Gyönyörű tavasz volt. Nem nagyon tudtam élvezni a langyos szellőt, ami a Duna vízillatával kerülgetett. Késésben voltam. Hiába magyaráznám miért, éppen ezért be kellett jutnom a munkahelyemre észrevétlenül. Amikor oda értem, a szerviz sarokra nyíló bejárati ajtaja már rég nyitva volt. A félfogadók már komoly értelmezési tárgyalásokba merültek a kedves felekkel. Besuhanok. Igyekszem a látható felületem minimálisra csökkenteni, ami természetesen lehetetlen, csupán önámítás. A gyorsszervizben a feljárati ajtó mellett a Szurti rám kacsint és hangos -szervusz, kedves barátom - köszöntése már az emeleten ér utol. Még pár méter és révben vagyok, már hallom az ismerős hangokat. Itt lüktető erősségű kilóherc búg, máshol bugyborékol az egyik készülék, ahogy valaki végigcsavar a rövidhullámú sávon.

Kezem már majdnem a kilincsen .... mikor egy jól ismert hang megszólaló hátam mögött: De jó, hogy látom, volna itt egy kis probléma!

Egy nagyobb hangyányit elbizonytalanodtam, de máris láttam a helyzet menthető. Ha ott a probléma és nem itt, akkor nem kell beszélni az itteni
problémáról.

Laci bá előadta, hogy van itt egy nagyon, de nagyon igényes ügyfél. Mostanában vett régi javíthatatlannak ítélt rádiója helyett egy nagyon, de nagyon csúcs szuper rádiót és nagyon, de nagyon nincs vele megelégedve. Ezt a rádiót nagyon (de nagyon) lelkiismeretesen át kéne vizsgálni, mert az ügyfél az új készülék hangjával nincs megelégedve.

Nem teljesítménybért fizetnek, tette hozzá. Csak félig nyugodtam meg. Ismertem az ilyen ügyfeleket. Nagyon nagy lélekbúvárnak kell lenni, és acél idegekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy a végeredmény pozitív legyen. Ráadásul valami titok lengte körül a történetet. Valószínűleg azért, mert Ő ajánlotta az új készüléket.

Azt még közölte, hogy az IQ-ja pozitív a delikvensnek és nagyon jó hallása van. Nem kevesebb, mint: Karmester!

Egy Orion 820A típusú rádiót kaptam az asztalomra. Nagy gyönyörűség volt végigmérni a készüléket, és a különböző sávszélesség állásokban megmérni átvitelét, torzítását. Minden nagyon rendben volt. Szomorú volt viszont, hogy a rádió ott nem felelt meg ahol meg kellett volna: a felhasználónál. (Még nem volt rendszeres URH adás abban az időben.) Akkor jött a döntő kérdés: milyen rádiót hallgatott a szuperhallású ember eddig? Kiderült, hogy egy öreg Orion 2+1 -est.

Ezután az út egyenes volt, mint az egyenes kapcsolás. Megépítettem modern csövekkel a 2+l-est az öreg dobozba úgy, hogy garanciát lehessen vállalni rá. Akkor, töredelmesen bevallom, hogy nem is gondoltam a korhű szempontokra. Meghallgattuk egymás mellett a két készülék hangját és megértettem mi volt az igényes zenehallgató gondja:

jobb volt az egyenes készülék. Olyan érzésem volt, mintha a Kossuth és Petőfi rádió ráadásul nagyobb sávszélességgel adott volna, mint ahogy
illett...??... A rádióhallgató kényes fülére az egy hangolt kör nagyobb sávszélessége volt a megoldás. Ráadásul teljes volt a megelégedés!
Hol van az a tavasz? Sok idő telt az óta. A történet szereplői közül is csak az él, még aki elmesélheti, hogy hogyan győzte le a 2+1 -es a szupert, mint ahogy Dávid Góliátot, egyszer .... amikor a hangminőség volt a fontos.

Mező Béla

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu