Érdekes, igen régi kinézetű ritka Orion készülékről lesz most szó. Az Orion gyár első rádiókészülékei, első típusai a 30-as évek legelején készültek, ritkán találkozni velük, még a börzéinken is, és sok gyűjtőtárs nem is ismeri őket. Ezek közé tartozik a 7123-as modell is. Külső formája miatt kicsit kilóg a sorból, gyártás történetileg is érdekes a készülék. Az Orion első évjáratú készülékei a 7021, 7023-24, 7033-as és a még információgyűjtés és kutatás tárgyát képező teljesen ismeretlen 7060-61 -es típusok voltak. Ezeknek az első évjáratú készülékeknek ( a 7060-61 kivételével) jellegzetessége az alul kiszélesedő, minden esetben feketére festett „szoknyarész" vagy talpazat, mint amilyen a 7123-asnak is van. Elől az egész előlapot betölti a hangszóró nyílás, melyet úgy alakítottak ki, hogy az előlap anyagából fűrészelték ki a függőleges bordázatot. Alulra került a készülék kezeléséhez szükséges két forgatógomb. A belső skála ablaka pedig szokatlanul jobb oldalra került. Ezen elgondolkoztam, vajon miért került ennyire oldalra az ablak, miért nem került középre vagy beljebbre. Úgy néz ki mintha utólag biggyesztették volna oda, és lehet, hogy nem is tévedtem sokat. Az előbb említett típusoknál is szépen középre kerültek a skálaablakok, hisz a legfontosabb funkció, a hangolás megkönnyítését szolgálja a skála.

Ezt bizonyíthatja az is, hogy ilyen hangszóró igen kevés maradt az utókorra.Megérzésem szerint a megmaradt készletet alakították át 2+1 készülékké, utólag építették bele a rádiószerkezetet. Ez az elgondolás több kérdésre is magyarázatot adna, mint például, hogy miért került annyira oldalra a skálaablak. A beépített shasszi tulajdonképpen a már újabb típusú 7016-os modell shasszijávai azonos, egy kicsi eltéréssel, itta shasszi el van látva a hangoló skálával, a 7016-nál viszont fokbeosztásos nagy forgatógombokat alkalmaztak. Egy másik érdekesség, amire felfigyeltem, a készülékház jobban tele van firkálva az átlagosnál, többféle számozás, fekete, fehér, piros számok, a fába beütött számok láthatók a ház belsejében, a hátlapon, a szoknyarészen az egyes példányokon. Véleményem szerint főleg a fába ütött számozás a hátlapokba vagy a szoknyarészen még a hangszóró gyártás folyamán került a helyére.. Aztán a többi kézzel írt számok pedig a rádióra való átalakítás folyamán kerülhettek a helyükre. Az egyes példányok esetén nem azonos módon, van készülék, mely hátlapjába belül be van ütve egy szám (137), míg egy másik példány hátlapján nincs ilyen jelzés, ott piros ceruzával vagy krétával látható egy szám.

Aztán kissé fura a hátlapon levő nagy nyílás elhelyezkedése is. Teljesen úgy néz ki, mintha csak utólag fűrészelték volna ki ezt, alul szokatlanul keskeny, mindössze alig 1 cm széles rész maradt. Oldalt függőlegesen is csak 2 cm, ez így igen sérülékeny, szerintem ha eleve rádiónak tervezik ezt a modellt, akkor úgy alakítják ki, hogy a hátlap ezen része vastagabb, erősebb legyen. A hátlappal kapcsolatosan még ennél is érdekesebb, hogy egy teljesen ép hátlappal rendelkező (a 137-es jelzésű) példánynál semmiféle nyomát nem találtam annak, hogy az elég nagy nyílásra valami takaró lemez tartozott volna. Ez nagyon furcsa, mert ez a típus egy hálózati készülék, így a belső rész érintésveszélyes. Egy másik példánynál a nyílás széle örül látható néhány lyuk, mely valószínű facsavar nyoma lehet. Ennél esetleg valamilyen takarólemezzel a nyílást lezárták. A korábbi már említett modelleknél ricnis anyákkal, minden esetben gyári fém hátlap került a nyílásokra. Mindenesetre a 7123-nál nincs tudomásom eddig, hogy lett volna, illetve milyen lett volna eredeti gyári hátlap. Én mindenesetre a hátlap nélküli esetet is el tudom képzelni. Akkortájt az érintésvédelem kérdése annyira nem volt még mérvadó, hogy ma már el sem tudjuk képzelni. Főleg az első 105-110-120 V-os helyi villanytelep hálózatok esetén a lakásokban egyszerűen a falak felső részén csupasz rézvezetékeket porceláncsigákra szerelve vezettek a világítási áramot. El tudjuk ma ezt képzelni? Ez a megoldás, persze a villamosítás kezdeti időszakára volt jellemző, és lehet, hogy volt ahol sokáig így működött. Aki nem hiszi, járjon utána. Ne fogd meg akkor sem ráz meg ez volt a felfogás. Ehhez képest, ha egy rádiónál hiányzott a hátlap az nem is volt olyan nagydolog. Különben is a bármikor felnyitható fedelű láda készülékekbe is bármikor bele lehetett nyúlkálni. A 7123-nál hátul volt a nyílás ott pedig úgysem nyúlkál senki. A 7123-as gyártási időszakát behatárolandó, átnézve a korabeli szakirodalmat, meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy nemigen találunk róla reklámanyagot. A Barta árjegyzékekből viszont elég jól informálódni lehet. 1932-es típusnak hozza az 1932. októberi 42-es számú árjegyzék, 155 pengős áron. Az 1931. decemberi 40. számú jegyzékben még nyoma sincs, sajnos a 32. év eleji 41. számú nem áll rendelkezésre, mindenesetre az biztos, hogy az 1932-es év folyamán került forgalomba. Még rá két évre az 1933-as év decemberi 45. számú katalógus is hozza, de már csak 108 pengős áron. Ezek szerint tehát éppen 80 évvel ezelőtt 1932-33-ban volt forgalomban a 7123-as. Ezután érdekes, hogy a szinte azonos szerkezettel rendelkező 7016-os modell viszont már 1931. év őszétől forgalomban volt, a 10-ik oldalon ismerteti az 1931-év decemberi 40. számú Barta árjegyzék Ez azért érdekes, mert így szinte biztos, hogy a szerkezetet a 7016-oshoz tervezték, abba éppen belepasszol, míg a 7123 szélesebb házába kényelmesen elfér. A hátlapra vágott nyílást pedig olyan szélesre vágták, hogy a fémshasszit ki lehessen venni a fa hátlap eltávolítása nélkül. Teháta nyílás ezért lett pont akkor amekkora. A shasszi alapjában tehát azonos a 7016-oséval, de itt már a vasalózsinór aljzatát elhagyták, és a hálózati vezetéket fixen beépítették a shassziba. Ezen kívül kialakították a hangoló forgókondezátor tengelyére rögzített skálatárcsa meghajtását. Ez úgy történt, hogy a shasszi ezen részét besüllyesztették, hogy elférjen a meghajtó mechanizmus és a skála. A shasszi fémvázát már eleve így gyártották a 7123-hoz, a két tengely is közelebb került egymáshoz, és nem meglevő 7016-os shasszit alakították át. Akkor a shasszin az eredeti lyukak, vagy azok nyomai is meglennének, illetve a vasaló zsinór aljzat is maradt volna.A skálatárcsa-mechanizmus helyének kialakítására jobb oldalt a hálózati trafó mögötti részen volt csak hely, ezért a 7016-hoz képest megcserélték a két forgókondenzátort. így a 7123-asnál bal oldali a visszacsatoló gomb, és jobb oldalt van a hangoló gomb a skálával.

Teljesen amatőr megoldás a skála-mechanizmus rögzítése. A hangológomb a skálatárcsa fém részét hajtja meg dörzshajtással, annak belső ívén keresztül. Az áttételt és a tengelyt tartó rézlemez egyszerűen forrasztással van rögzítve a shasszihoz. Ráadásul miután már a shasszit lefestették szürkére. Ezt három shasszin is így láttam, ez így gyári, csavaros, szegecses rögzítéshez lyuk nincs, ponthegesztésnek sincs nyoma, de réz és vas között az nem is lehetséges.

Tehát ez így gyári. De az is lehetséges, hogy valami más megoldással próbálkoztak, ami nem készült el, vagy nem vált be, a végén pedig gyorsan ezt a megoldást választották. Nagyjából végére értem azoknak az érdekes kérdéseknek, melyek a 7123-as gyártása körül gyűjtői szemmel felmerülhettek. A részletekbe menő, már-már unalmasnak tűnő leírással viszont megpróbáltam mindent leírni, mely kérdések ennél a típusnál foglalkoztattak. A hangszóróselyem a szokásos apró mintás aranyszínű selyemanyag, mely a többi korabeli Orionoknál is használatban volt. Kétféle mintával, az egyik az apró vonalmintás, a másik szabálytalan mintával. Sajnos ennyi idő után a selyem szinte mindig tönkrement. A bemutatott példánynál is teljesen rongyos állapotban volt, de megvolt. Elég reménytelennek látszott, de sikerült megmenteni, hasonló módon, mint az előző számban ismertetett Sziksz 3S-nél. Óvatosan lefejtettem, óvatosan kimostam, és a nyílásokban levő szakadozott részek kerültek a bordák mögé, a bordák mögött levő ép részek a nyílásokba. A hátlapon levő felső két kerek kivágásba is ilyen selyemanyag került.

A hátlapra rögzített hangszóró-szerkezetet beállító gomb és a két első kezelőgomb azonos, amennyiben az a fajta szerkezet van benne, amelyikre forgatógombot kell szerelni. (A bemutatott példányban a régebbi fémkaros szerkezet van.) Száma nincs, enyhén domború, aprórecés, ezt a fajta gombot használta az Orion az első típusain. A hangszórónak viszont van típusszáma, 9100-as vagy 9101-es típus, négypólusú, öntvényvázas patkómágneses. Ez a szerkezet pont az első Orion rádiókészülékekbe került beépítésre először, de külön hangszórókba is használta a gyár. Erről a szerkezetről külön írásban kívánok majd megemlékezni. A hátlapra szerelték, és a 7123-as nagyméretű hangszórónyílásához illeszkedő hatalmas membrán van rögzítve hozzá. A membrán drappszínű karton, melynek alsó része le van vágva, hogy a shasszi elférjen. Szélei szokás szerintfekete tüllszerű szegélyhez illeszkedik.

A shassziról, a kapcsolásról a 7016-nál már írtam, azok itt is érvényesek. A shasszin felül gyakorlatilag nincs alkatrész. Gyárilag minden alulra került a három cső kivételével. Nem túl szerencsés, volt is belőle baj, kevés az eredeti állapotú, ez a 7016-nál is érvényes persze. A tekercselt hálózati trafó a legnagyobb probléma, ha hiányzik, kevés az esély a pótlására, ha rossz nem javítható. Az összes többi alkatrésznél nagyobb az esély. Mivel csak 2+1-es, elég jól javítható. Újra is építhető, csak az alkatrészeket kell összeszedni, van, ami újra is gyártható. A forgókondenzátorok bakelitforgók, a shasszitól mindegyik el van szigetelve.A huzalozás színes csíkos pamutszigetelésű, olyan, mint az acetáthuzal, de csak pamutszigetelésű. A szűrő kondenzátorok blokktömbbe vannak tömörítve, a többi lapos, fekete Orion feliratos. A rezgőköri tekercs 40 mm átmérőjű, 95 mm hosszú. A menetszámokat a rajznál olvashatjuk. A rezgőköri tekercs 0,5 mm zománcselyem, a visszacsatoló-tekercs 0,3 zománcselyem szigetelésű. A skála hátulról egy skálaizzóval meg van világítva. A csövek Orion NW4, L4 vagy E4 vagy L43, GL4. A GL4 két anódlemeze össze van kötve.

A bemutatott példány most készült el, de a szekrénye már kb. 10 éve kész. Akkor rohammunkában vagy 15 Orion készülékem házát felújítottam. Most csak egy kis új fényezést kapott. A shasszi szürke színét kijavítottam, fekete, fehér és egy nagyon kevés kék festék összekeverésével szépen el lehet találni az eredeti szürke árnyalatot. Aki több ilyen szürke shasszit újít fel érdemes bekeverni legalább egy félliternyi mennyiséget. A blokktömböt általában ki kell építeni, új elkókkal „kibélelni". Mivel ritka készülékről van szó, szinte bármilyen állapotból érdemes felújítani. A készülék a májusi közgyűlésen látható lesz.

Kóger László

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu