Már igen régen volt lapunkban zeneszekrény ismertetése, így most egy igen régi, 1937-ben készült Standard zeneszekrényt ismerhetünk most meg. A Standard gyár gyönyörű és nívós készülékei sok gyűjtőtárs gyűjteményét gyarapítja, de sajnos zeneszekrényeket nem sokat gyártott. Főleg a 40-es évek elejéről ismerjük a Standard zeneszekrényeket, de azok is ritkaságszámba mennek. A 30-as évek végétől minden évben forgalomba került típus kollekcióhoz tartozott egy zeneszekrény is, ami általában a legnagyobb luxus rádiókészülék szép díszes szekrénybe építésével, és egy elektro-gramofon egybeépítéséből állott. A Standard gyárnál ez érdekesen alakult, ugyanis egy kicsit homályba vész a zeneszekrényeinek története. A gyár ugye már a 20-as évek végétől gyártja a szebbnél-szebb, jobbnál jobb rádiókészülékeit, de zeneszekrény gyártásáról nincs tudomásunk. Pedig nyílván igény mutatkozott a szekrénybe épített rádiókészülékek iránt, mely díszes bútordarabként szolgált a lakás enteriőrjében. Ez az igény kb. a 30-as évek elejére-közepére eshetett. A legkorábbi szekrény készülék melyről eddig tudomásom van, az a Szuper 35 luxus készülék bútorba épített kivitele, még gramofon részt nem tartalmazott. Ezt a készüléket a Standard Szuper 35 Kabinetet pedig lapunkban is megismerhettük. A következő modell pedig a jelenleg ismertetett 1938-as szekrény készülék. Ekkortájt ezekből és a régebbi zeneszekrényekből még igen kevés példány készült. Sokat gondolkodtam ezen, hogy miért, a magyarázat persze egyszerű, kicsi ország voltunk, és igen vékony volt az a réteg, aki megengedhetett magának ilyen luxus készük beszerzését. Tehát minden évben néhány tíz, vagy egy-két száz igény lehetett ilyen készülék vásárlására. Nem tartom valószínűnek, hogy a 30-as években ekkora mennyiségű igény lázba hozta volna a gyárakat, nekem az az érzésem, hogy eleinte a rádiógyárak biztosan nem foglalkoztak zeneszekrények készítésével. A szűkös igények kielégítését egyedi gyártással oldották meg, megrendelésre készítették el a szekrényt, melybe aztán beépítették a rádió shasszit, gramofonrészt. Kiváló bútoripari üzemek voltak, melyek első osztályú minőségben elkészítettek bármilyen szekrényt egyedi kivitelben megrendelésre is. Ez valószínű a Standard gyárnál is így működhetett. Az első általam ismert Standard szekrény modell is így készülhetett, melyhez talán a Standardnak még sok köze nem is volt. A Szuper 35-ös szekrény kivitelét a Koncert Rt. forgalmazta egyedi megrendelés igény esetén, Standard „Koncert" zenegép néven. Különféle stílusú szekrény kialakításátvállalták a korabeli ismertető reklámjuk szerint. Tehát itt a Standard gyárnak talán valóban nem sok köze lehetett még a dologhoz, pedig a végeredmény egy szép Standard technikával szerelt szekrénykészülék lett. Gyönyörű barokk stílusban is készült, sajnos ilyen megmaradt példányról nincs tudomásom, bizonyára csak néhány példány készülhetett, viszont a Szuper 35 Kabinet ismert kiviteléből kettő példány is maradt az utókorra. Ezek is még hasonlóan egyedi kivitelben készülhettek.

