozíció visszanyerésére azonban, azt hiszem, nincs és nem is lesz lehetőség. Hacsak, nem történik a világban valami olyan katasztrofális esemény, amitől a jó Isten mentsen meg mindnyájunkat. Vészhelyzetben ugyanis a rádió a legegyszerűbb, leghatékonyabb, és legkevésbé sérülékeny hírközlő eszköz.
Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság
2013.2.3
|