|
|
Standard Hármasszuper 3033 1940-41
Rádio: Standard Hármasszuper 3033
A Standard gyár 1941 évi rádió sorozata 2. Standard „Szuper 41 U" készülék A Szuper 41-t tárgyaló cikkemben ígértem, visszatérek az U-s változatra.A nagy- és középfrekvenciás fokozatok ugyanazok mindkét készüléknél, az E sorozatú csöveket lehetett alkalmazni a 200 mA-s soros fűtéssel is.A lényeges eltérés, hogy itt a végfokozat CL 6-al, a tápegység pedig CY 2-vel működik. A gerjesztett hangszóró itt már nem alkalmazható, mert túl nagy feszültség esik a gerjesztő tekercsen (110 V-on úgyszólván semmi nem maradna a csöveknek), vagy párhuzamos gerjesztést kellene alkalmazni. Ezért itt permanens hangszórót és külön kis ellenállású szűrőfojtót építettek be. A hálózati feszültséget dugaszolható betétekkel, különböző soros előtét ellenállás beiktatásával lehet váltani. Lényeges, hogy a brumm szempontjából érzékenyebb fokozatok fűtőszálait kötötték a földhöz közelebbi potenciálra. Az anódfeszültség természetesen a mindenkori hálózati feszültségtől függött. Ez különösebb gondot nem jelentett a kisjelű fokozatoknál, mindössze az érzékenység csökkent néhány dB-el a 110 V-os hálózatnál. Nagyobb probléma univerzális rádióknál a végfokozat beállítása, a legnagyobb kivehető teljesítmény biztosítása. Ha a különböző anódfeszültséghez különböző terhelő impedanciát rendelünk hozzá, mindig az éppen elérhető legnagyobb teljesítményt lehet kivenni a csőből. (Más tápfeszültséghez más optimális terhelés tartozik). Ez azt jelenti, a hálózati feszültség váltásnak megfelelően a kimenőtrafó leágazását is váltani kell. Ilyen pl. az Orion 277 U. Itt a Szuper 41 -nél egy sokkal egyszerűbb megoldást választott a tervező: a legkisebb anódfeszültségre optimalizálta trafó, magasabb feszültségeknél kisebb a kimenő teljesítmény, mint lehetne, pontos illesztéssel. Néhány képet közlök a Szuper 41 U-ról is. Érdekes, a hangszóróselyem itt egyszínű világosbarna (eredetinek tűnik), talán ez egy későbbi sorozatszámú példány. Mint a képen is látható, már megérett egy alapos felújításra, első rádióim egyike, egy székesfehérvári garázsból dobták ki, úgy 197ó-ban. A belső részt ábrázoló képen láthatóak a váltóáramú kivitelhez képesti eltérések: előtérben a CL 6, balra mögötte a CY 2. A hálózati trafó helyén a fojtó. Kettő között (volt) a feszültség váltó dugasz (nem látszik a képen, egy kosaras csőfoglalat van ott, ennek érintkezőit zárta rövidre a dugasz). A fojtó előtt a biztosíték, jobbra lent a fűtőkörbe iktatott ellenállások. Afojtó mögött (volt valamikor) a szokásos téglatest alakú anódköri szűrőblokk. A jobb alsó részen látható trafó és egyebek természetesen nem eredeti szerelvények, későbbi átalakítás csak váltóáramra. Én már így kaptam, hevenyészve idecsavarozva, forrasztgatva. Itt hagytam, kicsit pofásabbra átalakítva. Standard „Hármasszuper " (3033) készülék A 41 -es sorozat második tagjaként a „Hármasszuper"-t mutatjuk be. Az elnevezés valószínűleg a három darab erősítőcsőre utal. A készülék felépítésében és kapcsolástechnikájában a Szuper 41 kistestvérének számít, én annak „lecsupaszított" változatának tekintem.A külső megjelenés hasonló, a doboz szinte ugyanaz, a díszítőelemek színei, a hangszóróselyem, a forgatógombok is megegyezők. Hiányzanak a Szuper 41-nél kiemelt szolgáltatásnak számító potenciométer kijelzők, de megmaradt a varázsszem. A skála ugyanolyan méretű, de egyszerűbb: a fénymutató elmaradt, egy függőleges acélszál a mutató a skálaüveg előtt. A skála nem él világítású, mint a nagy testvérnél, hanem hátulról átvilágított, színezett. A