A legyártott mennyiség valószínűleg előre megrendelés alapján történt, tehát előre felvették a rendelést az országos terjesztésben résztvevő kereskedőktől. Ez csak teória, valószínű, hogy a zenegépek kialakítása, megtervezése megvalósult a gyárban, utána pedig legyártották a kívánt, rendelt mennyiséget, némi ráhagyással. Vagy valami más módon tudták pontosan, hogy mennyi zeneszekrényt kell legyártani. Nem hiszem, hogy csak úgy pluszban is gyártottak volna belőlük, hisz drága berendezésekről van szó, még néhány eladatlan példány is több ezer Pengős veszteséget illetve elmaradt hasznot okozott volna a gyárnak. Az előrendelésre való gyártás tényét bizonyíthatja az is, hogy a korabeli árjegyzékekben sokszor nem is szerepeltek a zeneszekrények, a főleg a korai időszakból, pedig tudjuk, hogy készültek. Ezt igazolhatja az a tény is, hogy a következő évjáratnál, nem reklámozták akciósán az előző évjáratú zeneszekrényt, mintáz előző évből megmaradt eladatlan készüléket, ami azért az asztali készülékeknél néha előfordult. Tehát tényleg annyit gyártottak amennyire az adott gyártási évben szükség volt. Ez persze valószínű az összes többi gyártónál is igy történt.

Ezt a Standard zenegépet viszont egy-két nagyobb kereskedőnél lehetett vásárolni, illetve megrendelni, a Barta és Társánál, Márton Pál, Reich Miklós cégeknél. Egységesen 1045 Pengő volt az eladási ára, készpénzár 995 Pengő. Az előbbiek magyarázata annak is, melyet néha tapasztalunk, felajánlanak egy zeneszekrényt, vagy a bolhapiacokon látunk egyet, és az nem gyári, hanem „amatőr" építésű. Tehát valamilyen asztalos készítette szekrénybe, valamelyik rádiógyár shassziját beépítik valamilyen elektro-gramofonnal, vagy lemezjátszóval egybeépítve. Én találkoztam a 30-as 40-es 50-es évekből is ilyen zeneszekrénnyel. Általában valami egyszerűbb szekrény kivitelbe valami egyszerűbb közepes shasszi került, de találkoztam jó nagyméretű szekrényben egy 2+1-es amatőr shasszival is. Néha találni egy-két nagyon szép vagy érdekes „stílustiszta" példányt is, amire érdemes odafigyelni. Néha előkerül egy-egy ismeretlenebb kis cég zeneszekrénye is, mely, valamilyen reprezentatív okból készült egyedi kivitelben, persze ezek is nagyon érdekesek.

Persze az „amatőr" építésű zeneszekrények sem mindig amatőr készülékek, inkább a korai 30-as évekbeli szokást követték a kisebb rádiókereskedők, ha igény mutatkozott zeneszekrényre és a gyári készülék drágának minősült, akkor a kereskedő így oldotta meg egyediben az igényt, egyedi kivitelben persze jóval olcsóbban, esetleg egy korábbi évjáratú shasszival. És persze nyilván készültek esetleg tisztán amatőr építésű zenegépek, főleg tisztán anyagi okokból, ha valakinek nem volt annyi pénze, viszont egy zeneszekrény volt minden álma.

Visszatérve a Standard 1938-as zeneszekrényére, ez a modell már magán viseli minden jegyét annak, hogy az gyári modell. A megjelenés teljes mértékben illeszkedik az évjárat rádiókészülékeinek formatervéhez. Szokás szerint felül elektro-gramofon felnyitható fedéllel, középrészre került a rádiórész a hangfallal, alulra két ajtó mögé lemeztár került. Talán egy picit szokatlan, hogy a rádiórész, vagyis a skálarész és a hangszóró egymás mellett van, általában a hangfalrész lejjebb, alulra szokott kerülni. Azért van más gyártól is ilyen elrendezésű zeneszekrény.

