A Telefongyár az 528-as típusból egy teljes családot tervezett. Nagyon ötletesen kínálta ugyanazt a jóhangú rádiót többféle kombinációban és kivitelben /1/. Ezek közül az 528K típust mutatja be részletesen a korabeli Rádiótechnika folyóirat /2/.

Az 528MG rádiója teljesen megegyezik az alaptípuséval. A káva nagyobb mérete miatt a skálaüveg szélesebb, és plusz két skálaizzó kapcsolódik be hangerősítő üzemben. A hosszú, közép, rövid és URH CCIR sávokat fogja. Középhullámon beépített forgatható ferritantennát, rövidhullámon sávnyújtót is tartalmaz. Mindkettő állását a forgatógombokat körülvevő skála mutatja. Ötletes skálaablaka van a külön mély és magas hangszínszabályzóknak is. Az egyénileg beállított hangszínen kívül még négy hangzás (jazz, szóló, koncert, beszéd) közül lehet választani a hangfalon elhelyezett hangregiszterrel. Mellette jobbra a három készülék működését összekötő, szintén ötgombos „üzemmód választó" kapcsoló van. Funkciói jobbról: Lejátszás 1. lemezről, 2. magnóról, Felvétel 3. rádióról, 4. lemezről, 5. mikrofonról. Együttesen benyomva is működnek pl.: felvétel lemezről magnóra együtthallgatással 1. és 4-es egyszerre benyomva.

Az üzemmód választó összesen hat vezetékkel csatlakozik a készülékekhez. Ebből kettő forrasztással, a lemezjátszó hangszedőjéhez és a külön mikrofon bemenethez, négy vezeték pedig dugaszokkal a magnó és a rádió csatlakozóit köti össze. Mivel könnyen felcserélhetők, ezért gyárilag összejelölték őket a következőképpen: Az M jelű hárompólusú dugó a magnó mikr.rád. feliratú aljzatába, a P jelű a magnó pu. aljzatába és az R a rádió magnó csatlakozójába megy. Egy banándugós vezeték, pedig a rádió pu. csatlakozójához megy. A külső ránézésre teljesen egyforma M és R dugaszos vezetékek könnyen felcserélhetők, ekkor a lemezjátszó csak nagyon halkan szól.

A lemezjátszó háromsebességes Audio gyártmányú, típusa EL 372. Hálózati táplálást a rádió feszültségváltójáról kap. A lépcsőstengelyű motor dörzshajtással forgatja a lemeztányért, sebességenként más méretű bolygókerék közbeiktatásával. A sebességfokozatok között „O" állás van, használaton kívül ide kell állítani a sebességváltó karját. Az SK 451-es hangszedő két tűvel szerelt. A kar elején egy pici gombbal 180 fokban elfordítható, attól függően, hogy normál vagy mikrolemezt játszunk vele. Kikapcsolt állapotban a kar rögzíthető, az alatta levő támasztó magunk fele húzásával.

Bekapcsoláskor a támaszt fölfelé kell tolni, ekkor a kar felemelhető és jobbra ütközésig kell húzni. A motor megindul, a kart a kezdőbarázda fölé kell vinni, majd a kartámaszt lassan magunk felé húzni. Ez a hangszedőt ráengedi, illetve inkább ráejti a lemezre, mintegy kezdetleges karlift. A kifutó barázdához érve, a kar tengelyére szerelt motorkapcsoló érintkezőt egy mozgó bakelit lapocska kapcsolja ki. Mivel a 78-as fordulatú lemeznek van legbeljebb a kifutója, ehhez kell a kikapcsolást állítani. Ez a kapcsoló kismértékű elfordításával lehetséges. Ha menet közben kiold a kapcsoló, akkor vagy nem húztuk bekapcsoláskor a kart teljesen ütközésig jobbra, vagy gyengébb lett a kapcsoló L alakú rugós lemezkéjének a szorítása. A lemeztányérba praktikusan beépítették a kislemez központosító adapterét. Kicsit benyomva, elfordítva kiugratható. A lemezjátszó négy tekercsrugón keresztül van a készülékbe rögzítve. Kiépítésnél négy csavaranyát kell letekerni a rugókról, a hangszedő és a hálózati vezeték bontása után már kiemelhető. A kiszerelt lemezjátszó menetes lábain maradt négy csavaranyával a vízszintes helyzetet lehet beállítani.
A magnetofon a Terta 811-es táskamagnó végfokozat és hangszínszabályzó nélküli változata. Kezelése a későbbi magnetofonokhoz képest először kicsit furcsának tűnt. Két forgatógombja közül a jobboldali a bekapcsoló és felvételi kivezérlés szabályzó, a baloldalival külön lehet a motort kapcsolni. A jobboldali három billentyű a lejátszáshoz, míg a baloldali gombsor a felvételhez szükséges.

Sorrendben balról haladva a billentyűk funkciói: 1. felvétel, 2. felvétel retesz (véletlen törlés ellen), 3. felvétel állj, 4. pillanat állj, 5. állj, 6. lejátszás. Ezen kívül még két rézgombocska van a szalagorsózók tengelyén a gyorstekercseléshez. Na, ilyet más magnón nemigen lehet találni! A magnó használata a következő: Először a jobboldali élgombbal bekapcsoljuk az erősítőt, míg az bemelegszik, befűzzük a szalagot. Ezután a motort kapcsoljuk be, végül a lejátszás billentyűvel indítjuk a szalagot. A felvétel több lépésből áll. Kiválasztjuk a hangfalon levő gombokkal a műsorforrást, utána a felvétel retesz billentyű lenyomva tartása mellett a felvétel gombot lenyomjuk. Ezután a varázsszemet figyelve a kivezérlést kell beállítani, végül a lejátszás billentyűvel indítjuk a felvételt. Teljes leállítás az állj (5.) gombbal lehetséges, míg a felvétel állj (3.) billentyű csak az erősítőt kapcsolja vissza lejátszásra. A gyorstekercselés a legérdekesebb és szerintem a legszellemesebb megoldás ennél a magnónál. Csak nyomva tartjuk annak az orsónak a tengelyén a gombot, amelyikre a szalagot tekercselni szeretnénk. A korabeli vastag szalagot hamar áttekercseli, mivel a maximum 13 cm átmérőjű orsóra kevés fér fel belőle. Viszont modernebb, vékony szalaggal ez a művelet kicsit kényelmetlennek tűnik. A magnó kiépíthető a bútorfedél leszerelése nélkül is. Rövidebb csavarhúzóval a fedőlap mind a négy csavarja hozzáférhető. Ezután a rekeszben, hozzá lehet férni a kitámasztó pánt felénk eső csavarjához. Óvatosan kicsavarjuk, így a pántrögzítő hátrafelé fordítható és a bútorfedél nagyobb hozzáférést enged. Ebben az állapotban rögzítsük. Húzzuk le a két forgatógombot. Húzzuk szét az elektromos és hangfrekvenciás csatlakozásokat. A fa előlapot négy csavar oldása után, a támasztó pánttal ellentétes oldalon emelve ki tudjuk venni. A mikrofonaljzat vezetéke enged annyit, hogy a falapot a lemezjátszó fedelére fektethessük. A rekesz világítását is a magnó biztosítja. Ennek a vezetékét is húzzuk ki felül az öntény jobb oldalán levő aljzatból. A magnó öntvényén felül négy csavaranyát oldva, az már kiemelhető. Az öntvény két szélét fogjuk meg, mert a bőr fogantyúk könnyen kiszakadnak.