színezés az akkor szokásos: felül piros a rövid, sárga a közép, és alul zöld a hosszú hullámsávé. Szerintem ez is szép, látványos megoldás. A pontosságát a Szuper 41-hez hasonlóan igen jónak tartom: persze ez nem véletlen, hiszen a mechanikus és elektromos felépítés is ugyanaz.A fénymutató elmaradása miatt a sávok kijelzése is elmaradt. Ezt itt is a lehető legegyszerűbb megoldás pótolja: a sáwáltó gomb alatti tárcsa színezése „mutatja" a bekapcsolt sávot.A sasszi és az alkatrészek elhelyezése megegyezik a Szuper 41 -el: minden elem ugyanott, de értelemszerűen néhány alkatrész elmaradt. Itt nincs hangfrekvenciás előfokozat, ennek helyére került a végcső. Az alsó szerelés is teljesen hasonló: az R és C elemek „légszereléssel" rögzítettek, a csőlábak és néhány forrasztófül tartja azokat.Az erősítőláncot tekintve az ECH 3 csővel felépített keverőfokozat az első itt is. Ez, és az antenna csatolása is teljes mértékben megegyezik a Szuper 41 -el, az ott már leírt előnyöket és hátrányokat is beleértve. A KF erősítő is majdnem ugyanaz, de itt EF 9 típusú csővel. Elmaradta már részletesen ismertetett automatikus sávszélesség szabályzás: a fokozat meglehetősen nagy alaperősítéssel, de szabályozott módon, és állandó sávszélességgel dolgozik. Az AGC szabályzás ennél a készüléknél is itt a leghatékonyabb: a szabályozott tartomány kb. 50 dB. A sávszűrők és a cső beállítása a lehető legnagyobb erősítésre méretezettek. A demodulátor és az AGC dióda viszont a végcső EBL l-ben van. Ez a későbbi és igen hosszú életpályát befutott EBL 21 elődje, már majdnem ugyanolyan jó paraméterekkel. A demodulátor kapcsolása is megegyezik az elődével. Az AGC detektor azonban már lényegesen különbözik. Tekintettel arra, hogy a tervezők a készülékben elhagyták a hangfrekvenciás előfokozatot, a demodulátor által leadott HF jelnek teljesen ki kell vezérelni a végcsövet, vagyis a nem létező HF előcső kimenőjelének megfelelő nagyságú jelet kell szolgáltatni. Ez azt jelenti, hogy a KF cső erősítését az AGC jelnek mindaddig nem szabad csökkenteni, amíg a demodulátor kimenőjele el nem éri a kb. 12-15 V csúcstól-csúcsig értéket. Ennyi kell a végcső teljes kivezérléshez. Ehhez a KF cső anódján kb. 60 V cs-cs. KF jel tartozik. A KF erősítő tehát „nagyjelű erősítő" a nagy kimenőszint miatt. Az AGC diódát tehát eddig „késleltetni" kell (ez kb. 30 V cs-cs. értéket jelent a diódán). A kifejezés kissé félrevezető: nem időbeli, hanem feszültségbeli (amplitúdó) késletetésről van szó. Mindaddig nem avatkozik be az AGC, míg a demodulátor kimenőjele nem ér el egy meghatározott értéket. Ezt az AGC dióda záró irányú előfeszítésével lehet elérni: csak az ezt meghaladó KF jel tudja nyitni a diódát, ekkor tud csökkenni a fokozatok erősítése. Az ehhez szükséges negatív előfeszültséget (kb. 15,5V) a végcső (és a varázsszem) katódárama állítja elő a két katódellenálláson (160+250 ohm) keresztül. Alaphelyzetben, bemenőjel nélkül a 30 ohmos ellenálláson eső, kb. 1,5 V-os feszültség adja a keverő és a KF csövek negatív előfeszültséget. Ezt növeli meg az AGC dióda a szabályzás megindulása után a fent leírt módon negatív irányban kb. -20 V-ig, a bemenőjel függvényében. Valószínűleg az AGC átfogási tartományát nem tartották elegendőnek a tervezők, ezért tették az antennajel útjába a „közel-távol" kapcsolót („közel" állásban lekapcsolja az antennát). Igy az adóállomás közelében a jó hosszú antenna nagy jele nem tud túlvezérlést, torzítást okozni. (Az én készülékemben már nincs meg, de semmi - füllel észrevehető - torzítást nem észleltem). Kétségtelenül-egyszerű megoldás, de zaj szempontjából nem a legszerencsésebb. Arról nem is beszélve, hogy szerintem a kutya (sem) használta, a tulajdonos nem is tudott róla, hogy van ott hátul valami. Hogy mire való, még kevésbé. A demodulátor diódát természetesen nem szabad előfeszíteni, ezért van a terhelő ellenállásnak számító hangerő szabályzó potméter alja „felemelve", a végcső (és a diódák) katódjához kötve. A varázsszemet a demodulátor közvetlenül vezérli. A - fent leírtak szerinti - nagyobb szintű működés miatt ezért a vivőből előálló egyenfeszültség is ennek arányában nagyobb. Ez a varázsszemet túlvezérelné, emiatt kell ezt a jelet leosztani (1 és 2 Mohm). A szokásos EM 4 a cső. A fentekből még egy tény következik: adott hangfrekvenciás kimenőjelhez tehát nagyobb jel szükséges a demodulátoron, nyilvánvalóan az antennabemeneten is. Következésképpen ez a készülék az elmaradt HF előcső erősítésének mértékével érzéketlenebb, vagyis a Szuper 41 érzékenységének kb. harmada-negyede. A hangszínszabályzás is igen egyszerű: egy 500 pF-es bakelit forgóval magasfrekvenciás vágást lehet elérni a demodulátor körben. Ez legalább nem recseg, mint idővel a potméter. A készülékben van még egy érdekesség: lemezjátszó erősítőként a KF cső triódának kapcsolva HF előerősítőként működik. Ötletes megoldás: a cső megkapja a kb. 1,5 V-os előfeszültséget, mint KF erősítőként is, és a segédrács veszi át az anód szerepét, triódaként működik. A hangfrekvenciás jelek be-, kicsatolása a hidegítő kondenzátorok felhasználásával történik. Mindjárt felvetődik a kérdés: nem lehetne ezt a lehetőséget vétel esetén is kihasználni: vagyis reflex üzemmódban működtetni a csövet? Sajnos nem (bár erre voltak próbálkozások, van ilyen készülék), ugyanis az AGC jel igen széles határok között változtatja a cső erősítését. Ennek következtében az AGC nagy antennajelnél „lehalkítaná" a készüléket, mert a hangfrekvenciás erősítés is csökkenne. A hangfrekvenciás végfokozat semmi újdonságot nem tartalmaz: az EBL 1 cső a szokásos A osztályú beállításban dolgozik, megfelelő hangerőt biztosítva. Érdekes, hogy ennek a készüléknek nincs univerzális változata, pedig műszaki okok ezt nem indokolják. Talán a kisebb piac miatt nem volt érdemes elkészíteni.A tápegység is a szokásos, EZ 3 (EZ 2/3) csővel, a trafó ugyanaz, mint a Szuper 41-nél.A képeket illetően némi magyarázattal tartozom: két készülékről valók. Egy kis személyes történet is. A címlapon lévő rádió a szüléimé volt, sajnos a rádiótechnikához való korai vonzódásomat megszenvedte: úgyszólván mindent átalakítottam benne. A restauráláskor természetesen ezeket visszaállítottam, de az R és C elemek és a huzalozás új, mert a régiek már hiányoztak, vagy használhatatlanok voltak. Igy ez most egy eredeti kapcsolástechnikával, de új elemekből felépített rádió, aminek előnye, hogy minden bizonnyal az eredeti gyári paramétereit tudja. A hangszóróselyem előtti Kossuth-címernek is története van: 1956 őszén tette oda édesapám (akkor ez volt az állami címer). Egyébként ez a rádió szólt október 24-én, persze azt hiszem, bármelyik klubtársunk tulajdonában lévő készülékről ugyanezt el lehet mondani. Később, - modernizáló tevékenységem idején - eltűnt róla a címer. Egy szerencsés véletlennek köszönhetően nemrég megtaláltam. Megtisztítva visszatettem, úgy gondolom, ott a helye. A sasszi alsó szerelését bemutató kép egy másik, nagyjából eredeti állapotú, de nem működő rádióról készült. Irházi Sándor, Budapest
Dokumentumok :: Nosztalgia Rádió Hírújság, Dokumentumok :: Restaurálás
2011.12.18
|