A belső szerkezet az évjárat legnagyobb rádiókészülékének a Grand-szupernek egy változata. Általában a legnagyobb rádiótípus shassziját szokták a zeneszekrényekbe is beépíteni, de itt a Standard még komolyabbat akart, a Grand-szuper shasszit átalakította, kibővítette plusz funkcióval, az automatikus élesre hangolással. A jelenleg ismertetett példány is ilyen, de elképzelhető, hogy készült ilyen zenegép ezen funkció nélkül is. Ez a luxus szolgáltatás a 30-as évek végén kezdett terjedni, a többi gyár luxuskészülékeiben is ekkor került beépítésre. Ezenkívül, plusz egy KF fokozatot is beépítettek az eredeti Grand-szuper shasszihoz képest, illetve a speciális izzólámpás hangolásjelző helyett varázsszemet építettek be. Tehát mindenképpen maximálisát kívántak létrehozni.

A plussz KF fokozat tulajdonképpen azt jelenti, hogy az előző évjáratú Imperátor shasszija azonos a Grand-szuperéval, az Imperátor két KF fokozatot tartalmaz, és itt a zenegépnél meghagyták a két KF fokozatot. Igy ez a rész azonos az Imperátor KF fokozataival. A Grand-szupernél a 2.-ik KF fokozatnak csak a helye van meg. Ennél sokkal nagyobb horderejű az automatikus éleshangolás beépítése, ez plusz szabályzó csövet és 2 db. szabályozó feszültséget előállító csövet jelent. A plusz áramkörök elhelyezésére az eredeti Grand-szuper shasszi kiegészült egy plusz shasszi résszel, melyet a hátsó részhez rögzítettek. Igy mélyebb, nagyobb lett az egész szerkezet, mely így csak a zenegép szekrényébe fér el. Az új shasszi rész hátsó részén van feliratozva a gyári szám, (nem beütve.), Z 809. Ez talán azt jelenti, hogy, zeneszekrény, a 8-as szám a 38-as évjáratot, a 9-es szám a zeneszekrényekbe szánt shasszi kilences példányát. Egyébként a szekrénybe is van beütve egy római 6-os szám. (Nem ragaszkodtak, hogy az azonos számú szekrény és shasszi összetartozzanak.) Tehát valószínű, hogy tényleg kevés készült ebből a típusból is. A készülék 1 1 csöves, ez a maximum, amit a Standard valaha is gyártott tudomásom szerint. Csövezés: AF3 nagyfrekvenciás előerősítő, ACH1 keverő+oszcillátor, AF3 1-esKF, AF3 2-es kF, ABC1 demodulátor+hangfrekvenciás előerősítő, AL5 végerősítő, EZ4 egyenirányító, ME4 hangolásjelző, 2 x AB2 szabályzó feszültség demodulátor, AF7 szabályzócső. A 2.ik KF erősítő fokozat és a nagyfrekvenciás előerősítő igen nagy érzékenységet biztosít a készüléknek. Ez az Imperátorral azonos fokozatokat jelent. Az AL 5-ös végerősítő cső igen nagy kimenő teljesítményt biztosít, közel 8 W hangfrekvenciás teljesítményt. Ehhez párosul egy 30 cm-es hangszóró is, mely igen szép hangzást produkál. A ME4 hangolásjelző cső a Standardnál újdonság, ennél az évjáratnál használt először varázsszemet a gyár. Érdekes módon a Grand-szupernél meghagyták az előző évi Imperátor izzólámpás hangolásjelzését és a kisebb, de komoly szupernek számító Champion Szuperbe építettek ME-4-es varázsszemet először, illetve itt a zeneszekrénybe alkalmazták először. A ME-4 4 V fűtőfeszültségű hangolásjelző cső, még a 4 V-os fűtőfeszültségű „A" cső sorozathoz tervezték. Az EZ 4 egyenirányító viszont érdekes módon már az új 6,3 V-os „E" csősorozat tagja. Nyilván ez a típus állt legelőször rendelkezésre először a Tungsram részéről hazánkban, külföldön már ebben az évben készültek „E" csövekkel rádiók is. A legérdekesebb része a készüléknek az automatikus élesre hangolás áramköre, vagyis az AFC ahogy jobban ismerjük mi már a modern technikából. Ez az áramköri megoldás akkortájt a 30-as években alakult ki, nyilván az üzem közbeni elhangolódás korrigálására, illetve inkább a pontatlan behangolás korrigálására. Inkább ez lehetett a fő szempont. Ez főleg állta szintén ebben az időben terjedő programozható készülékek beállítási hibáinak pontosítására. A mi zenegépünkre az első szempont érvényes, mivel ez nem volt programozható készülék.