A magnó javításához nagyon jó segítséget nyújt a 64. Rádióamatőr füzet /3/. A működést, a javítást és a táskakivitelen kívül a beépített változatokat is ismerteti. Itt csak pár lényegesebb dologra térek ki. A használhatóság alapfeltétele a mechanika megfelelő működése, ezért ezzel kell kezdeni a javítást. A mechanika működése a következő. A motor két darab párhuzamosan vezetett 3 mm vastag szíj segítségével állandóan forgatja a lendkereket és a szalagorsókat forgató filces szíjtárcsákat. Bekapcsolt motorral, szalag nélkül a két orsózó ellentétes irányba forog. Az orsózó, a benne levő bakelitlap segítségével, súrlódó kapcsolattal veszi át a forgást a filces szíjtárcsától. Súlykuplungként működik, a rajta levő szalag súlyával, arányos erővel húz. Ez biztosítja a szalag állandó erejű feltekerését és enyhe feszítését minden szalagátmérőnél felvétel és lejátszáskor. A két orsózóban a filc és bakelitlap tapadásának kb. azonosnak kell lennie. Járó motornál ez tartja álló helyzetben a befűzött szalagot.

Minden hajtott alkatrésznek akadálymentesen kell forognia. Piszoktól, beszáradt zsírtól benzines ruhával kell megtisztítani a csapágyakat és tengelyeket. Csak ezután szabad olajozni, kenni őket.

A lendkerék sima futását is ellenőrizzük. Vegyük le a hajtószíjat és csipesszel rendezzük el úgy, hogy ne legyen útban, ezután ujjunkkal lökjük meg a lendtömeget, ha egy-két fordulat után megáll, akkor elpiszkolódott a csapágya, ha négy-öt fordulatot tesz meg, és szép lassan áll meg, akkor valószínűleg jó lesz. Szíjcseréhez a lendtömeg felső csapágyát ki kell venni. Ezt három csavar rögzíti. Előtte a brummkompenzáló tekercset kicsit elfordítjuk. A csapágyházat óvatosan leemeljük, vigyázva, hogy a benne levő filctömítés el ne vesszen. Az így szabaddá tett résen csipesszel benyúlva, a hangtengelyen át tudjuk fűzni a hajtószíjakat. Visszaszereléskor a csapágyházat egyelőre, csak gyengén húzzuk meg. Majd egyik kezünkkel a lendtömeget a szíjhoronynál fogva fel-le mozgatjuk, közben a három csavart fokozatosan szorítsuk meg. Ez segíti a csapágy jó elhelyezkedését. A lendtömeg szabad futását a már ismertetett módon ellenőrizzük. Ha még mindíg szorul, akkor az alsó csapágyat is tisztítani, kenni kell. A magnó megfordításánál vigyázni kell, ugyanis az orsózok kicsúsznak. Az alsó csapágy összeszerelése után a felső csapágyat újra be kell állítani. Végül a szalaghúzó tengelyt tisztítsuk meg az esetlegesen rákenődött olajtól vagy zsírtól.

Érdemes az orsózó szíjtárcsákra új filcet ragasztani és közepes csiszolóvászonnal érdesíteni az orsózók kifényesedett felületű bakelit lapját. Óvatosan kenjük az orsózók tengelyét, nehogy a felesleges olaj a filcre illetve a bakelitre kerüljön. Ráhelyezett szalagtekerccsel ellenőrizzük az orsózók magasságát. Ha szükséges, változtatni tudjuk a filces szíjtárcsa alá helyezett bakelit alátétek számával. Utána, ha szükséges, a motor szíjtárcsáját állítsuk egy magasságba a többi szíjtárcsával. A baloldali orsózó tengelyére, az öntvény alján egy rugós lapka gyakorol nyomást. Ha ez túl erős, akkor lejátszáskor kis szalagátmérőnél nyávogást okozhat, ha túl gyenge, akkor a szalagtekercs „állj" üzemben, nem marad egy helyben.

Fontos a nyomógörgő jó állapota, ha kikeményedett vagy féloldalas, akkor a szalagot erőtlenül vagy félresodorva húzza. A szalag csak lejátszás- és felvételkor érhet a kombinált fejhez. Egyéb üzemmódokban a nyomógörgő hídján levő krómozott „pöcök" elhúzza előle azt. Egy filcpapucs simítja a kombináltfejre a szalagot. Ha a filc kikeményedett vagy féloldalas, szintén cserélni kell.
Javításnál vigyázni kell a szalaggal történő próbáknál, mert az elszabaduló szalagvéget a mechanika forgó alkatrészei elkapják, felcsavarják és begyűrik. Ezért érdemes pl.: gyorstekercselés próbájánál, a feltekercselő szalagorsó mellett tartani az ujjúnkat, hogy a lefutó szalagvég ne szabadulhasson el.