Az automatikus éles hangolás problematikájával működési elvével a korabeli magyar szakirodalom keveset foglalkozik, kevés ilyen készüléket gyártott a magyar ipar. Az átlag rádiószerelők ritkán találkozhattak ilyen készülékekkel. Egy rövid korabeli leírás keretében nagyjából megismerkedhetünk az áramköri működéssel. Két-három áramköri megoldás is létezett. Ezen kívül egy igen jó több oldalas leírást olvashatunk a témáról a Rádiótechnika 1939. januári számában. Történetesen éppen a Standard Villamossági Rt. egyik mérnökének Löbl Ferenc oki. gépészmérnök tollából. A Standard zeneszekrénybe épített áramkör kivitele egyenlőre nem ismert, mivel ennek a zeneszekrénynek kapcsolási rajza sem ismert. A kedvenc Kádár könyvünkben nem szerepel, mint sok más zeneszekrény sem. A kapcsolási rajz nyilván csak a Standard márkaszervizben állt rendelkezésre, vagy még ott sem. Tehát a rajz bizonyára nem került ki semmilyen könyv formában kiadott kapcsolási rajz gyűjteménybe. A gyakorlat egyébként az volt akkortájt a márkaszervizek „háza táján" hogy az ilyen speciális kis darabszámú luxuskészülékeknek volt egy szerviz szakembere.

Ez azt jelentette, hogy csak egy-két szakember ismerte az ilyen példányokat. Meghibásodás esetére csak ők lettek kiképezve, ők ismerték a rajzokat, ők mentek ki helyszínre javítani stb. Talán a rajz a többi kolléga részére nem is állt rendelkezésre. Legalábbis arról van információm, hogy az Orionnal így volt akkortájt, valószínű, hogy a többi gyárnál, köztük a Standardnál is így lehetett.

Kevesen tudják, hogy pont a 30-as évek második felében a Standard gyár minden évjárathoz belső használatra (bizonyára szigorúan!) kiadott egy igen részletes minden részletre kiterjedő szerviz dokumentációt. Sokkal részletesebbet, mint amilyet az Oriontól ismerünk. Van típus, melyet 15-20 oldalon át ismertet a dokumentáció. Minden évjáratnál minden típust igen részletesen ismertet a kiadvány. Ami viszont igen érdekes, hogy az 1937-38-as kiadványban szó sem esik erről a zenegépről. Tehát még a saját belső szervizkiadványukból is kihagyták. Ez is bizonyíthatja, hogy a kapcsolását tényleg csak kevesen ismerték, és nem tartották fontosnak, hogy a teljes Standard szakember gárda megismerje, akik egyáltalán a készülékek szervizével foglalkoztak. A gramofon rész motorja eredeti volt, de sajnos a típusa ismeretlen, a hangkar acéltűs kristály pick-uppal volt gyárilag szerelve.

A bemutatott példányon kívül másik ilyen zeneszekrénnyel én nem találkoztam, a kíváncsiság vezérelt, amikor felkérnek a restaurálására. Gondoltam restaurálom, megismerem, és lapunkban bemutatom. Mivel rajz nem volt hozzá, a terv az volt, hogy az ismeretlen áramköri részeket kirajzolom és beillesztem a Grand-szuper rajzába. Sajnos ezt nem sikerült megvalósítanom, mivel ugyan jó állapotban volt a shasszi, de sajnos, némi átalakításon már átesett. Pont az éles hangolás áramköri részt már megbolygatták, így nem lehetett pontosan lekövetni annak huzalozását, áramkörét. A készülék felújítása után persze így is nagyon jól, érzékenyen működik a készülék, ezen áramkör működése nélkül. Idő hiányában az egész elméletét, megvalósítási lehetőségét, hogy hogy is oldották meg, nem volt időm kivesézni, nem is fizették volna meg, ennek az áramköri résznek a javítását. A célom kivételesen amúgy sem az ilyen részletességű leírás volt, csupán egy ilyen zeneszekrény rövid ismertetése. A lehetőségnek örültem, hogy egy ilyen zeneszekrényt megismerhettem, lencsevégre kaphattam és röviden lapunkban bemutathattam.

Kóger László

Standard zeneszebrény A Standard-rendszerű zeneszekrény, mely hangminőségével a legmagasabb zenei igényeket is kielégíti, lényegileg a Standard Grand Super vevőkészülék áramköreit tartalmazza, automatikus hangolással kibővitve. Indukciós grammofon motor és piezzo-elektromos kristályhangdoboz szolgál a hanglemezek lejátszására. Az automatikus hangolás szerepét az alábbiakban világítjuk meg: Mint ismeretes, vétel közben a hálózati feszültség ingadozása, vagy a csövek bemelegedése következtében a készülék a venni kivánt állomásról magától elhangolódhatik, különösen rövidhullámon és ennek következtében torzítások lépnek fel. Az automatikus hangolással ellátott készülék a venni kivánt állomást mindig pontosan behangolva tartja, sőt ha csak közelítőleg állítunk be egy állomást, a pontos behangolást maga a készülék végzi el, ami a kezelést nagymértékben megkönnyíti. Az automatikus hangolás elve a super készülékek közbenső frekvenciájának stabilizálásán alapszik. Ha a készülékben előálló közbenső frekvencia eltér attól az értéktől, amelyre a sávszűrők be vannak hangolva, akkor az u. n. diszkriminator körben egyenáramú „szabályozó" feszültség lép fel, melynek polaritása az elhangolás irányától függ. A fellépő szabályozó feszültség az oscillátor körre hat és ennek frekvenciáját oly értelemben változtatja, hogy a közbenső frekvencia a helyes értékre álljon vissza. A létrejött szabályozó feszültség nagysága nemcsak az elhangolás mértékétől, hanem a jelfeszültség nagyságától is függ, erősebb állomásoknál tehát jobb szabályozást nyerünk. Az automatikus hangolásnak különösen rövidhullámon van fontos szerepe, ahol az oszcillátor frekvenciája nagy és így annak igen kis százalékos változásai is már jelentékenyen elhangolják a közbenső frekvenciát. Ha két szomszédos állomás közé hangoljuk a készüléket, akkor az automatikus hangoló-berendezés az erősebb állomást hozza be, de ha a vétel közben (fading folytán) a másik állomás térerőssége a vett állomásét sokszorosan felülmúlja, megeshetik, hogy ez az erősebb állomás „beugrik" az előbbi helyett. Ezt elkerülendő, a Standard zeneszekrénynél az automatikus hangolás a hangológomb benyomásával is kiiktatható s ha így hangolunk (egyszersmind zajtalanul is) csak a hangoló indikátorra támaszkodva, elérjük azt, hogy nem hangolunk két állomás közé. (M. M.)

RMK Nosztalgia Rádió Egyesület lapja - Megjelenik kéthavonta, ingyenesen az Egyesület tagjai részére Főszerkesztő: Kóger László, Szerkesztés: Biliczky István, Kiadás: Szécsényi Lajos RMK Nosztalgia Rádió Egyesület székhelye: 1800Bp., Bródy S. u. 5-7. Elnök: Kóger László tel.: (06-30) 378-6633 kogerradio@citromail.hu