Megmérhetjük a névleges szalagsebességet közvetett módszerrel. Egy szalagra jelöljünk fel 5 méter 72 cm hosszt, fűzzük be a szalagot és pontosan egy percig, kapcsoljuk lejátszásra. Akkor jó a sebesség, ha az eltérés maximum +2, +3%. Ha nagyobb az eltérés, akkor más magnóval készült felvételt, megváltozott hangszínnel és ritmussal játssza le.

A magnó erősítője kicsit eltér a táskakivitelétől. Állj állásban a hangfrekvenciás kimenetet egy lamella rövidre zárja, ezt a lejátszás billentyű oldja fel. A kiépített magnó külön is kipróbálható egy erősítőre kapcsolva. Ehhez a hangfrekvenciás kimenet lezárásáról külön gondoskodni kell, mert a „sajátja" az üzemmód választó kapcsolóba van beépítve. A magnó erősítőjének bugását, a hálózati transzformátor mellé szerelt huzalpotméterrel lehet minimumra állítani.

A maga idejében sokan elmarasztalták ezt a magnót, mondván többet is ki lehet belőle hozni. Erről tanúskodik sok átalakításról megjelent cikk a korabeli lapokban. Valóban nem nyújtja a rádióra jellemző kellemes mély hangzást, még megfelelő, idegen készülékkel felvett jó szalagnál sem. Ezért átvettem egy apró módosítást és valóban szebb lett a lejátszott hang /4/. A magnó erősítőjében, a visszacsatoló láncban meg kell két tag értékét változtatni. A második ECC 83 6. lábáról induló 1 nF és 150 kohm helyére 2 nF és 68 kohm kerül. A csökkent hangerő kompenzálható az üzemmód kapcsolóban levő lezárás módosításával: 4.7 kohm helyett 8.2 kohm-mal.

Az üzemmód választó utólagos kiszerelése a következőképpen lehet. A rádióshasszi négy rögzítő csavarját kicsavarjuk. Rendszerint a hangregiszter és varázsszem vezetékei engednek annyit, hogy hátrébb csúsztathassuk egy kicsit a kávában. Elölről a skála helyén benyúlva, alulról meglazítható az üzemmód választó két rögzítő csavarja és az hátra kihúzható.
A saját készülékem nagyobb javításon esett át, a kávából mindent kiszereltem, mert csiszolni, lakkozni kellett, a fém díszítőelemek tisztításon estek át. A rádió tipikus hibáival, másik 528-as készülékben is találkoztam. A hangerőt felcsavarva hirtelen elhallgat, a kimenőtrafóval párhuzamosan kapcsolt 1 nF átvezetése miatt. Az AM KF-ekben két csillámkondenzátor hibás, rosszul érintkezik a leválasztás URH antennaaljzat és a keverődobozban törött a hangolórúd. Persze egyedi hibával is megörvendeztetett a már összerakott kipróbált készülék. URH-n rapszodikusan kicsit elhangolódott.

Mint kiderült a tápegység 220 ohm, 2 W ellenállása változtatta időnként az értékét.

Szerintem egy ilyen készülék akkor a legérdekesebb, ha minden része működésbe hozható. Nemcsak a rádió szól, hanem feltehetünk egy lemezt vagy újra zenét játszik a magnó. De ehhez mechanikus alkatrészekre is elengedhetetlen szükség van. Szeretném megköszönni két tagtársamnak, Borody Hubának, a mechanikus munkákban nyújtott segítségét és Ozorai Sándornak, hogy a magnóhoz kaphattam egy új nyomógörgőt. Így már valóban egy-két régi felvétellel bármikor remek hangulatba hoz ez az 50 éves Terta rádió.

Millinghoffer József Budapest

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu